Az Országgyűlés tanácsadó szerveként működő GMO-Kerekasztal március 25-i ülésén az EU és az Egyesült Államok között készülő szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP-t) valamint az EU és a Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezmény (CETA) élelmiszerbiztonságra gyakorolt várható hatásaival foglalkozott. A mellékelt írás a megbeszélésen elhangzott előadásom írásos változata.

Az elmúlt egy év során egyre növekvő érdeklődés övezte az Európai Unió (EU) és az Egyesült Államok (EÁ) közötti a kétoldalú szabad kereskedelmi tárgyalásokat (TTIP), a témában egyre nagyobb a társadalmi ellenállás, és egyre több részlet kerül nyilvánosságra. Mindezek hatására a figyelem középpontjába került egy hasonló, már jóval előrehaladottabb állapotban lévő, az EU és Kanada között készülő szabadkereskedelmi egyezmény, az Átfogó Gazdasági és  Kereskedelmi megállapodás (CETA), amelyet sokan a TTIP előszobájának tekintenek.

A  CETA tartalmi elemeit öt évnyi tárgyalássorozatot követően tavaly véglegesítették, és 2014. szeptemberében bemutatták a készülő egyezmény szövegét. A tárgyalások lezárását követően már csak az egyezmény szövegének jogi koherencia szempontból történő finomhangolása és a részes felek által történő ratifikálás van hátra, amire egyes várakozások szerint akár már idén is sor kerülhetne.

A kritikus vélemények szerint a CETA tartalmazza azon elemek többségét, amelyet a TTIP-vel valamint az Európai Parlament által néhány éve elvetett ACTA egyezménnyel kapcsolatban kifogásoltak. Az egyik legfőbb gond, hogy a CETA szerves része a befektető-állam vitarendezési mechanizmus (ISDS), ami lehetővé tenné, hogy a kanadai leányvállalattal is rendelkező géntechnológiai cégek hazánkat bepereljék a génmódosított kukorica termesztésének tilalma miatt.

További gond, hogy az EU és Kanada közötti egyezményben közös célkitűzésként szerepel „a biotechnológiai termékekre vonatkozó szabályozás által a kereskedelemre gyakorolt negatív hatások minimalizálása.” [1] Ez pedig azt jelenti, hogy a kereskedelmi érdekeket az élelmiszer-biztonság, az egészségvédelem és a környezetvédelem elé helyezhetik.

A CETA szövegtervezete és a TTIP-vel kapcsolatos kiszivárgott anyagok, valamint az amerikai kormány illetve a géntechnológiai cégek és szövetségeseik nyilatkozatai arra mutatnak, hogy az Egyesült Államok és Kanada arra törekszik, hogy az engedélyezési folyamatban az elővigyázatosság elve helyett az óriáscégek érdekeinek sokkal inkább megfelelő amerikai szabályozási rendszert vegye át az EU is, ezáltal komoly élelmiszer-biztonsági és környezeti kockázatokat rászabadítva Európára a profitérdekek előbbre tolásával.

Ha esetleg nem is változnának a génmódosított szervezetekre vonatkozó európai jogszabályok, önmagában már az is komoly problémát okozhat, ha a jelenlegi szabályok végrehajtása, alkalmazása változik meg, és a géntechnológiai cégek kívánságának megfelelően felgyorsulna a génmódosított szervezetek európai engedélyezése vagy az EU feloldaná az engedéllyel nem rendelkező génmódosított szervezetekre vonatkozó zéró toleranciát az élelmiszerekben és a vetőmagokban. Ez utóbbi a valóságban azt jelentené, hogy legálissá tenné az EU a GMO-szennyezést, és bizony a CETA közzétett szövegében is szerepelnek erre vonatkozó részek.

Aggodalomra ad okot az is, hogy a szabadkereskedelmi tárgyalások során az Európai Bizottság háttéralkukat is köt Kanadával és az Egyesült Államokkal. Egy kiszivárgott levélből az is kiderült, hogy a CETA tárgyalások után az EU akkori egészségügyi és fogyasztóvédelmi biztosa, Tonio Borg biztosította kanadai miniszter kollégáját arról, hogy az EU hajlandó lenne a lehető leghamarabb engedélyezni a génmódosított repce behozatalát. Ez azért különösen problémás, mert a repcének Európában van a géncentruma, így a keresztbe porzások miatt idővel a transzgén átkerülhetne a repce vadon élő rokonaiba. A hasonló génszennyezések miatt Kanadában ma már lényegében lehetetlen génmódosítás-mentes repcét termeszteni, és ha beengednénk a génmódosított repcét Európába, akkor minket is ez a veszély fenyegetne.

