2019-ben lett 30 éves a Magyar Természetvédők Szövetsége. Három évtized alatt a világ sokat változott. A problémákat egyre inkább érezzük már a saját életünkben is. Egyre többen, egyre hangosabban beszélnek a változás szükségességéről. Harminc év alatt sokat elértünk, de mégis keveset. A valódi okokat érintő változás még várat magára. A harminc évből tanulni is lehet és kell. A mai nappal egy interjúsorozatot indítunk útjára, melyben az MTvSz életében meghatározó szerepet játszó, számunkra fontos emberek szólalnak meg. Beszélnek a Szövetség életéről, és ezen keresztül a zöld mozgalomról, a hazai környezetpolitikáról, a múlt és a jövő feladatairól.

Harminc év alatt három ügyvezető elnöke volt és van a Szövetségnek. Az első cikkünkben felidézzük mit mondtak Ők, az MTVSZ megalapításának 30. évfordulója alkalmából szervezett Ünnepi Küldöttgyűlésen.

Schmuck Erzsébet, az MTVSZ alapító elnöke, később társelnöke majd tiszteletbeli elnöke

Egy ilyen alkalom jó lehetőség, hogy az ember visszanézzen a múltba, hogy milyen céljaink voltak, abból mit értünk el, a tevékenységünknek volt-e hatása. Mint országos szervezet, annak idején azt is vállaltuk, hogy befolyásoljuk a hazai környezet- és természetpolitikát, a fenntarthatósági politikát. Sikerült? És hol állunk most? Milyen kihívások vannak előttünk?

Engedjétek meg, hogy a múltat idézzem. 1989-ben 32 magyar vidéki természetvédő szervezet döntött arról, hogy alapít egy szövetséget, mely országos és nemzeti szinten képviseli a természetvédelem érdekeit. Az alapítók között volt Gyulai Iván, akitől hallhattuk, hogy 30 évvel ezelőtt ő a világot akarta megváltani, és azt kell hogy mondjam, hogy a Magyar Természetvédők Szövetsége is. Az alakulás idején vérig menő, késő éjszakáig tartó vitákat folytattunk például a nevünkről. Hosszas, tudatos vita után alakult ki, hogy Magyar Természetvédők Szövetsége leszünk. Azt gondoljuk, hogy a természet a nagy egész, ennek az ember, a maga társadalmával része, és ezért tűztük ki célul a fenntartható fejlődést. A fenntartható fejlődést mindig úgy értelmeztük, hogy a társadalmi, környezeti és gazdasági kérdéseket egy rendszerben kell kezelni.

Farkas István, 16 évig az MTVSZ ügyvezető elnöke, jelenleg társelnök

2000-ben kerültem be a Szövetség kötelékébe. 19 éve új kihívások előtt állt az MTVSZ. Nagyon jó szakmai anyagokat készített a Magyar Természetvédők Szövetsége, barátkozott a döntéshozókkal, megpróbálta meggyőzni őket. Ám észre kellett venni, hogy a döntéshozók nem változtatják meg a véleményüket. Azok a struktúrák, amelyek a társadalmat és a gazdaságot felépítik, nagyon sok hatalmi tényezőtől függenek. Akinek több pénze van, több befolyása van, és őrzi ezeket a struktúrákat. Adódott a következtetés, hogy társadalmi bázis építésére van szükség, mert a politikusok akkor változtatják meg a struktúrákat, hogyha az emberek ezt akarják. Szövetségünk rendelkezett egy erős tagszervezeti bázissal. Minden megyében volt tagszervezetünk, ezek valós tagsággal rendelkező aktív szervezetek voltak. Szükség volt rá, hogy ezeket a szervezeteket szakmai ügyeinkben mozgósítsuk. Kampányoló szervezetté váltunk. Vidéki városokban akciókat szerveztünk, kint voltunk a főtereken, fesztiválokon, aláírásokat gyűjtöttünk. Akcióink látványosak voltak, nagy felfújható szörnyek járták az országot, mint a GMO-paradicsom és a karbondinoszaurusz. 2009 körül egy közvélemény-kutatás kimutatta, hogy az MTVSZ az ország második legismertebb környezetvédő szervezete, és az egyetlen olyan szervezet, amely vidéken ismertebb, mint a fővárosban. Új szervezetek léptek be a Szövetségbe, egy új fiatal környezetvédő nemzedék kapcsolódott be a munkánkba. Ezek a fiatalok most már elnökségi tagok.

