Merész húzásnak tűnt június 8-ára, Medárd napjára szabadtéri akciót szervezni a készülő Energia Stratégia kapcsán, de bejött: az esőt is megúsztuk és az illetékesek is átvették javaslatainkat a Parlament előtt.
Az érthetőség kedvéért magasugrásban mutattuk be, hogy miért nem jó a Stratégiában tervezett 6%-os hazai primer energiafelhasználás-növekedés: a Magyarországot szimbolizáló magasugrónk leverte a lécet. Azaz a gazdaság-társadalom számára ez nem fenntartható szint, megakadályozná a szükséges teljes szerkezetváltást a (fosszilis) energiafüggőség tartós csökkentéséhez - ami pedig a Stratégia célja. Mivel a Stratégia fogja meghatározni, milyen energiát milyen arányban és mennyit használunk itthon a közeljövőben 2030-ig, kitekintéssel 2050-ig, bármennyire is száraznak tűnik a téma, senki sem mehet el szó nélkül mellette.
Az MTVSZ szerint jelenlegi szinthez képest 29%-kal, 770 Petajoule/év-re kellene csökkentenünk az energiafelhasználásunkat ahhoz, hogy mi magyarok ne lépjük túl energialábnyomunkkal a fenntartható szintet, 2030-ra. (A Greenpeace Energiaforradalom tanulmánya hasonló értékre jutott 2030-ra). Ez a csökkentés messze nem csak környezeti, hanem masszív gazdasági-társadalmi érdek: megújuló energiaforrásokkal is könnyebb helyettesíteni a fosszilist, ha kevesebb a felhasználás; a kutatás-fejlesztési és a lakosságnak szánt pályázati pénzekből is több jutna az energiafüggőséget csökkentő, energiatakarékossági és megújulós fejlesztésekre, beruházásokra.
A Stratégia ugyan elindít egy kisebb szerkezetváltás felé, de tévutaknak is teret enged és eszközei is hiányosak. Például gyerekcipőben járó, drágán fejleszthető-kivitelezhető, káros gazdasági-társadalmi hatásokkal is járó technológiákat (4. generációs atomerőművek, hidrogén-technológia, szén-dioxid-leválasztás és tárolás - CCS) jelentősen tervez fejleszteni, amik így várhatóan elvonnák a szűkös forrásokat a nagyarányú energiatakarékossági és megújuló energiás fejlesztésektől.
Annál is inkább, mert a Stratégia a hazai, helyi cégek, vállalkozások energiahatékonysági és megújulós gyártókapacitásait erősíteni kívánja, amivel egyetértünk; sajnos a hogyan-ról már kevesebb szó esik az anyagban. Az MTVSZ ehhez 4-pillérű gazdasági-társadalmi eszközrendszert is tudna adni: a klímatörvény koncepciónkban leírt ún. környezetbarát termékek és szolgáltatások piaca (2. pillér) és a 100%-os visszatérülő alap (3. pillér) együtt kezdőtőke nélkül hozzáférhetővé tenné a fenti zöld fejlesztéseket és egyben piacot, keresletet is teremtene hozzá. Mindenesetre örülünk, hogy a klímatörvény koncepcióból már használ a Stratégia egy pillért: a fosszilis energiakvóta rendszer (1. pillér) alkalmazását javasolja tanulmányozásra. Ennek továbbvitelére nyitottak vagyunk, meglátjuk, mennyire veszik át. (A 4. pillér a tanácsadói-támogatói szolgálat).
Mindent összevetve, vannak jó törekvések az anyagban, de még erősítendő: nem engedhetjük meg magunknak, hogy elhalasszuk a gyökeres energiamix váltást.