Az Országgyűlés tanácsadó szerveként működő GMO-Kerekasztal március 25-i ülésén az EU és az Egyesült Államok között készülő szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP-t) valamint az EU és a Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezmény (CETA) élelmiszerbiztonságra gyakorolt várható hatásaival foglalkozott. A mellékelt írás a megbeszélésen elhangzott előadásom írásos változata.

Hát nem ironikus, hogy az Európai Bizottság energiaunió stratégiája, amely abból a szándékból született, hogy véget vessen a gázimport-függőségnek, a gázt helyezi első helyre?

Az EU tegnap és ma tárgyaló államfői úgy tűnik, nem látták ebben az iróniát. Mindenesetre a gázlobbinak kell megköszönniük a helyzetet (pl. International Association of Oil and Gas Producers, Eurogas, és a Gas Naturally csoportok).

A gázlobbi három fő mantrát hangoztat: "a gáz tisztább, mint a szén és kell a kibocsátás-csökkentéshez", "a gáz csökkenteni tudja az energiaárakat", "a gáz a legjobb kiegyenlítő az ingadozó megújuló energiák mögé".

A mai napon egy új testület kezdi meg munkáját, Független Bizottság a Nemzetközi Társasági Adó Reformjáért néven. A testület New Yorkban ül össze, hogy a nagyvállalatok helyett az állampolgárok érdekeit szem előtt tartva tegyen javaslatokat a globális adóügyek megújítására. Minden hasonló kezdeményezés üdvözlendő ezen a területen, de az előre látszik, hogy óriási ellenállással kell megküzdeniük, ha eredményt akarnak elérni.

Egy új kutatás fényében az EFSA újraértékeli a génmódosított növények biztonságát, az Európai Bizottság pedig elhalasztotta a '1507' nevű génmódosított kukorica engedélyezését.

Március elején felbolydultak a hullámok génpiszka fronton, ugyanis a Föld Barátai Európa kampányfelelőse brüsszeli forrásokból olyan értesüléseket kapott, hogy az Európai Bizottság engedélyezni készül a 1507-es génmódosított kukoricát. Miután az EU elfogadta a génmódosított növények termesztési tilalmának tagállami hatáskörbe utalását, várható volt, hogy a Bizottság előbb-utóbb lépni fog ebben a régóta húzódó ügyben, hiszen erre az Európai Törvényszék döntése is kötelezi. Ugyanakkor nem véletlen, hogy a Bizottság eddig nem siette el az engedélyezést, hiszen  az az Európai Parlament és a tagállamok túlnyomó többsége is határozottan ellenzi. Bár az Európai Törvényszék határozata csupán arra kötelezi a Bizottságot, hogy döntést hozzon, annak nem kellene feltétlenül engedélyeznie a 1507-es kukorica termesztését, az – egyébként génmódosítás-párti – Bizottság mégis az engedélyezést szorgalmazta.

Időközben viszont egy új tanulmány arra mutatott rá, hogy a génmódosított kukorica pollenje a korábban gondoltnál nagyobb távolságokra jut el, ezért az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (ESFA) felülvizsgálja korábbi álláspontját. Az új fejlemények fényében a Föld Barátai Európa és Testbiotech levélben fordult az Európai Bizottsághoz, szorgalmazva a génmódosított kukoricák termesztésének felfüggesztését.
 
A brémai egyetem kutatói által nemrégiben tette közzé tanulmányát az eddigi legátfogóbb pollen-terjedési vizsgálatukról (10 év alatt 216 németországi, svájci és belga helyszínen gyűjtöttek kukorica virágport), és az eredményeik megkérdőjelezik az EU eddigi hatásvizsgálatait, továbbá az eredményeikből az következik, hogy az EU területén lényegében lehetetlen úgy termeszteni génmódosított növényeket, hogy ne következzen be génszennyezés (vagyis az együtt-termesztés - koegzisztencia - lényegében megvalósíthatatlan).

A kutatók fő eredménye az, hogy  kukorica pollen sokkal nagyobb távolságokat tesz meg, mint korábban gondolták (még 4,5 km távolságból is kimutatható). Ahhoz, hogy a természetvédelmi területeket meg tudjuk óvni a GMO-szennyezéstől, több km-es távolságban nem lehetnek génmódosított ültetvények. Az eddigi EU modellekben javasolt néhány tízméteres pufferzónák nem megfelelőek.

