Ha összevetjük a vizet és a pénzt, sok hasonlóságot fedezhetünk fel a tulajdonságaikban. Olyan érzésünk támad, mintha a víz fejezné ki a legjobban azt, hogyan is működik a pénz. Ha a pénzzel szeretnénk jóban lenni, a víz ismerete nagyon jó segítséget nyújthat ahhoz, hogy azt megérthessük, megtanulhassuk. De ha továbbmegyünk azt is megérthetjük mindebből, hogy a pénz mai természete miért okoz gazdasági, környezeti és szociális problémákat. De kezdjük az elején!

Nézzünk néhány párhuzamot:

• A víz is folyik, a pénz is. Néha a kezünk közül, egyik is, másik is.
• Mind a kettő áramlik. A pénznél ezt cash flow-nak nevezik. A vizet, aminek van sodrása pataknak, folyónak. Az áramlásuk, vagy éppen megállásuk következtében eltérő hatással vannak a környezetükre.
• Mindkettő alakít. Tájat, sorsot, életet. Ezért sem mindegy, hogyan bánunk velük, ugyanis a következmények visszahatnak ránk.
• Ha nincsenek jelen egy tájban, hiányuk jól érzékelhető. Elnevezésük eltérő, de a hatásuk nagyon hasonló. Aszály és gazdasági hanyatlás.
• Ha hirtelen van sok belőlük, akkor az, szintén gondot okoz. Ha vízből hirtelen sok érkezik, azt árvíznek nevezzük. Átvágtat a tájon, pusztít. A pénzzel is ez a helyzet. Ha hirtelen sok van, akkor átrobog az emberen és rombolást hagy maga után. A legtöbb ember, aki nagy összeget nyert a lottón pár hónap alatt teljesen elszegényedik. Gyakran rosszabb életkörülmények közzé sodródik, mint a nyeremény előtt. Amikor pedig egy térség kap hirtelen nagy összeget, akkor számos olyan jelenséget látunk felerősödni, mint a korrupció, sikkasztás, és az egyszerű pénzlopás. Hasonlít az árvíz hatásához, ahogy a pénz átrobog a tájon, és utána visszamarad egy megtépázott, bizalomvesztett közösség. De ez tapasztalható akkor is, ha egy szervezet jut hirtelen sok pénzhez. Gyakran belerokkan. Átfolyik rajta, és a végén ott áll sebzett emberi kapcsolatokkal, ill. elindított folyamatokkal, amire már nincs a későbbiekben pénz.
• Érdekes, hogy mind a kettő forrásból ered. Mindkettő lehet maga forrás is: a gazdagság és bőség forrása. Ha ma van egy tisztavizű forrásunk, akkor ez közvetlenül is lehet a gazdagság forrása. De átvitt értelemben is értelmezhető.
• Amikor elszennyeződik, akkor azt piszkos pénznek, vagy szennyvíznek nevezzük. Érdekes, hogy a pénzt, miért nevezzük piszkosnak? Ilyenkor ugyanis nem a fém pénzérme, vagy papírpénz fizikai tisztátlanságára gondolunk, hanem arra, hogy milyen módon jutott hozzá valaki. Tehát valamilyen információtartalomra. Amikor a pénz tisztára mossuk, akkor nem a vízzel való megtisztításra gondolunk, hanem arra, hogy a pénz áramlása során feltöltjük tiszta információval.
• Érdekes az a hasonlóság is, amit ma egyre szélesebb körben tudunk, hogy a víz is tartalmaz információt. A víz jól programozható. Vajon a pénz is ilyen jól programozható? Szerintem igen, de erről majd legközelebb írok.
• A néphagyományban is nagyon szoros a két jelenség közötti kapcsolat: pl.: A megszentelt vizet arany víznek is nevezték. Régi hagyomány szerint, újév napján vizet kell hozni a kútról, és a kapun két kannával beönteni, hogy ömöljön a pénz is be a házba. A gazdag ember pedig úszik a pénzben. A víz-pénz-termékenység-sokszorozódás rengeteg helyen összefüggésbe kerül.

Mindezek után csak egy olyan jelenségre szeretném felhívni a figyelmet, amit a vízzel való együttélésünkből tudunk. A Tisza völgyében sok száz, vagy ezer évig folytatott a föld népe olyan gazdálkodást, ami a folyó természetes jelenségeire épült. Ezt ma fokgazdálkodásnak nevezzük. A lényege az volt, hogy a tavaszi árvizeket oly módon tartották vissza, hogy közben a víz áramlása, mozgása nem szűnt meg. Bővebben a teljes rendszerről Molnár Géza a Tiszánál c. könyvében lehet a fokgazdálkodásról olvasni.

Felújított Anyita-fok Nagykörűnél, forrás: greenfo.hu

Most csak néhány eredményét szeretném ennek kiemelni, és átültetni ezt a pénzzel kapcsolatos mai jelenségekre.

