Az EU és az Egyesült Államok között formálódó szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) veszélybe sodorhatja többek között hazánk génmódosítás-mentességét, ránk szabadíthat egészségkárosító vegyszereket, hormonkezelt marhahúsokat, kikényszerítheti a verespataki aranybánya megépítését, alááshatja az éghajlatvédelmi törekvéseket és a helyi élelmiszerek felhasználását. A mellékelt írás a június 25-i GMO-Kerekasztalon elhangzott előadásom írásos változata.
Az Európai Unió és az Egyesült Államok között 2013 júliusában indultak meg a tárgyalások egy kétoldalú szabad kereskedelmi megállapodásról (Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség – TTIP) . A TTIP-vel kapcsolatos veszélyekre röviden már a GMO-Kerekasztal előző, 2013. decemberi ülésén felhívtuk a figyelmet: „A készülő szabad kereskedelmi megállapodás veszélybe sodorhat minden olyan vívmányt, amelyet az elmúlt évtizedek során a környezet- és természetvédelem során elértünk. Különösen hazánk Alaptörvényben is rögzített génmódosítás-mentességére jelent nagy veszélyt ez a megállapodás. Ezért mindent meg kell tenni, hogy e megállapodás létrejöttét megakadályozzuk.” [1]
Az azóta eltelt időszakban több részlet is kiderült a tervezett megállapodásról, amely ellen nemzetközi szinten is széles körű tiltakozások indultak meg, de a tisztánlátást nem segíti a tárgyalások titkossága, és az Európai Bizottság által a TTIP-vel kapcsolatos aggodalmak leszerelése érdekében bevetett kommunikációs stratégia. [2]
Általánosságban kijelenthető, hogy a TTIP az eddigi egyik legambiciózusabb kétoldalú szabad kereskedelmi megállapodás lenne – bár ezt, feltehetően a WTO-val és más szabad kereskedelmi megállapodásokkal szembeni korábbi tiltakozások tapasztalatai alapján megpróbálják titkolni, s feltehetően ezért is választották a kommunikációs szempontból semlegesebbnek ható Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség elnevezést. A TTIP a korábbi szabad kereskedelmi megállapodásokkal szemben nem a vámok csökkentéséről szól , hiszen ma már az EU és az Egyesült Államok közötti viszonylatban már így is elég alacsonyak a vámok. A készülő megállapodás egyik fő eleme a befektetéseket és a kereskedelmet akadályozó korlátok felszámolása érdekében az EU és az USA közötti „szabályozási koherencia” megteremtése, ami a környezet-, egészségvédelem és munkajogi téren egyfajta lefelé induló spirál (race to the bottom) kialakulásával veszélyével fenyeget. Másik fontos eleme a készülő megállapodásnak az ún. befektető-állam vitarendezési mechanizmus (ISDS), [3] amely egyfajta titkos „magánbíróság”, és lehetővé tenné, hogy egyes géntechnológiai cégek akár hazánkat is beperelhessék egy-egy génmódosított fajtacsoport tilalma miatt (s ez ellen még a tiltás nemzeti hatáskörbe vonását célzó most készülő EU-szintű megállapodás sem véd meg minket), vagy akár Romániát a Verespatakra tervezett aranybánya engedélyének hiánya miatt, kártérítést követelve az elmaradt haszon miatt, vagy akár az engedélyezés kikényszerítésének céljával.
A TTIP-vel kapcsolatos általános aggályok közül a legelső az átláthatóság (transzparencia) hiánya. A tárgyalások titkossága felveti a kérdést, hogy vajon kinek hoz hasznot a tervezett megállapodás ill. vajon miket áldozunk fel a „szabályozási koherencia” oltárán? A társadalom, a civil szervezetek, szakszervezetek nem férnek hozzá a tárgyalási anyagokhoz, ezzel szemben az ipar képviselői, lobbiszervezetei szinte szabad bejárást kapnak, és az eddig ismertté vált részletek alapján egyértelmű, hogy a készülő megállapodás fő célkitűzése és tartalma az ő igényeiknek a kiszolgálása. A tárgyalások titkossága miatt ezért eddig elsősorban korábbi, hasonló szabad kereskedelmi egyezmények tapasztalataira és a kiszivárgott információkra támaszkodva, továbbá a géntechnológiai ipar és a lobbiszervezetek „kívánságlistája”, az amerikai kormány nyilatkozatai és a DG Trade hivatalos „kérdés-válasz” dokumentumai alapján kaphatunk képet a TTIP várható tartalmáról.