A tanulmány szerzői kiemelik, hogy a jelenlegi EU-s hatásvizsgálatokban meghatározott az ökológiailag érzékeny területek és a génmódosított ültetvények közötti pufferzónák jelentősen alábecslik a kockázatokat, és hogy "a korábbi hatásvizsgálatok és azok távolságokra, potenciális kitettségre és a nem-célszervezetekre vonatkozó következtetéseit a kutatások fényében felül kell vizsgálni." 1507-es génmódosított kukoricára vonatkozó EU-s hatásvizsgálatok és a génmódosított kukoricának az érzékeny területekre és a nemcélszervezetekre gyakorolt hatása már régóta heves  viták tárgyát képezték. Az új kutatási eredmények megkérdőjelezik a jelenlegi hatásvizsgálati modell azon alapfeltevését, hogy tíz méter nagyságrendű pufferzónák elegendően biztonságosak lennének.

A tanulmányra adott válaszként az ESFA úgy döntött, hogy újraértékeli korábbi véleményét a 1507-es génmódosított kukoricára vonatkozóan.

A Föld Barátai Európa és az MTVSZ ezért úgy véli, hogy az egyes lepkefajok védelme, továbbá az ökológiai gazdálkodók valamint a nem-génmódosított kukoricát termesztő gazdák védelme érdekében az összes génmódosított kukorica teljes európai betiltása az egyetlen logikus és tudományosan elfogadható lehetőség. Az új tanulmányok arra utalnak, hogy lehetetlen a génmódosított kukorica termesztése anélkül, hogy széleskörű GMO-szennyezés következzen be.

Az új fejleményekről értesítettük a Földművelésügyi Minisztérium munkatársait is, és már arra készültünk, hogy Navrasits Istvánhoz az Európai Bizottság magyar tagjához fordulunk, arra kérve, akadályozza meg a 1507-es kukorica engedélyezését. Úgy tűnik viszont, hogy a Föld Barátai által a Bizottságnak küldött levél ill. az ügyben megjelent sajtóhírek hatására a Bizottság május végére halasztotta a döntést, megvárva az EFSA felülvizsgálat eredményét. Egyelőre tehát időt nyertünk, de nem árt, ha szárazon tartjuk a puskaport, és felkészülünk arra, hogy hamarosan újra megkísérlik újabb génpiszkált fajták engedélyezését.

* * *

A múlt héten egyébként volt egy beszélgetés erről a témáról a Lánchíd Rádióban.  Itt meghallgatható az interjú (06.23-nál kezdődik).

A Föld Barátai Európa kapcsolódó sajtóközleménye.

A Magyar Természetvédők Szövetsége (L)ÁSS A MÉLYÉRE! – A KÜTYÜINK VALÓDI ÁRA címmel országos 3 fordulós vetélkedőt hirdet 14-19 éves diákok számára. A vetélkedő 2015. március 23-tól 2015. június 5-ig tart.

Nagy örömünkre sokat érdeklődtek a szalmabála-építészet témájában, főleg a gazdaságosság kérdésében. Így Közösségi Energia jó példák sorozatunkat folytatva most a szalma-szigetelések árát és más gazdasági vonatkozásait vesszük górcső alá szakértőnk cikke segítségével.

Egy kis szigetelés történelem
Néhány évtizede kezdett a közgondolkodás részévé válni, hogy bizony szigetelni kéne az épületeinket... Akkor 3-5 cm polisztirol szigetelés dívott. Aztán rájöttek, hogy ez bizony kevés. Megjelent a 6-8 cm-es, aztán a 10 cm-es szigetelő réteg. Ma már rendszerben árulnak 20 cm-eseket, de külön igényre 30 cm-es szigetelő lapokat is lehet kapni. Tehát ráálltunk zömében egy anyagra, és fokozatosan növeltük a vastagságát. De ez bizonyos értelemben zsákutca: megnehezíti azt, hogy új utakra lépjünk. Pedig már itt van az ideje, hiszen 2020-tól már csak alacsony energiaigényű házak építhetők.

Az „útitársak”
Bármilyen választásnak megvan a maga velejárója, az anyaghasználatnak is, amire talán nem is gondoltunk. Pl. a polisztirolhoz sok éven keresztül égésgátló adalékként kevertek HBDC (rövid nevén hexabróm) nevű vegyi anyagot, ami folyamatosan párolog a szigetelőanyagból és mérgező: belélegezzük és felhalmozódik a testünkben. Mára szerencsére betiltották, de amit felszereltünk már eddig, az ott van és hat.

Aztán nem figyeltünk arra sem, hogy milyen lesz a fal páragazdálkodása. Ma hirdetik, hogy páraáteresztő szigeteléseket is lehet kapni, de ne felejtsük el, hogy a cement bázisú ragasztó és a műgyanta alapú vakolatok bizony nem engedik át a párát. Eredmény: A hideg felületeken párakicsapódás, penészedés.
Újabb kérdéssel találkozunk majd, amikor le kell bontani az épületet: a (veszélyes) hulladék szigetelőanyagokkal mit kezdjünk majd?