A mai napon egy új testület kezdi meg munkáját, Független Bizottság a Nemzetközi Társasági Adó Reformjáért néven. A testület New Yorkban ül össze, hogy a nagyvállalatok helyett az állampolgárok érdekeit szem előtt tartva tegyen javaslatokat a globális adóügyek megújítására. Minden hasonló kezdeményezés üdvözlendő ezen a területen, de az előre látszik, hogy óriási ellenállással kell megküzdeniük, ha eredményt akarnak elérni.

Az adócsalás minden évben nagyjából 100 milliárd dollárt húz ki a fejlődő országok zsebéből. Ez az összeg már akkora, hogy nem tud vele mit kezdeni az ember, mert nem tudja elképzelni. Ez a pénz elég lenne arra, hogy építsünk belőle hatvan darab 4-es metrót, mely a világ más részein fele ennyibe sem került volna. Valószínű pont azért, mivel ekkora összegekről van szó, jelenleg nincs erő és hajlandóság, hogy megtörjük a nagy multinacionális vállalatok és politikus barátaik érdekkörét, akik a nemzetközi egyezmények és nemzetközi pénzügyi intézmények segítségével lehetetlenné teszik, hogy a fejlődő országok lakói emberhez méltó életet éljenek.

A fejlődő országok jelenlegi adórendszere a 80-as években alakult ki, mikor a strukturális alkalmazkodási programok keretében olyan tanácsokkal látták el az afrikai országokat, hogy adjanak nagy adókedvezményeket a külföldi nagyvállalatoknak, akik így kiaknázhatják az országok természeti erőforrásait.

Többek között ennek következményeként napjainkban a fejlődő országok többet veszítenek a nemzetközi adóelkerülés és adóparadicsomok következtében, mint amennyi nemzetközi pénzügyi segítséget kapnak – ahogy ezt a civil szervezetek által készített Nairobi Deklaráció is írja. Az igazat megvallva ez ideális helyzet néhány fejlett országnak. Míg a vállalataik büntetlenül élvezik az alacsony adókat és az offshore paradicsomok előnyeit, a fejlett országok a segélyekkel és hitelekkel irányíthatják a kiszolgáltatott fejlődő országokat.

Ezek után nem meglepő, hogy egy ilyen rendszer nem hoz látható eredményeket a fejlődő országok polgárai számára, a konfliktusok száma csak nő és a nyertesek pedig egyre kevesebben vannak.

Hazánk is megpróbál belépni az adóversenybe, és alacsony adókulcsokkal idecsábítani a külföldi befektetőket. (Ennek haszontalanságáról egyébként itt olvasható egy nagyon jó elemzés Írország példáján keresztül.) Amíg az alacsony adóban látja a kormány az egyik legfőbb versenyelőnyünket, addig a globális megoldások ellen és az országok közötti verseny mellett lesz. Ez pedig kedvez a zavarosban halászó adócsaló vállalatoknak. Ez oda vezet, hogy miközben győztesnek gondoljuk magunkat, a Tax Justice Network szerint az elmúlt 3 évtizedben 241 milliárd dollár (150 db 4-es metró) adót veszítettünk el azzal, hogy a vállalatok mindenféle kreatív trükkel elkerülik az adófizetést.

Miközben a nemzetközi egyezmények és politikai környezet megágyaz az adóelkerülésnek, a nemzetközi pénzügyi intézmények elintézik a piszkos munkát. Csak 2009 és 2013 között a Világbank Pénzügyi Társasága 2,2 milliárd dollárt (másfél 4-es metró) adott adóparadicsomokban bejegyzett pénzügyi közvetítőknek egy Eurodad tanulmány szerint. Persze Európa sem akar lemaradni. Az Európai Beruházási Bank (EIB) 50 millió dollárt adott egy adócsalással vádolt Zambiai rézbányának, és több száz millió eurót Afrika egyik legnagyobb pénzügyi csoportjának a Qualaa-nak, mely élen jár az adóelkerülésben.

Habár az Európai Beruházási Bankot sokan bírálták már ezekért a hiteleiért – nemcsak civilek, de parlamenti képviselők, és az Európai Ombudsman is – az EIB ahelyett, hogy felelősebben hitelezne, inkább változtat a működésén, és ha lehetséges még titkosabbá teszi. Mindezt az adófizetők pénzéből.

Ilyen körülmények között belátató, hogy a Független Bizottság a Nemzetközi Társasági Adó Reformjáért - melyet nemzetközi civil szervezetek és szakszervezetek alapítottak - munkája nem lesz könnyű. Első ülésüket New Yorkban tartják 2015. március 18-19-én, amely nyilvános. Mivel idén fogja elfogadni az ENSZ a 2015 utánra szóló Fenntartható Fejlődési Célokat, így a szervezők szerint most van lehetőség arra, hogy egy igazságosabb és hatékonyabb nemzetközi társasági adórendszert hozzunk létre. A Bizottság ehhez egy széleskörű nyitott párbeszéddel kíván hozzájárulni, mely a reformokat a közérdek, nem pedig az egyéni, nemzeti érdeket szem előtt tartva nézi.

Mi pedig hozzátehetjük, hogy habár az esélyek nem jók, de ez az egy út vezet csak egy igazságosabb adórendszerhez. Amíg egy globális verseny zajlik az adópiacon, hogy melyik ország tudja kedvezőbb adókulcsokkal és legális vagy kevésbé legális kreatív trükkökkel magához édesgetni a multikat, minden bonyolult megoldás csak a hatalmasokat segíti, akiknek megvan a lehetőségük az új szabályok befolyásolására vagy elkerülésre.