A másik fő probléma, hogy a TTIP aláásná a demokráciát. Azáltal, hogy a „szabályozási koherencia” megteremtésére hivatkozva egy kötelező erejű kétoldalú kereskedelmi egyezményen keresztül elérik környezetvédelmi és egyéb normák fellazítását illetve befagyasztását, az lényegében aláássa a kormányok lehetőségét, hogy a társadalom részéről érkező aggodalmakra válaszul demokratikus döntéseket hozzanak. Az amerikai kormány és az ipar eddigi megnyilatkozásai alapján a TTIP-n keresztül veszélybe kerülhet az európai környezetvédelmi döntéshozatal alapját képező két legfontosabb elv: az elővigyázatosság elve és a „szennyező fizet” elve. Amennyiben megvalósulna az az igényük, hogy azok a vegyszerek vagy génmódosított fajták, amelyeket az Egyesült Államok engedélyez, automatikusan forgalmazási engedélyt kapjanak Európában is, lényegében felszámolná a demokratikus döntéshozatalt Európában. Szintén a demokrácia megkerülését jelenti, ha az egyezmény által különleges előjogokat biztosítanak a vállalatok számára, amelyekkel egy titkos, elszámolhatatlan magánbíróság előtt (ISDS) megtámadhatják a demokratikusan elfogadott döntéseket.
A géntechnológia cégek kívánságlistája és az amerikai tárgyaló fél nyilatkozatai alapján a génmódosított szervezetek kapcsán a fent már említett veszélyek mellett a további problémák merülnek fel a TTIP kapcsán:
- szeretnék elérni a „zéró tolerancia” feloldását a génmódosított élelmiszerekre és a vetőmagokra vonatkozóan, ami azt eredményezné, hogy a világon sehol nem engedélyezett, nem tesztelt génmódosított növények korlátozás nélkül bekerülhetnek Európába
- szeretnék elérni a génmódosított szervezetek európai engedélyezésének felgyorsítását (ez nem feltétlenül jelentené a jogszabályok megváltozását, lehetséges, hogy egyszerűen a folyamat felgyorsulását akarják elérni)
- a génmódosított összetevők jelölési kötelezettségének (címkézés) felszámolása – csak „GMO-mentes” címkézés legyen
- bioüzemanyagokra vonatkozó egyébként is nagyon gyenge EU-s fenntarthatósági kritériumok fellazításával növelhetik az amerikai génmódosított kukorica és szója térnyerését az európai piacon.
Az Európai Unió egyik fő célja a TTIP-vel, hogy biztosítsák az európai cégek számára a bejutást az amerikai közszolgáltatások piacára. Az eddig felmerült aggodalmakra válaszul az Európai Bizottság azt állítja, hogy nem fognak változni a génmódosított szervezetekre vonatkozó jogszabályok. Ugyanez hangzott el a VM képviselője részéről a GMO-Kerekasztal 2003. decemberi ülésén is, azzal a kiegészítéssel, hogy „legfeljebb csupán” felgyorsul majd az engedélyezés. Ugyanakkor véleményünk szerint már az is elég probléma lenne, ha felgyorsulna Európában a génmódosított szervezetek engedélyezése. Ezen felül nem lehetünk biztosak benne, hogy az – egyébként közismerten génmódosítás-párti – Európai Bizottság ténylegesen komolyan gondolja azt, hogy a génmódosítás kérdése nem lehet tárgya TTIP-nek, vagy ez csupán a kiszivárgott kommunikációs stratégia része. Ráadásul az elmúlt hónapok tapasztalatai azt mutatják, hogy az EU annyira akarja az EU a TTIP-t, hogy már most alávet készülő jogszabályokat az amerikai igényeknek (pl. klónozott állatok engedélyezése). Ezen felül az EU már korábban is feláldozta a mezőgazdaságot a szolgáltatási iparnak tett amerikai engedmények oltárán (erre a Blair House megállapodás, amely felszámolta az Európát lényegében függővé tette az amerikai takarmány – elsősorban szója importtól), így nem zárható ki, hogy a tárgyalások egy későbbi szakaszában esetleg mégis engedményeket tesz az EU a génmódosított szervezetek témakörében. Szintén nem erősíti a TTIP-vel kapcsolatos bizalmat az, hogy az Európai Bizottság nem szeretné, ha a tagállamok külön, akár parlamenti döntés vgay népszavazás formájában dönthetnének arról, hogy elfogadják-e az EU és az Egyesült Államok által majdan megkötendő szabad kereskedelmi megállapodást. Miként arról az AJBH-val közösen szervezett kerekasztal beszélgetésen értesültünk róla, ebben a kérdésben a Bizottság az Európai Bíróságtól várja álláspontja megerősítését. [4]
A magyar kormány az eddig elhangzott nyilatkozatok szerint általánosságban támogatja a tervezett megállapodást, ugyanakkor a kormány nem támogatja, hogy a mezőgazdaság, élelmiszerek része legyenek a tervezett megállapodásnak. Szintén nem támogatja kormány azt, hogy az ISDS része legyen a készülő transzatlanti szabad kereskedelmi egyezménynek. Kérdés ugyanakkor, hogy aktívan is fellép-e a kormány, hogy ezek a témák végül ne kerüljenek a bele a megállapodásba, valamint az, hogy miképpen tudják ezt segíteni a civil szervezetek?
