Írta: Gyulai Iván

Gyakran kérdeznek arról levelezőim, hogy milyen gyümölcsfákat ültessenek a kertjükbe. Sokszor leírják azt is, hogy minden féléből szeretnének legalább egyet, legyen alma, körte, cseresznye, meggy, szilva, kajszi, őszi, mandula, dió, stb. Azután arról is panaszkodnak, hogy a fáikon ilyen és olyan tünetek jelennek meg, és kérdezik, hogy mi okozhatja ezeket, és hogy lehetne védekezni ellenük.

Ez két különféle kérdésnek tűnik, de mégis szorosan összetartoznak. Nyilvánvaló, hogy nem lehet olyan kertet találni, amely alkalmas lenne mindenféle gyümölcsfa befogadására, hiszen a fajok, és fajták ökológiai igényei eltérők. Az első számú feladat tehát, hogy felmérjük a kert környezeti viszonyait, és ahhoz keressünk gyümölcsfajokat, fajtákat. Lehetséges, hogy a helyhez nem illő fajták is megélnek, de bizonyosak lehetünk benne, hogy nem érzik jól magukat, és a stressz, ahogy az embernél is, betegségekben fog megnyilvánulni.

Azt, hogy mennyire fontos az ökológia, a fajra jellemző tulajdonságok figyelembe vétele, azt a cseresznyefa példáján szeretném megmutatni. A szakirodalom a cseresznye és a meggy esetében egy vírus (nekrotikus gyűrűsfoltosság), és hatféle gombák okozta (mikoszferellás levélfoltosság; blumeriellás betegség; Monilinia laxa; Monilinia fructigena; Monilinia fructicola; meggyantraknózis) betegséget sorol fel.

A gombás megbetegedések általában nedves, hűvös tavaszi időjárás esetén fordulnak elő, és védekezésként a rendszeres, időszakos metszést, szellős, átlátható lombkorona kialakítását  javasolják, a sebek kezelésével.  Majd „természetesen” a gombák ellen következnek a rézkészítmények, és megelőzően a téli rezes lemosó permetezés. Javasolják még a levelek őszi összegyűjtését és eltávolítását is.

Kutya harapást szőrével!

A cseresznye erős apikális dominanciával (a csúcsrügynek van elsőbbsége az oldalsó rügyekkel szemben) rendelkezik, mert erdei fa lévén, gyors, magasba törő növekedésével tud előnyt szerezni az erdő más lombos fáival szemben, ahol 15-30 méter magasságot is elér. Mivel napfénykedvelő, muszáj a lombkoronáját a többiek felé emelni. A lombkorona alakító metszéssel éppen ezt az apikális dominanciát töri le a kertész, és sűrűsíti be a gallyakat, ágakat, hogy majd azt újra szellőssé alakítsa. Másrészt a fa minden része, a gyökere (rizoszféra), törzse, levelei (filloszféra) milliárdnyi együtt élő szervezettel bírnak, amelynek faji diverzitása jelenleg megszámolatlan. Minden kémiai beavatkozás gyéríti ezt a mikrovilágot, csökkenti a faji sokféleségét, és számosságát. Ez a sokféleségből építkező, együtt élő mikroközösség alkotja a fa egészségvédelmének első számú védvonalát, és dönti el, hogy kit és milyen mértékben enged be a kérdéses közösségbe. Az állandó vegyszeres kezelések amellett, hogy a célzott szervezetek rezisztenciájának kialakulásához vezethetnek, gyérítik a sokféleséget, és tönkreteszik az első számú védvonalat.

Mindezek mellett fontos figyelembe venni a cseresznye ökológiai optimumát is. A faj a középkötött, jó vízellátású levegős talajt kedveli, a magas talajvizet nem bírja. Csapadékigénye közepes, 550-600 mm éves csapadékátlaggal megelégszik. Viszont fényigényes, és szereti a meleg  helyeket. Célszerű tehát enyhe lejtőkre ültetni, ahol szellő járja a területet. A keleti kitettség különösen előnyös, mivel a felkelő nap hamar felszárítja a harmatot, megakadályozva a gombáknak kedvező körülményeket.

A falevelek összegyűjtését is muszáj kritikával illetni, hiszen a fa levele a fa tulajdona, amely része a saját önfenntartó körforgásának (ez a cseresznye körforgásos gazdálkodása!). E nélkül számos korhasztó szervezet és talajlakó hal éhen, és újra és újra a biológiai sokféleséget csökkentjük.

A cseresznye legismertebb „kártevője” a cseresznyelégy, kevéssé ismert a takácsatka, a fekete cseresznye-levéltetűvel pedig a friss hajtásvégeken ugyancsak gyakran lehet találkozni. Cseresznyelégyből van európai és behurcolt amerikai is, míg az európai egy petét helyez el a gyümölcsben, addig az amerikai többet.

Érdemes rákeresni a cseresznyelégyre a neten. Tucatszám találjuk a védekezés lehetőségeit, de szinte semmi az ökológiájáról. A cseresznyelégy nyű a gyümölcsből kijutva, a talaj felső 5 cm-ben alakul bábbá és ott is telel át. Innen az imágó a következő év tavaszán, vagy két év múlva rajzik ki. Melegkedvelő állat. Így felszaporodását az időjárás, illetve a természetes ellenségek jelenléte nagymértékben befolyásolja.

A vadcseresznye esetében ritkán fogyaszthatunk nyűves gyümölcsöt. A zárt erdei közösségben a talajt vastagon borítja a vegyes összetételű erdei alomtakaró, amelyben a ragadozó rovarok, kisemlősök szisztematikusan keresik a táplálékukat, és alacsony szinten tartják azok populációit. Érdemes ezt azzal a tanáccsal összevetni, hogy a gombás betegségek miatt szedjük össze ősszel a faleveleket, vagyis szüntessük meg azok élőhelyét, akik tehetnének valamit az egészséges cseresznyéért. 

Az ökológiai önszabályozásnak nincs alternatívája!