Jóllehet a felmerült aggodalmakra válaszul az Európai Bizottság egy évvel ezelőtt a lakosság megnyugtatása érdekében még azt állította hogy TTIP miatt nem fognak változni a génmódosított szervezetekre vonatkozó jogszabályok, és az élelmiszerbiztonság kérdése nincs napirenden, ezzel szemben júliusban kiszivárgott tárgyalási anyagok, valamint a TTIP tárgyalásokról január elején a Bizottság által közzé tett dokumentumok ennek ellenkezőjét bizonyítják: mégis folynak egyeztetések az élelmiszerbiztonsági szabályokról.

Mindezek fényében különösen aggasztó, hogy egy az amerikai CIEL nevű szervezet által készített tanulmány szerint a TTIP jelentősen növelheti a mérgező növényvédő szerek felhasználását. A tanulmány szerint a vegyipari óriáscégek lobbiszervezetei azt javasolják, hogy a TTIP-n keresztül az EU is vegye át a vegyi anyagokra vonatkozó amerikai engedélyezési rendszert. Ha ez bekövetkezne, akkor az 82, az EU-ban betiltott növényvédő szer felhasználásának megengedését eredményezné. Ezek között számos rákkeltő, fejlődési rendellenességekhez vezető valamint az endokrin rendszert károsító vegyi anyag, valamint a méhekre veszélyes neonikotinoidiok is szerepelnek. Az iparági javaslat azt is tartalmazza, hogy felhasználható legnagyobb mennyiségre valamint a szermaradványokra vonatkozó határértékeket is hozzá összhangba az amerikai  rendszerrel. Ez számos esetben azt jelentené, hogy az EU-ban jelenleg engedélyezett szint százszorosára emelnék a határértékeket!

Bár az EU által nemrég elfogadott döntés értelmében génmódosított szervezetek termesztésének tilalma nemzeti hatáskörbe került, továbbá az Alaptörvény tartalmazza hazánk génmódosítás-mentességet, úgy véljük, mindez nem nyújt teljes mértékű garanciát, mert – miként arra a Szabó Marcel, az alapvető jogok biztosának a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettese is felhívta a figyelmet – az Egyesült Államokkal, illetve Kanadával megkötni tervezett szabadkereskedelmi egyezmények felülírhatják ezeket a rendelkezéseket. Mindehhez Gus Van Harten, a világ egyik legjobb független ISDS-szakértője egy brüsszeli rendezvényen azt tette hozzá, hogy ha egy esetleges vitarendezési ügy végén hazánk nem is kényszerülne feladnia országunk Alaptörvényben is rögzített génmódosítás-mentességét, annak megtartása érdekében több milliárd dollár kártérítés fizetésére kényszerülhetünk.

Jóllehet, a támogatói szerint a TTIP és a CETA a gazdasági növekedés fellendítésének egyik eszköze, és azt is szokták emlegetni, hogy a TTIP 0,2-0,5% GDP-növekedést fog eredményezni, egyre több kritika merült fel a TTIP által a gazdaságra gyakorolt állítólagos jótékony hatással kapcsolatban. Több független tanulmány is arra utal, hogy a TTIP hatására Európában 600 ezer munkahely szűnne meg. Az amerikai Tufts egyetem kutatója, Jeronim Capaldo által készített független gazdasági elemzés ezen felül arra is rámutat, hogy a TTIP hatására Európában évente több ezer euróval csökkennének a munkajövedelmek, csökkenne az export, csökkennének a kormányzati bevételek, növekedne a pénzügyi instabilitás és csökkenne a GDP is. [2] Egy 2015. január 8-án közzé tett szlovén tanulmány szerint, amelyet az ottani gazdasági minisztérium készíttetett, a TTIP hatására a Szlovénia GDP-je tíz év alatt 0,03 százalékkal csökkenne, továbbá a TTIP 1500 munkahely megszűnéséhez vezetne. Ez is csak azt illusztrálja, hogy a TTIP állítólagos pozitív gazdasági hatására vonatkozó állítások mennyire túlzóak.

Ugyanakkor az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezménnyel (NAFTA) kapcsolatos tapasztalatok viszont arra világítanak rá, hogy a NAFTA részét képező ISDS-t kihasználva Kanadát 35 alkalommal perelték be a multicégek, s ebből hat esetet elvesztett vagy megegyezéssel zárt le – a perek nagy része még folyamatban van –, összességében több mint 171,5 millió kanadai dollár kártérítést fizetett a külföldi befektetőknek. Mindehhez hozzájönnek még az perek több tízmilliós ügyvédi költségei is. A Corporate Europe Observatory és más civil szervezetek által készített által készített A  demokrácia áruba bocsátása című tanulmány a NAFTA-val kapcsolatos tapasztalatok alapján arra  hívja fel a figyelmet, hogy az CETA a multicégek által a demokratikusan megválasztott kormányok elleni perek hullámát indítaná el, amelyek komoly terheket rónának az egyezményt aláíró kormányok gazdaságára.