Ehhez a szervezeti változáshoz segítségre volt szükségünk, amit a Föld Barátaitól kaptunk meg. A Föld Barátai egy alulról építkező, helyi közösségeken alapuló szervezet, a világ 77 országában tevékenykedik. Szakmai hátteret nyújtottak nekünk, segítettek javaslataink megfogalmazásában, megtanítottak minket kampányolni, láthattunk európai mintákat. Összehoztak minket az angol tagszervezettel, ők fejlesztettek minket, a tagcsoport konferenciák ötletét is tőlük kaptuk. Pénzügyi forrásokkal is segítettek, ezért is hálásak vagyunk. A logónk is kifejezi, hogy azonosultunk a Föld Barátaival.

Éger Ákos, az MTVSZ jelenlegi ügyvezető elnöke

Két számmal szeretném bemutatni Önöknek, merre halad a világ. Az 1980-as évek közepén hozzávetőlegesen 5000 milliárd dollár volt a globális készpénz, és rövid távú betétekben tartott pénzállomány. Ez napjainkra több mint 65 000 milliárd dollárra nőtt. Ez 30 éve alatt jóval több mint tízszeres növekedés! Nem hiszem, hogy távol állnék a valóságtól, ha azt mondom, ennek az összegnek a nagyobb része nem a fenntartható fejlődés érdekében dolgozik.

Viszont az többek fejében megfordult, hogy állítsuk a közjó szolgálatába ezt a forrást. Manapság sokféle számítást hallani, hány milliárd dollárból oldhatnánk meg az éhezés, szegénység, vagy a klímaalkamazkodás problémáját. Neve is van a programnak: Billions to Trillions, azaz fordítsunk nagyságrendekkel több pénzt a problémák megoldására és a fejlődő országok megsegítésére. Ráadásul úgy, hogy a pénz jelentős részét nem kormányzati forrásból, hanem magánforrásból tervezik bevonni. Kérdés, ha ezt a mai rendszerben tesszük, jót teszünk-e?

Mert nézzünk csak egy példát, mi történik ma. Habár azt mondják nem eleget, de jelentős forrásokat biztosítunk, humanitárius segély, nemzetközi fejlesztés címén a Déli országainak. De nézzük meg az érem másik oldalát is, mennyi pénz jön vissza ezekből az országokból hozzánk, a fejlettnek mondott nyugati országokba. Azt kell mondjam több. Ma több pénz érkezik hozzánk, mint innen oda. Alapjaiban nem változott sem a környezethez, sem az egymáshoz való hozzáállásunk az elmúlt évszázadokban, évtizedekben, mitől várjuk akkor a megoldást?

Ilyen szemüvegen keresztül is foglalkozik a Szövetségünk az adóigazságosság, globális adósság, szabadkereskedelmi egyezmények, nemzetközi fejlesztés témáival. Több nemzetközi szervezet neve elhangzott már. Ezekben az ügyekben az elmúlt években egyre szorosabban működtünk együtt a Eurodad, az európai fejlesztéssel és adóssággal foglalkozó hálózattal, akiknek tavaly tagjai is lettünk, de egyre szorosabban működünk együtt, közös programjaink vannak a ChristiaAid vagy az Oxfam nemzetközi fejlesztéssel foglalkozó szervezetekkel is.

Farkas István

19 éve kezdtem tevékenykedni ebben a Szövetségben, és a napokban azon gondolkoztam, hogy miért maradtam itt majd’ húsz évig. Azt hiszem, ez az értékeken múlt, milyen értékek vezérlik a Szövetséget. Felsorolok néhányat. Az egyik az ügy iránti elkötelezettség. A természet egészének védelme nagyon fontos a Szövetség tagjai részére, és ez felülír mindent. A különbözőségeket is. Mindannyiunknak van politikai véleménye, ami sokszor különböző, és mégis együtt tudunk működni. A Szövetségünk elnökségében megfordult már FIDESZ-es önkormányzati képviselő, MSZP-s megyei elnökségi tag és LMP-s területi koordinátor is, mégis együtt dolgoztunk. Amikor a politikával volt dolgunk, akkor a konstruktív kritika talaján működtünk együtt, mert együttműködésre vagyunk ítélve.

A másik fontos dolog a felismert igazságnak a képviselete. Mi a struktúrák változására hívunk föl, nem pedig a szívószál-mentes augusztusról elmélkedünk.