A fokgazdálkodás eredményeképpen olyan vegetáció alakult ki a Tisza völgyében, ami a természetes adottságokat figyelembe véve nem jöhetett volna létre. Ugyanis az átlagos éves csapadék a kontinentális elhelyezkedés miatt évi 500 mm körül van. A keményfa ligeterdők pedig 800 mm-es éves csapadékmennyiség környékén jelennek meg természetes módon. A Tisza völgyében az ember vízzel való gazdálkodásának köszönhetően alakulhatott ki az a táj, ami gazdag volt halban, fában, jószágban, gyümölcsben. Ennek következtében az itt élő ember olyan sokrétű, egészséges táplálékhoz juthatott hozzá, ami ma csak a leggazdagabbak kiváltsága. Ennek a gazdálkodásnak a következtében kiemelkedően jó termékenységű talaj alakult ki sok helyen az Alföldön. Ekkor a természet is gazdagon virágzott. Amíg a politika nem avatkozott be, addig paradicsomi állapot bontakozhatott ki ezen a vidéken.

A pénzáramlás jelenségeit figyelve láthatjuk, amikor a pénz úgy tud jelen lenni, hogy egyszerre van visszatartva, és egyszerre áramlik is az adott területen, akkor virágzás az eredmény.

Ha csak vissza van tartva, akkor úgy viselkedik, mint amikor a víz megáll és beposványosodik, azaz mocsár lesz belőle.
Amikor pedig átrobog a tájon, akkor rombol.
Érdekes, ha a pénzt a saját nézőpontunkból szemléljük, nehezen értelmezhető az, hogy helyben mozog, helyben áramlik. Túl kicsi a perspektíva.
Ha egy település, vagy táj esetében vizsgáljuk, akkor már értelmezhetjük ezt. Itt az emberek egymásnak fizetnek a különböző árukért és szolgáltatásokért. Ekkor a pénz a településen marad, és ott halmozódik fel. Persze ebből tovább is kell engedni valamennyit a társadalom felé. De annyi közben onnan is jön.

Furcsa kettősség ez. Ellentmondásos, mégis lehetséges. Forgatni is, és visszatartani is. Egyszerre. Ha rendszerben tekintünk egy tájra, akkor lehetséges. Ilyen látszólagos ellentmondásokat mi mindannyian képesek vagyunk úgy létrehozni, ha az életünk ezt igényli. Ez segít bennünket.
Egy nagyon egyszerű példa: amikor gyermekkorunkban egy kis katicát tartottunk a kezünkben és a tesónk szerette volna tőlünk elvenni, akkor egyszerre szorítottuk a kezünket, hogy ne tudja kivenni, és ugyanakkor nyitottuk is az ujjainkat, hogy nehogy összenyomjuk a katicát.

Hát valami ilyen módon kell a pénzzel is bánnunk: egy tájban visszatartani, és áramoltatni is egyszerre. Ez lehetséges. Pontosan úgy, ahogyan a folyókkal való együttműködés esetén is ismernünk kell a víz természetét. Ha ezt nem tesszük, akkor sok jóra nem számíthatunk.

tiszai panoráma, forrás: schefferj.ps.hu

A kérdés már csak az, hogy miért nem ismerjük ezt a jelenséget fel, ill. miért nem tudjuk a pénzt helyben forgatni? A válasz talán közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. Az biztos, hogy nem az emberi gyarlóság az oka. Hiszen sokkal jobb életünk lehetne, ha így mozgatnánk a pénzt. Gazdagok és szegények is jobban élnének. A történelem ezt már bizonyította. Tanulni belőle soha sem késő.

Amikor az árvíz letarol mindent, akkor butaság lenne azt feltételezni, hogy ez ok nélkül jött létre. Ahogy ha a gazdaság letarolja a természetet, vagy kiapadnak az emberek pénzforrásai, szintén butaság lenne ezeket ok nélkülinek, vagy véletlennek feltételezni. Maximum csak az történik, hogy a véletlen szavunkat olyan értelmében használjuk, hogy mi márpedig nem véljük az okokat. De ahogy a víz mozgását meghatározza a domborzat, a csapadék mennyisége, a gravitáció, vagy a felszín borítottsága, úgy a pénz mozgását is ilyen hajtóerők idézik elő. Ha el akarjuk kerülni az árvizet, vagy az aszályt, akkor ismernünk kell a természeti jelenségeket. Ha pedig a gazdasági összeomlást, akkor pedig a pénz mozgatórugóit. pl. a kamatos természetét. De erről később.

Cikkünk az ÖKOklikk gondozásában íródott. Az okoklikk.hu portál a Magyar Természetvédők Szövetsége új, izgalmas és hiánypótló kezdeményezése azoknak, akik az egészséges élet és a zöld témák iránt érdeklődnek. Várjuk a Te hozzászólásaidat is a témához! Ezt a cikket is az ÖKOklikk oldalon kommentelheted. Csak egy klikkelés ide!