A Guardian 2015. január 8-i számában a már korábban említett CIEL tanulmány kapcsán arra világít rá, hogy mérgező növényvédőszerek felhasználásának a TTIP hatására bekövetkező növekedése tönkreteheti a bioélelmiszereket termelő és forgalmazó ágazatot. Az Egyesült Államokban a bioélelmiszerek eladása évente 35 milliárd dollár bevételt jelent, ami háromszor akkora, mint az USÁ-ból az EU-ba irányuló mezőgazdasági export éves forgalma. Hasonló eredmény mutatnak az európai bioélelmiszer ágazatra vonatkozóan statisztikai adatok is. A TTIP hatására megnövekedő növényvédőszer-felhasználás több tízmilliárd dollár károkat okozhat a bioélelmiszer ágazatnak, ezen felül tönkreteheti az európai méhészetet is. Ha mindehhez hozzávesszük még a növényvédő szerek felhasználása miatt megnövekedő egészségügyi kiadásokat, valamint az ISDS perek következtében a kormányok által a multinacionális cégeknek fizetendő kártérítéseket, akkor felmerül a kérdés, hogy biztosan megéri-e feláldozni ennyire kétséges előnyök oltárán az európai élelmiszerbiztonságot és környezetvédelmet valamint hazánk génmódosítás-mentes mezőgazdaságát?

Fontos azonban leszögezni, hogy még sem a TTIP sem a CETA nem egy lefutott ügy. Ahogy egyre több részlet kiderül a két egyezményről, úgy erősödik a tiltakozás TTIP-vel és a CETA-val szemben. Az Európai Bizottság által meghirdetett ISDS társadalmi egyeztetés keretében eddig példa nélküli módon 150 ezer európai polgár nyilvánított véleményt, 97%-uk egyértelműen nemet mondott a befektető-állami vitarendezési mechanizmusra. A civil szervezetek által októberben elindított StopTTIP önszerveződő európai polgári kezdeményezés petícióját pedig mára már több mint 1,6 millió ember írta alá. Talán ennek is köszönhető, hogy ma már a francia és a német gazdasági miniszter is arról beszél, hogy a CETA befektetésvédelmi fejezetét újra kellene tárgyalni. Bár az Európai Bizottság egyelőre még ragaszkodik az ISDS-hez, és a TTIP kapcsán is legfeljebb annak megreformálásáról beszél, egyre kevésbé valószínű, hogy az idén lezárulnak a TTIP tárgyalásai, és az sem biztos, hogy a CETA-t a jelenlegi formájában elfogadják az EU tagállamok.

Mindezek figyelembevételével a februári TTIP parlamenti vitanap előtt az MTVSZ szorgalmazta, hogy az Országgyűlés többpárti konszenzussal elfogadott határozatban kötelezze a kormányt a transzatlanti egyezmények káros hatásainak kivédésére. Szükségesnek tartjuk, hogy a kormány határozottan álljon ki azért, hogy a környezetvédelem és élelmiszerbiztonság jelenlegi szintjét közvetlenül vagy közvetetten aláásó javaslatok, illetve a környezetvédelmi szabályozást fejlesztését megakadályozó javaslatok, valamint a befektető-állam vitarendezési mechanizmus ne kerülhessenek bele az EU és az USA közötti szabadkereskedelmi egyezménybe. Szorgalmaztuk, hogy a génmódosított szervezetek mezőgazdasági alkalmazását elutasító uniós tagországok lépjenek fel közösen a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezmények által a génmódosítás-mentes Európát fenyegető veszélyek ellen. Mivel a TTIP-nek mintaként szolgáló Kanada és az EU közötti, már aláírt egyezmény (CETA) hasonló pontokat tartalmaz, továbbá szerves része a befektető-állam vitarendezési mechanizmus, ezért azt kérjük, hogy Magyarország ne ratifikálja ezt az egyezményt és a kormány ugyanezt szorgalmazza a génmódosított szervezetek mezőgazdasági alkalmazását elutasító uniós tagországok között is!

Jegyzetek:

[1] A CETA génmódosításra vonatkozó hatásaival részletesebben a Föld Barátai Európa és az MTVSZ által készített speciális háttérelemzésben foglalkozunk: http://www.mtvsz.hu/dynamic/ceta_gmo_foee_mtvsz_hatteranyag.pdf

[2] A tanulmány magyar nyelvű összefoglalója: http://ase.tufts.edu/gdae/Pubs/wp/14-03CapaldoTTIP_ES_Hungarian.pdf A teljes tanulmány: http://ase.tufts.edu/gdae/Pubs/wp/14-03CapaldoTTIP.pdf

Fidrich Róbert
Magyar Természetvédők Szövetsége