A harmadik ilyen érték az anyagi javaknak a másodlagossága. Az anyagiasság a modern kor egyik legnagyobb csapdája, és a fenntarthatatlan világ az egyik legfontosabb hajtóereje. Kényelmesebben szeretnénk élni, többet szeretnénk fogyasztani, azt szeretnénk, hogy nagyobb házaink legyenek, nagyobb tévénk, többet utazzunk. Nem sok környezetvédő szervezet foglalkozik ezzel a kérdéssel. Általában nem azt mondják az embereknek, hogy kevesebb is elég, hanem sajnos sokszor a környezetvédők egy megújuló kényelmet kínálnak a világnak. Válts megújulóra, és akkor ugyanúgy élhetsz. Az MTVSZ nem ezt képviseli, hanem a fogyasztás csökkentésének fontosságát hangsúlyozza. Ez a tagok életében is megjelenik: nem az anyagiak, hanem a közösségi, az emberi kapcsolatok fontosak, például a barátság.

Éger Ákos

A panelünk címe: rendszerszemlélettel a természetéért. Nem csak akkor kihívás ez a szó - rendszerszemlélet - amikor kivont karddal küzdünk a globális problémák ellen, hanem a mindennapokban is.

Most kerestünk kommunikációs munkatársat, és az irodában valaki felvetette, hogy az első feladatai egyikeként készíthetne egy kis aranyos közösségi média kampányt az ISDS, a “befektető-állam vitarendezési mechanizmus”-sal kapcsolatban, amivel most foglalkozunk. Valószínű ez minden környezeti neveléssel, kommunikációval foglalkozni kívánó személy álma. Esetleg a Multilaterális Befektetési Bíróság, vagy a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerség, éghajlatváltozási cselekvési terv, fejlesztésfinanszírozás szerepelhet előkelő helyen ezen a listán. Elképzelem ahogy egy civil környezetvédő úgy kel fel, hogy ma ezekkel a témákkal szeretne foglalkozni.

Ezzel kapcsolatban nemrég kaptam egy számomra fontos dicsértet. Egyik fórumunk a vitarendezési mechanizmussal foglalkozott. Egy tapasztalt zöld civil kolléga köszönte meg, hogy foglalkozunk ezzel a témával, ami szerinte is kiemelten fontos, és alapjaiban határozza a meg a környezet- és természetvédelmi problémák megoldási lehetőségeit. Nem irigyelt minket, mert mennyire nehezebb dió ez, mint például az aranyos veszélyeztetett kisállatokról beszélgetni. Ami természetesen szintén fontos ügy!

Mi is egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk a fenntarthatóságra nevelés gyakorlati ügyeinek. Iskolai vetélkedőink több tízezer gyereket is megmozgatnak egy-egy iskolai félévben, óvodazöldítő programunkra közel tízszeres volt a túljelentkezés. Ezért alakítottuk meg tavaly az MTVSZ Fenntarthatóságra nevelési munkacsoportját is. A tagszervezeteink ilyen irányú tevékenységéhez egy közös platformot adjunk, és erősítsük ezen tevékenységekben a rendszerszemléletet. Gondolkodásra tanítsuk a jövő nemzedékét és persze erősíteni tudjuk egymást, mert erre is nagy szükség van a mai világban.

Büszkén mondhatom azonban, hogy nem is kell elképzelni olyan zöld mozgalmárokat, akik megpróbálják rendszerszinten megoldani a problémákat, mert vannak ilyenek. Az MTVSZ-ben csupa olyan fantasztikus kolléga tevékenykedett az elmúlt 30 évben, és tevékenykedik most is, akik minden egyes nap megküzdenek ezekkel az ügyekkel, rendszerszemléleti megközelítéssel és sokszor sikeresen!

Szeretném megköszönni a tagszervezeteknek is, hogy az elmúlt 30 évben fontosnak tartották, és továbbra is fontosnak tartják ezt a munkát. Nemcsak hagyják, hogy végezzük, hanem aktívan támogatják is, és részt vesznek benne!

Farkas István

A barátság nagyon fontos szövete a mi Szövetségünknek. Nemcsak mondjuk, hogy az együttműködés fontosabb, mint a verseny. Ezért a barátságért nem tudom elhagyni ezt a Szövetséget. Egy éve lemondtam az ügyvezetésről. A Szövetségnek van megújuló képessége, most is meg tudunk újulni. Én ebben a barátságban szeretnék itt maradni ebben a Szövetségben, és erre hívok mindenkit.

Az interjút Gadó György készítette.