Mexikó mint a klímacsúcsot rendező ország - élén az elnökkel, aki 2006-ban azzal a kijelentéssel lépett hatalomra, hogy ő lesz az ország eddigi 'legzöldebb' elnöke -  egész évben azt hirdette, hogy a konferenciát a 'sostenibilidad' (fenntarthatóság) tükrében vezényli majd le.

Mégis, a teljesen - vagy még túl is - légkondícionált Hold Palotában a tiszteletreméltó kormánydelegáltak mosolyogva szürcsölik a Nescafét, miközben a besorolhatatlanul rossz minőségű sonkás kifliért állnak sorba, melynek darabja 10 amerikai dollár. Mindezt teszik 2010-ben, amikor az európai cégek Dél-Mexikóból importálják a bio és fair trade kávét, és a fenntarthatóság témájában az eddiginél is nagyobb szerepe van a helyi, kisléptékű farmgazdálkodásnak, különös tekintettel a hús-, és tejtermékiparra.

Sostenibilidad

Így mondják a fenntarthatóságot spanyolul. Szépen (és divatosan) hangzó szó, melynek jelentése nagyon távol van a Moon Palace-ban tapasztaltaktól. Természetesen senki nem várja el, hogy egy luxus szálloda egyszerre a fenntarthatóság bajnoka lesz, viszont több odafigyeléssel, apróságokkal, mint a megfelelő fajtájú étel-ital, a szervezők jobban belophatták volna magukat a delegáltak szívébe. Félre ne értsétek, mindenki akivel eddig szóba elegyedtem csak mosolyog a mexikói elnökség fenntarthatatlan fenntarthatóság-propagandáján, meg úgy általában a szervezésen.

Így van ez a nemzetközi médiában is: a brit Guardian újság például egy egész hosszú cikkben, szatírikus humorral kritizálja az elnök 'zöldségeit', kiemelve a pozitív és a negatív eredményeket egyaránt.

Pozitív például, hogy az erdővédelmi program elérte, hogy az erdők 70%-a helyi közösségek tulajdonában levő területnek számít ma Mexikóban. Az már más kérdés, hogy a program kivitelezésének minősége erős kritikákat kapott az ezzel foglalkozó helyi és nemzetközi civil szervezetektől, így a Föld Barátaitól is.

Az elnökre nézve már kevésbé pozitív, hogy az általa hirdetett újraerdősítési program keretében, 2007 és 2009 között telepített 500 millió fának mindössze 10%-a maradt életben a hivatalos források szerint. Ez egy elég fekete folt az elnök zöld mellényén, már csak azért is, mert az erdősítő programjáért még kitüntetéseket is kapott az ENSZ-től (mikor még a fák éltek). De ami még ennél is szomorúbb, írja a Guardian, hogy e sikertelen erdősítésre a pénzt a kisközösségi erdőgazdálkodási projektektől elvonva teremtették elő.

De a nap azért süt, így aggodalomra is kevesebb az ok. Főleg annak tudatában, hogy a Föld Barátai által szervezett indián karavánok Dél-Mexikóból a napokban érkeznek Cancunba, és itt a helyszínen fogják elmondani üzeneteiket a döntéshozóknak. Úgyhogy valószínűleg én is több napfényt fogok majd akkor látni, ugyanis interjúkkal és hangulatképekkel készülünk beszámolni a Dialogo Climatico és a Via Campesina fórumokról.

Marco Cadena, a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) cancúni tudósítója