A Magyar Természetvédők Szövetsége szerint nem szabad megengedni, hogy egy olyan kereskedelmi megállapodás szülessen, amely az EU és hazánk állampolgárainak és a környezet védelme helyett az óriáscégek és a befektetők érdekeit helyezi előtérbe. Elutasítunk minden olyan kísérletet, amely lazítana a környezetszennyező iparra vonatkozó szabályokon (dereguláció), lazítaná a környezetvédelmi és egészségügyi normákat és korlátozza az állampolgárok és a környezet védelmét szolgáló jövőbeni jogszabályok megalkotásának lehetőségén. Különösen ellenezzük, hogy a TTIP és más kétoldalú kereskedelmi megállapodások része legyen
- bármiféle befektető-állam vitarendezési mechanizmus (ISDS)
- egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések (beleértve az élelmiszer-biztonsággal foglalkozó bármiféle területet)
- állat-egészségügyi kérdések
- bármiféle kísérlet, amely korlátozná a demokráciát, biztonságot és az európai szabályozás fő pilléreit, mint például a „szennyező fizet” elve és az elővigyázatosság elve.
Végül szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az elmúlt hónapokban lezajlott tiltakozások hatására a Európai Bizottság arra kényszerült, hogy társadalmi egyeztetést indítson a befektető-állam vitarendezési mechanizmusról, amelynek keretében július 13-ig lehet véleményt mondani az ISDS-ről. [5,6] Ugyanakkor meg kell, hogy jegyezzük, hogy az Bizottság elég sajátosan értelmezi a társadalmi egyeztetés fogalmát. Egyrészt a biztottság által közzétett kérdőív rendkívül bonyolult, a kérdések túlzottan technikaiak, és lényegében nincs olyan lehetőség, amelyben azt kérdeznék, hogy egyáltalán szeretnénk-e azt, hogy legyen ISDS. A társadalmi egyeztetésben való részvétel megkönnyítése érdekében a Föld Barátai Európa, AK Europa, ÖGB Europa létrehozott egy honlapot, amelyen keresztül egyszerűen nemet lehet mondani a a befektető-állam vitarendezési mechanizmusra: www.no2isds.eu/hu
Jegyzetek:
[1] http://bdarvas.hu/gmo/idn6058
[2] http://corporateeurope.org/trade/2013/11/leaked-european-commission-pr-strategy-communicating-ttip
[3] Az ún. befektető-állam vitarendezési mechanizmus (ISDS) szerepel már több kétoldalú vagy regionális szabad kereskedelmi egyezményben (pl. NAFTA ill. a Hong-kong és Ausztrália közötti kétoldalú megállapodás), és benne van a már nagyon előrehaladott állapotban lévő, az EU és Kanada közötti készülő szabad kereskedelmi egyezményben is.
[4] Várkonyi László, a KüM főosztályvezetője említette hozzászólásában
[5] http://ec.europa.eu/yourvoice/ipm/forms/dispatch?form=ISDS&lang=hu
[6] http://trade.ec.europa.eu/consultations/index.cfm?consul_id=179
Kapcsolódó hírek: