Sikeres hazai kistelepülések a fenntarthatóság felé - mi a receptjük?

Írta MTVSZ_Alexa , 2018. augusztus 09. 20:14 , Hozzászólsz?

Címkék: napelem fenntarthatóság megújuló energia önrendelkezés

 ujszilvas_napelem_racka_juh.jpg

Újszilvási nyár: rackajuhok hűsölnek a napelemek alatt.

 

Kutatásom[1] tárgya a magyar falusi önkormányzati vezetők és az ökológiai fenntarthatóság közötti kapcsolat vizsgálata volt. A fenntartható fejlődés fogalma mára mindennapjaink részévé vált: elsősorban azt fejezi ki, hogy a környezeti problémák – komplexitásuk és változatosságuk okán – nem kezelhetők önmagukban, megoldásuk csak a gazdaság-, a társadalom- és a környezetpolitika integrált kezelésével valósulhat meg. A fenntarthatóság tehát egy globális elv, az elvek gyakorlatba történő átültetése azonban a helyi szintek cselekedetein keresztül történik. Ezért fókuszáltam a helyi – esetünkben a falusi – szintre. Ugyanis felismerve a környezeti értékek pusztulásának veszélyeit, minél több jó példára (falura) van szükségünk, melyek megismerésével jövőt lehetne mutatni olyan falusi vezetők számára, akik elkötelezettek egy élhető vidék megteremtéséért.

 

A vidék jelenlegi kínos helyzete elszomorító. A magyar állam soha nem hanyagolta el annyira a vidéki térségek fejlődésének segítését, mint a rendszerváltás óta. Falvaink többségére a kilátástalanság, a munkanélküliség, az elöregedés, az értelmiség elvándorlása és a közösségi összetartás hiánya jellemző. Ugyanakkor nem igaz, hogy csak kudarcok térsége a vidék. Léteznek olyan falvak is, amelyek felismerve meglévő erőforrásaikat és azokra építkezve képesek előre lendíteni saját helyzetüket.

 

Egy falu jövőjét és érdekérvényesítő képességét jelentősen meghatározza az önkormányzata, azon belül is a település vezetője, így a falvak kitörési lehetőségeit az ő szempontjukból tárgyaltam. Kutatásom során olyan polgármesterekre voltam kíváncsi, akik elköteleződést mutatnak a fenntarthatóság elvei iránt és sikerrel képviselik azokat tevékenységük során. Akiknél az ökológiai orientáltság belső indíttatásból fakad, és nem szorulnak háttérbe nála az ezzel kapcsolatos feladatok a település többi feladataival szemben.

 bioszentandras_marka.jpg

A bioszentandrási szociális farm termékeit bemutató stand.

 

Munkám fő kérdései alapvetően négy csoportba sorolhatóak:

  1. Szerettem volna képet kapni arról, hogy a polgármester befolyásolja-e és milyen mértékben a helyi politikák fenntarthatóbb irányba terelését?
  2. Szerettem volna minél több, a ma megszokottnál környezetkímélőbben működő és a közösségekre jobban alapozó falut megismerni.
  3. Kíváncsi voltam a polgármesterek környezetkímélő megoldásaira, ökológiai fejlesztéseikre, illetve ezek kapcsán arra is, hogy a környezettudatosság mennyire hangsúlyos az életükben.
  4. Végül arra is kíváncsi voltam, hogy milyen folyamatokat vagy eszközöket alkalmaztak a polgármesterek fenntarthatósági céljaik elérése érdekében?

 

Tanulmányom alapját 20 félig strukturált mélyinterjú képezi, amelyet 2017–2018 között készítettem el összesen nyolc településen: Derekegyházán, Hernádszentandráson, Kunszigeten, Magyarszéken, Őriszentpéteren, Rozsályon, Szigetmonostoron és Újszilváson.

 terkep_plachi.jpg

 

Ebben a cikkben most a kutatás általam legérdekesebbnek tartott eredményeit mutatom be. Azonban érdemes tisztázni már az elején, hogy kutatásom eddig nem igazán hozott valódi új ismereteket, hiszen egyfelől szűk egy évnyi kutatás nem elegendő ehhez; másfelől egymagam végeztem a kutatást, amely nagyon időigényes folyamat volt. Ugyanakkor a jövőben további, még mélyebb vizsgálatokat tervezek, amelyekkel már felszínre kerülhetnek eddig ismeretlen összefüggések is. Cikkünkben tehát érdemesebb nem eredményekről beszélni, hanem általános mintázatokról, hiszen célom volt, hogy az egyes eseteken átívelő tanulságot fogalmazzak meg a falvakban szerzett tapasztalatok összevetése nyomán. S habár az elmúlt évtizedek talán egyik legmeghatározóbb vidékfejlesztési tapasztalata, hogy nemigen léteznek általánosítható tanulságok, mégis a jó tapasztalatok megismerése, elemzése és terjesztése legalább olyan fontos, mint a visszaeső, hanyatló példák okainak tanulmányozása. Természetesen a kis mintanagyság miatt minden ilyet óvatosan fogalmazok meg.

 szigetmonostor_napelemes_busz.jpgSzigetmonostori napelemes busz.

 

A.) Megállapítható, hogy a nyolc önkormányzat közül egyik sem privatizál, hanem egyfajta kollektivizálás történik részükről. Arra törekszenek, hogy legyenek földjeik, eszközeik, ingatlanjaik, vállalkozásaik stb. – hogy aztán ezekbe munkát, pénzt és energiát befektetve egy élhetőbb települést teremtsenek lakosaik számára. Legtöbbjük a kárpótlás időszakában és/vagy szövetkezeti hagyatékból vásárolta meg a fenti javakat. Aki akkor nem így tett, annak most sokkal nehezebb a helyzete.

B.) Szorosan kapcsolódik az előzőhöz, de elmondhatjuk, hogy nyolc település közül hétnek van egy alapítványa és/vagy egy nonprofit vállalkozása, amely az önkormányzat 100%-os tulajdona. Ez segíti a feladatellátást és jövedelmet termel, amit visszaforgatnak a falu javára. Továbbá az önkormányzati gazdálkodást megkötő túlzott szabályozás kiskapujának is tekinthető egy ilyen alapítvány vagy nonprofit vállalkozás. Az egyetlen kivétellel Őriszentpéteren találkoztam, ott nem működik ilyen, viszont helyette a polgármester a helyi LEADER Egyesület elnöke, ami azért valljuk be, nagy segítség egy kistelepülés érdekérvényesítése során.

C.) A közfoglalkoztatás programját az összes polgármester kihasználta, azon belül is főként a startmunka mintaprogramot. A közfoglalkoztatásról rengeteg pro és kontra véleményt, kutatást találhatunk, mindenesetre az általam vizsgált polgármesterek mindegyike jó alapnak tekintette a közfoglalkoztatást, és legtöbbjük valami értékeset alkotott a segítségével. Például az önellátás felé vezető utat kövezték ki vele, azon belül is a helyi, kistermelői és bio-élelmiszerek előállítására használták pl. Hernádszentandráson. De említhetnénk Derekegyházát is, ahol az illegális hulladéklerakókat számolták fel a program segítségével. Ráadásul, még ha igaz is, hogy a közfoglalkoztatás csapdába zárja a munkanélküliek többségét, s nem ösztönöz a rendszerből való kilépésre, az általam vizsgált falvakban folyamatosan csökkent a közfoglalkoztatottak létszáma az elmúlt években, tehát a közmunkások legtöbbje visszatalált az elsődleges munkaerőpiacra.

 

kunsziget_vesszofonas.JPG

Vesszőfonás Kunszigeten.

 

D.) Mind a nyolc falusi vezetőről elmondható, hogy csináltak már valamit a településen a közjó érdekében, mielőtt még a falu lakossága polgármesterré választotta volna őket. Tehát korábban civilként (valamilyen helyi egyesületben, alapítványban) vagy a közszférában (pl. óvónő, tanár, képviselő, jegyző) dolgoztak és képesek voltak az egyéni érdekeiket a közösség érdekei alá rendelni.

E.) Szintén kiderült, hogy a polgármesterek döntően őslakosok, esetenként kisgyermekként sokáig ott éltek, aztán elköltöztek egy időre, majd visszaköltöztek. Vagyis kötődésük van a tájhoz, az adott településhez, így nem véletlen lokálpatrióta szerepük.

F.) Megállapítható az is, hogy a polgármesterek önmagukban kevesek lennének. A munkájukat legtöbbször több jó csapat (helyi és külső) segíti, sokszor a helyi véleményvezérekkel karöltve. Munkáikhoz és a fenntarthatóságról alkotott jelenlegi tudásukhoz nagymértékben hozzájárultak különféle szervezetek, mint például a Magyarországi Éghajlatvédelmi Szövetség a KlímaSztár-díjjal, az Energiaklub a Napkorona Bajnoksággal, de meg lehet említeni az Outdoor Mission segítségét Szigetmonostoron a Víz Világnap rendezvénnyel, valamint Őriszentpéteren az Őrségi Nemzeti Parkot remek Tökfesztiváljáért.

 

oriszentpeter_tok.jpg

 

G.) A polgármesterek a lakóhelyükön észlelt problémahalmazt kihívásként élik meg, és motivációt éreznek annak megoldására.

H.) Fontos számukra a személyes példaadás, példát szeretnének mutatni az ökologikus fejlesztésekkel (és úgy általában is).

I.) Érdekesség, hogy legtöbbjük független jelölt, és ciklusaikat tekintve munkájukban igencsak megbíznak a települések lakosai.

 

[1] Írásom egy hallgatói kutatói ösztöndíj segítségével készült el, melyet az „Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-16-2 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programja” biztosított.

Készítette:

Plachi Attila

ELTE TáTK Humánökológia mesterszak

Témavezető:

Takács-Sánta Andás PhD, egyetemi docens

E-mail: plachi.atesz(kukac)gmail.com

Kulcsszavak: fenntartható vidékfejlesztés, falusi önkormányzatok, helyi hős; polgármester, ökolokalizmus

Fotók forrása: ujszilvas.hu, kunsziget.hu, hernadszentandras.hu, oriszentpeter.hu

Egy cseh egykori bányászrégió magára talál - mit tanulhatunk tőle?

Írta MTVSZ_Alexa , 2018. július 24. 10:07 , Hozzászólsz?

Címkék: tanulmányút bánya rekultiváció lignit just transition borsod fejlesztéséért

 

Május végén lengyel, szlovák, magyar és bolgár látogatók érkeztek Csehország Ústí nad Labem nevű szénrégiójába. A látogatók között voltak polgármesterek, önkormányzati tisztviselők, civilszervezetek és szakszervezetek tagjai. Mind azzal a céllal érkeztek, hogy feltérképezzék, milyen hatással volt (és van) a szénbányák bezárása a térségre.

A résztvevők hasonló szénrégiókból érkeztek, ahol szerkezeti problémákkal küzdenek. Mindegyik közép-európai ország különböző fázisban tart a következő kérdéseket illetően: Kell-e, és ha igen, mikor és hogyan kellene véget vetni a szénbányászatnak? Hogyan birkózzanak meg a fokozatos szénkivezetés nyomán fellépő társadalmi, környezeti és gazdasági problémákkal?

 

Az Ústí nad Labem-i régió inspirálóan hatott a szomszédos országok látogatóira, hiszen a szén fokozatos kivezetéséről folytatott tárgyalások egyelőre Csehországban sokkal eredményesebbek, mint náluk. A csehek komoly hangsúlyt fektetnek arra, hogyan szervezhetik újra magukat az egykori szénrégiók. Mindemellett, Csehország hasonló történelmi (kommunizmus, majd vegyes sikerű rendszerváltás) és anyagi helyzetből indult, ez összeköti a szomszédokkal.

 usti_rekultivalt.jpg

Ústí nad Labem szénbányászat utáni, rekultivált tájképe.

 

A tanulmányút során többek között szó esett a bányaterületek tájainak helyreállításáról, rekultivációjáról, arról, hogy miként lehetne új (környezetileg és társadalmilag fenntarthatóbb) iparágak számára vonzóvá tenni; továbbá a szerkezetváltáshoz szükséges anyagi források előteremtéséről és hogy hogyan szerezhető meg a helyi lakosság elvi támogatása.

A szlovák résztvevők beszámoltak arról, hogy a csehekhez hasonlóan, náluk is törvény kötelezi a bányavállatokat arra, hogy a jövőbeni helyreállító munkálatokra már a bányászati tevékenység megkezdésekor anyagi forrásokat különítsenek el. Gyakorlatban ez mégsem mindig valósul meg Szlovákiában.

„Láttam, hogy itt a külszíni bányák helyén már gyönyörű tavak vannak, amelyek nemcsak a turizmusnak, de új ipari tevékenységek indításának is kedveznek. Szerintünk Szlovákia nem ebbe az irányba halad.” ‒mondta Michal Ďurejea felső-nyitrai Privigye városi tanácsának tagja (Felső-Nyitra, szlovák bányarégió, az Európai Unió bányászrégiók szerkezetváltását támogató kísérleti programjának résztvevője.) „A mi régiónkban munkagödrök tátonganak, a területek parlagon hevernek, helyreállításuk elmaradt. Nem törődnek a bányászat sújtotta területekkel.”

 

A cseh hatóságok (Krupka városához hasonlóan) igyekeznek felvetetni az egykori bányaaknákat az UNESCO által védett területek listájára, ami új lehetőségekkel kecsegtet. Például a filmesek érdeklődését is felkeltheti, hiszen a lepusztult tájak igazán egyedi forgatási helyszínként szolgálhatnak, s ezáltal a nyilvánosság is jobban megismerheti a területeket.

A cseh kormány „Restart” nevet viselő, a kevésbé fejlett régiók szerkezeti átalakításáért indított programjából is sokat meríthettek a küldöttek. Akárhol is legyen, a szénrégiók szerkezetváltása akkor lehet sikeres, ha a központi kormány és a regionális közigazgatási rendszer aktívan együttműködik. A régiók rendezéséért, rehabilitációjáért tett összehangoltabb regionális erőfeszítések  lehetőséget nyújthatnak a hiányzó tőke bevonzására is.

 restart_eakep.jpg

Gabriela Nekolová, a cseh kormány RESTART programért felelős helyettes államtitkára bemutatja a programot a tanulmányút résztvevőinek.

 

A résztvevők egyetértettek abban, hogy nem csak a szén fokozatos kivezetésének előzetes megtervezése fontos, de az ezt követő helyreállítási és társadalmi reintegrációs tevékenységeké egyaránt. Tudomásunk szerint, a bolgár kormány egyelőre elutasítja a szénkivezetés megtervezését, felkészülést, bár elismerik, hogy ez előbb vagy utóbb elkerülhetetlenné válik.

„Jövőképet kell biztosítani az embereknek” ‒ nyilatkozta Petko Kovatchev, a bolgár Zöld Energia Intézet képviselője. „Be kell látni: jobb tervet készíteni a szén fokozatos kivezetésére, mint tehetetlenül állni a felmerülő nehézségek előtt. A Cseh Köztársaság ebben a kérdésben haladóbb gondolkodású, mint Bulgária.”

 

Noha a vágyott eredményekhez a „Restart” programnak még számos kihívással kell szembenéznie, a program már létezésével, működésével előrelépést jelent ‒ az ehhez hasonló kezdeményezések más közép-kelet-európai országokban is lehetségesek.

Egy másik fontos közös probléma a szénrégiókból való elvándorlás, a megfelelő munkalehetőségek ill. egészséges életkörülmények hiánya miatt. A helyzet javításához a kormányok közreműködését is igénylő, átfogó megközelítés szükséges.

 hornijir.jpg

Vladimír Buřt előadása Horní Jiřetín helyi templomában

 

Vladimír Buřt, Horní Jiřetín cseh kisváros polgármestere - a városé, amely állta a sarat és így nem rombolták le a szénbányák terjeszkedésével - elégedett, hiszen a cseh kormány eredményesen megállította a szénbányák terjeszkedését a térségben, így özönlenek a városba az új lakók. Regionális szinten azonban a levegőminőség javítása, a helyi ipar fejlesztése, valamint magas szintű oktatás és vonzó munkalehetőségek biztosítása szükséges ahhoz, hogy az elvándorlás megelőzhető legyen.

 

Végül, de nem utolsó sorban az úton többször szóba került a városlakók aktivitása, részvételi hajlandósága is. Ha a lakosok nem részei a szerkezetváltás előzetes megtervezésének, úgy érezhetik, hogy mindez nem több egy átláthatatlan, fentről lefelé irányuló folyamatnál, amelyből nekik nem származik hasznuk. Szlovákiában, a szén fokozatos kivezetéséről folytatott párbeszéd politikai indíttatású; a társadalom igen eltérően vélekedik a kérdésről. Azonban, ha a társadalom a kezdetektől fogva helyet kap a folyamatban, csökkennek a véleménykülönbségek és a végkifejlet mindenki számára kedvezőbb lehet.

Rövid videó a tanulmányútról angolul:

Írta: Katerina Davidova és Dan Heuer, CDE

Fordította: Kenderes Noémi. Lektorálta: Botár Alexa, MTVSZ

Olaj- és gázcégek büntetlenül szennyezhetnek? - Lakossági klímaperek áradata indult

Írta MTVSZ_Alexa , 2018. július 14. 16:05 , Hozzászólsz?

Címkék: éghajlatváltozás klímapolitika éghajlatvédelem Shell Föld Barátai klímaper

 dbsbahpx4ae-n0p.jpg

 

Más házának felégetését a törvény bünteti. Miért ne lenne a közös élőhelyünk szándékos felégetése is büntetendő? Miközben a fosszilis energia vállalatok éppen ezt teszik, egyre több lakos vonja felelősségre őket; ha máshogy nem megy, jogi úton. Klímaperek áradata fosszilis cégek környezetromboló üzletpolitikája ellen. Sara Shaw és Bersch Freek New Internationalist-beli cikkének fordítása.

 

A Shell már ezelőtt húsz évvel látta a jövőt. Forgatókönyv-tervezés során előre jelezték az Egyesült Államok keleti partján, a klímaváltozás tragikus eredményeképp kialakuló heves viharok sorozatát. A viharokat követően a Jelmer Mommers újságíró által napvilágra hozott  1998-as Shell anyag forgatókönyve szerint „környezetvédelmi civilszervezetek koalíciója csoportos bírósági keresetet intéz az Egyesült Államok kormánya és fosszilis cégek ellen. Azon az alapon, hogy azok figyelmen kívül hagyták a független, sőt az általuk foglalkoztatott (kormányzati vagy céges) tudósok régóta hangoztatott álláspontját is: hogy tenni kell az éghajlatvédelem érdekében.

 

Az olaj- és gáz óriáscég jóslatai beigazolódtak. A társadalom egyre határozottabban fellép a fosszilis üzemanyagok leváltásáért. Elegük van abból, hogy a vállalatoknak mindig sikerül megúszniuk a büntetést és világszerte bírósági úton szállnak harcba a holland-angol cégóriással.

 

A Shell teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy tevékenységük növeli a szélsőséges időjárási események valószínűségét. Gondoljunk csak a tavalyi év során pusztító Irma, José, Maria vagy Harvey hurrikánokra. Az olajóriás az 1960-as évek óta tudatában van annak is, hogy a túlzott szén-dioxid kibocsátás a globális felmelegedés egyik okozója, és hogy e kibocsátásokat legfőképp a fosszilis üzemanyagok okozzák. A Shell tudhatta, hogy mi, az élhető bolygóért és környezetért tevő lakosok nem hátrálunk meg és a cég által folytatott környezetromboló tevékenységet nem fogjuk szó nélkül hagyni.

 ddxlb4ju0aac5hv.jpg

 

Emberek kontra Shell

A Shell tevékenysége és üzletpolitikája veszélybe sodorja az emberiség jövőjét. Áprilisban, a Föld Barátai Hollandia (Milieudefensie) hivatalos levelet írt  az olajóriásnak, azzal érvelve, hogy a cég, jogi kötelezettségeit megszegve gondatlanságot követ el és aláássa a Párizsi Klímamegállapodást.. A levélben felszólítottuk a céget arra, hogy hangolja össze üzletpolitikáját a Megállapodás célkitűzéseivel; azaz csökkentse az olaj-  és földgáz beruházásait és érje el, hogy 2050-re az általa kibocsátott üvegházhatású gázok mértéke nullára csökkenjen. A Shell elutasította követeléseinket  válaszlevelében. Sőt, májusi éves közgyűlésén felszólította részvényeseit: ne támogassák a határozatot, amely kibocsátáscsökkentési célokat fogalmazott meg a vállalatnak, a Párizsi Megállapodással összhangban. A befektetők zöme a Shell tanácsa szerint járt el; így a határozatot elutasították.

 

Mivel a Shell elutasította jogos javaslatainkat, a holland bírósághoz fordultunk. A továbbiakban jogi úton akarjuk elérni, hogy a vállalat 2050-re nettó nullára csökkentse károsanyag-kibocsátását. Ez egyedi eset, hiszen a kártérítéstől eltekintünk. Ehelyett azonban elvárjuk, hogy a Shell vállalati politikáját a klímaváltozással kapcsolatos (jogilag kötelező) célkitűzésekhez igazítsa és hagyjon fel a fosszilis üzemanyagok újabb kitermelésével. 80 különböző országból több mint 25 ezer ember – köztük 12 ezer holland lakos is, mint társ-felperes – támogatja a Shell-lel szembeni perünket. Ha ügyünk sikerrel jár, az nagy áttörést jelentene, a Shell-nek jelentősen korlátoznia kell majd az olaj- és földgáz beruházásait.

 

A holland jogrendszer segítségével igyekszünk megállítani az olaj- és gázóriást, mert annak éghajlatpolitikáját a holland bejegyzésű anyavállalat, a Royal Dutch Shell határozza meg. A holland törvények a vonatkozó gondossági kötelezettség előírásával összhangban, az emberi jogok tiszteletére és felelősségteljes fellépésre kötelezik a vállalatot. A gondossági kötelezettség egy olyan nyílt jogi norma, amelyet a szóban forgó ügy körülményei alapján indokolnak meg.  Kiindulópontjául egyebek mellett tudományos megállapítások és szerződések vonatkozó rendelkezései szolgálnak (tehát pl. klímatudományos eredmények és klímaügyi kötelező megállapodások, szerződések). Évtizedekkel ezelőtt a Shell saját maga jelentette ki, hogy tevékenysége az Föld egészére hatással van, így nem hagyhatjuk, hogy szándékos gondatlanságával tovább rontsa az éghajlati viszonyokat.

 

 

Klímaperek viharfelhői gyülekeznek

A klímaperek futótűzként terjednek világszerte. Olyan ez, mint egyfajta mozgalom: az érintett lakosok a bíróságokhoz fordulnak, felelősségre vonva a szennyezést elkövető vállalatokat és a kormányokat, akik a védelmükre kelnek. Május végén kezdődött a People's Climate Case azaz a Lakosok Klímaügye az Európai Unió ellen, amelyben az alperes EU-t sürgetik a 2030-ra szóló éghajlatvédelmi célkitűzései erősítésére. 2015-ben volt az első, nemzeti kormány ellen indított sikeres per: az Urgenda Climate Case elnevezésű klímavédelmi per ítélete elrendelte, hogy a holland állam növelje a kibocsátáscsökkentési célkitűzéseit. Az ítéletet fellebbezés követte, így a végső döntés idén októberre várható.

 

Márciusban 21 fiatal pert indított az Egyesült Államok kormánya ellen annak éghajlatvédelmi mulasztásai miatt, és az ügy tárgyalásra kerül. Mindeközben, az Egyesült Királyságban a Plan B Earth nevű jogsegély szervezet 11 társ-felperesével együtt pert indított a brit kormány ellen, a nemzeti szén-dioxid-kibocsátás csökkentő célok erősítéséért. A New York-i önkormányzat januárban azt nyilatkozta, hogy szerintük az öt legnagyobb olajvállalat pénzügyileg felelős a várost az éghajlatváltozás hatásaitól védő, szükséges infrastruktúra biztosításáért. Az öt olajvállalat között a Shell neve is szerepel. Mostanra összesen 10 amerikai város és megye indított klímapert a cégóriás ellen. Közben a Fülöp-szigeteki emberi jogi bizottság nyomozást rendelt el az emberi jogok megsértésével kapcsolatban, mivel szerintük a Shell és további 46 fosszilis energia vállat jelentősen hozzájárult a klímaváltozás katasztrofálissá válásához.

 

A Shell holland központjának elnöke, Charles O. Holliday az éves közgyűlés alkalmával arra kérte a befektetőket, hogy bízzanak a vállalatban. Noha abban egyértelműen lehetetlen megbízni. El kell érnünk, hogy a Shell is betartsa a jogszabályokat. A cég azt állítja, hogy teljes mértékben követi a Párizsi Klímamegállapodásban kitűzött célokat, de közben az általa kibocsátott üvegházhatású gázok mértéke mégis a duplája Hollandia teljes kibocsátásának. Továbbra is újabb fúrásokat és újabb olaj- és földgázkitermelést tervez a következő évtizedekre.

 

A klímaperek mozgalma egyre inkább nyomást gyakorol a fosszilis energia vállalatokra; így egyre biztosabbak lehetünk abban, hogy a károkat, amiket az éghajlatban okoztak, nem lesznek képesek csak úgy, büntetlenül a szőnyeg alá söpörni.

Emberek vs. Shell petíció itt.

Sara Shaw a Föld Barátai nemzetközi szervezet éghajlati igazságosságért és energiaügyért felelős nemzetközi programjának koordinátora.

Freek Bersch a Föld Barátai holland szervezet (Milieudefensie) gazdasági igazságosságért folytatott kampányának vezetője.

A cikket fordította: Kenderes Noémi. Lektorálta: Botár Alexa, MTVSZ

Fotók: Föld Barátai, Föld Barátai Ausztrália, videó: Föld Barátai Hollandia (Milieudefensie)

 

A szénkitermelés alkonya: cseh és szlovák volt bányászokkal beszélgettünk

Írta MTVSZ_Alexa , 2018. június 30. 21:41 , Hozzászólsz?

Címkék: bánya bányaprojekt energiaátmenet just transition

 banyasz_nyito.jpg

 

A szénkitermelés fokozatos kivezetése egészen mostanáig tabutémának számított Közép-Európában. Ám Csehországban és Szlovákiában a változás szelei fújnak. A szén alacsony vételára és az erős külföldi verseny miatt egymás után zárnak be a kőszén- és barnaszénbányák. A szennyezőanyagok kibocsátásának korlátozásáról szóló rendeletek és a szennyezési bírságok megpecsételték a lignitbányák sorsát is.

A bányavárosok lakosai egyre inkább ráébrednek, hogy a szénbányászat leáldozóban van. Csehországban és Szlovákiában egyaránt nemzeti stratégiai tervek készültek, amelyek  bányászrégiók gazdaságának szerkezetváltását, változatosabbá tételével segítenék elő a jövőben a fellendülést.

A cseh kormány már el is indította a programját (RESTART), amely alternatív fejlődési lehetőségeket kínál az ország 3 bányavidékének: Morva-Sziléziának, Karlovy Varynak és Ústí nad Labem-nek.

 

A felső-nyitrai szlovák hatóságok is egy ehhez hasonló tervezet kialakításán dolgoznak. A térség még az Európai Unió kísérleti programjában is helyet kapott, amely a bányászrégiók szerkezetváltásának támogatását célozta meg. A program létrejöttét 2017 végén Maroš Šefčovič, EU energiaügyi biztos jelentette be.

A szénkitermelés és a széntüzelés megszüntetése egyértelműen a javítja a levegőminőséget és a klímaváltozás ellen hat. A kérdés azonban felvetődik: mi fog történni azokkal, akiket eddig a szénipar foglalkoztatott? Miként vélekednek a bányászok a bányaterületek fokozatos átalakításáról, felszámolásáról?

Ezzel kapcsolatban két egykori ‒ egy cseh és egy szlovák ‒ bányászt kérdeztünk. Kíváncsiak voltunk, hogy milyen lehetőségeik maradtak a munkaerőpiacon és mit gondolnak a szén szerepének fokozatos csökkenéséről, kivezetéséről.

 banyasz1.jpg

 

A csehországi Horní Jiřetín településről származó Petr Dvořák családja régóta bányászattal foglalkozik. Ő maga a szakmunkásképző elvégzése után kezdett a bányaiparban, aknamélyítéssel foglalkozott Csehország északi részén.

Ám miután a bányászat visszaesőben volt a régióban és lezárták az aknákat, a férfi elérkezettnek látta az időt a váltásra. Már két éve annak, hogy vízvezeték-szerelő vállalkozásba kezdett.

Petr Dvořák szerint  „a munkaerőpiac igen sok lehetőséget kínál. A vállalkozásomat az aknamélyítéssel párhuzamosan indítottam. A volt kollégáimnak is sikerült elhelyezkedniük. Az aknák lezárása után a dolgozóknak nem jelentett problémát az elhelyezkedés. Voltak, akik lakatosként, mások vízvezetékesként vagy kőművesként dolgoznak; mind keresett szakemberek.”

 

banyasz2.jpg

 

A szlovákiai Bajmócapáti községből származó Branislav Ťažiar kevésbé látja pozitívan az életében bekövetkezett hatalmas változást. Élete nagy részében bányászként dolgozott, egészen 2011-ig, amikor is egészségügyi okokra hivatkozva elbocsátották. Hat munkanélküli segélyen töltött hónap után számos cégnél próbált elhelyezkedni. Ma már stabil állása van az önkormányzatnál és szereti a munkáját.

„ A legnehezebb időszak az elbocsátásom után következett, amikor még nem voltam jogosult a foglalkozási megbetegedésemből eredő baleseti táppénzre” - nyilatkozta. „ El sem tudják képzelni az ezzel járó bizonytalanságot. Azonban ma már egyáltalán nem bánom, hogy nem bányában dolgozom.”

Mit mondana a hasonló helyzetben levő kollégáinak?

„Nincs mitől tartaniuk, ha eléggé képzettek: jók a kilátásaik a munkaerőpiacon” - mondta Branislav Ťažiar.

Ám az életvitelükben bekövetkező változásokra számítaniuk kell, lejjebb kell adniuk az igényeikből. Ťažiar fizetése is kevesebb, mint korábban volt, ám ennek ellenére boldog. „Nem kell több műszakban dolgoznom és gyakran a szabadban végzem a munkám. Végre látom a napot és még barnulok is!”

Petr Dvořák is hasonlóképpen vélekedik: „Szerintem senkinek sem kéne aknamélyítéssel töltenie a napjait, ha nem muszáj. Ma senki sem akar nap, mint nap ásni és belélegezni a munkával járó füstöt, mindezt havi 21 ezer cseh koronáért (800 euró).

A két egykori bányamunkás abban is egyetért, hogy jelenlegi munkájuk kevesebb egészségügyi kockázattal jár.

Sokan még ma is úgy gondolják, hogy a bányászat  jól fizetett szakma, amely széles körű megbecsülésnek örvend. Ez 1989 előtt igaz is volt. Ekkoriban a bányászok az átlagkereset ötszörösét kapták, mindezt átlagon felüli juttatásokkal. 1990 után azonban, mind a fizetések mind pedig a juttatások csökkentek.

„Már nem olyan, mint régen” - mondta Branislav Ťažiar.

„A kommunizmus évei alatt a bányászokat valóban jól megfizették, de ma már nem így van” - tette hozzá Petr Dvořák.

Mindennek tetejébe, nagyon sok bányász létbizonytalanságban él, hiszen az elbocsátás lehetősége folyamatosan ott lebeg a fejük felett.

A jelenlegi helyzetet tekintve a bányaiparban dolgozók jövője nem mondható rózsásnak. A bányászokat és a többi alkalmazottat fel kell készíteni a várható jövőbeli változásokra.De mégis, hogyan? Petr Dvořák szerint az átképzés helyett meg kellene ismerkedniük más szakmák munkafolyamataival is. Előnyükre válna, ha nem csupán a bányászat csínját-bínját ismernék.

„Néhányan egész életükben egyetlen rutin szerint élnek” - mondta.

Szerinte a legjobb, ha az ember önmagára támaszkodik és magától néz állás után. Dvořák és Ťažiar is segítség nélkül oldották meg a munkahelyváltás alatt felmerülő problémákat.

Abban azonban minkét volt bányász egyetért, hogy a régiók gazdasági fejlődése támogatásra szorul. Ťažiar úgy gondolja, hogy a szlovák bányaterületek infrastruktúrájának fejlesztésével új befektetőkre tehetnének szert. A két egykori bányász a vállalkozásfejlesztés támogatását is hangsúlyozza, hiszen ebből nem kizárólag a nagyvállalatok profitálhatnának.

Petr Dvořák megkockáztatja, hogy az Ústí nad Labem-i régiónak jót tenne, ha nem a szén lenne a fő profilja. A szén iránti kereslet folyamatosan csökken és az emberek sokkal rugalmasabbak, mint régen. Így régió állhat arra, hogy irányt váltson és kipróbálja magát a szerelőiparban, vagy a turizmus szektorban. Azonban szükség van arra, hogy a beruházásokat a bányák bezárására és a külszíni bányák környezetkímélő rekultivációjára  összpontosítsák. Az Európai Unió helyreállító projektekkel  is elő tudná mozdítani a fejlesztést.

banyasz0.jpg

Az interjút és a képeket Kateřina Davidová (CDE, Cseh Közlekedés-és Energiaügyi Központ) és Lenka Ilčíková (CEPA - Föld Barátai Szlovákia) készítette. Fordította: Kenderes Noémi, lektorálta: Botár Alexa.

Felső-Nyitrában fontosabb az egészséges környezet, mint egy újabb szénbánya

Írta MTVSZ_Alexa , 2018. június 16. 14:12 , Hozzászólsz?

Címkék: energia bánya szénerőmű bányaprojekt energiaátmenet just transition

trencin-1526379886-23.jpg

Az alábbi sztori tanulsággal szolgál az észak-magyarországi régió bányászata és szénerőműve számára is. Sőt, a Dunába ömlő Nyitra folyó miatt a bányaterv hazánkat is súlyosan érinti, a határon átnyúló káros hatások miatt. 

Jöjjön az ügy:

A nyugat-szlovákiai trencséni regionális hatóság átmenetileg megakadályozta a HBP (Hornonitrianske bane Prievidza) vállalat egy bányájának bővítését. Ugyanis elutasította a 2018 tavaszi változtatásokat a régió zónatervében, ami az új bányaterület működését tette volna lehetővé. A hatóság így a régió jövőjét egy magán bányavállalat érdekei elé helyezte.

Különösen problémásak voltak a cég tervei: eszerint a Nyitra folyót el kellene terelni és a vasútvonalat áthelyezni ahhoz, hogy működtethessék a bányát 2023 után.

Most a szlovák kormánynak egyértelműen el kell köteleznie magát amellett, hogy a szénbányászatot 2023-ig fokozatosan felszámolja. A konkrét határidő megadása azt jelentené, hogy a szlovák hatóságok az állampolgárok egészségének megóvását, valamint a víz, a talaj, és az éghajlat védelmét fontosabbnak tartják egy magán bányavállalat érdekeinél.

11 érv, hogy miért kellene a szlovák kormánynak - példát mutatva Magyarország számára - elköteleznie magát a 2023-as szén-kivezetés mellett:

Olaszország nemet mond az EU-Kanada kereskedelmi egyezményre

Írta fidusz , 2018. június 14. 12:38 , Hozzászólsz?

Címkék: szabadkereskedelem génpiszka Olaszország ICS Európai Bíróság élelmiszer-önrendelkezés ISDS CETA

Olaszország nem fogja ratifikálni az Európai Unió és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezményt (CETA), mert az nem biztosít megfelelő védelmet az különleges olasz élelmiszereknek - jelentette ki egy napilapnak adott interjúban Gian Marco Centinaio, az új mezőgazdasági miniszter. A Magyar Természetvédők Szövetsége szerint Magyarországnak is nemet kellene mondania a CETA-ra!

ceta_kalapacs_7fb_1.jpg

Az EU és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezménnyel (CETA) és a TTIP-pel kapcsolatos problémákkal már sokat foglalkoztunk az elmúlt évek során. Az egyik fő kritika ezekkel a transzatlanti kereskedelmi egyezményekkel kapcsolatban, hogy még jobban aláásnák az európai mezőgazdaságot. [1,2] Ráadásul a CETA-nak is része az a befektetési bírósági rendszer, amely lehetővé teszi, hogy a külföldi befektetők bepereljenek egyes kormányokat, ha azok állampolgáraik egészsége vagy környezetünk védelme érdekében meghoznak bizonyos intézkedéseket, így próbálják kikényszeríteni egyes környezetkárosító beruházások engedélyezését. Erre jó példa, hogy miután egy kétoldalú befektetési egyezményre hivatkozva 4,4 milliárd dollár kártérítést követelve a kanadai Gabriel Resources cég beperelte a román kormányt, amiatt, hogy az nem adott zöld utat a Verespatakra tervezett cianidos technológiájú aranybánya beruházásra, a román kormány a múlt héten jelezte az UNESCO felé, hogy leállítaná Verespatak világörökséggé nyilvánítási folyamatát.

Ráadásul az ilyen befektetésvédemi rendszerek, mint ami a CETA-ban is szerepel, egyre inkább úgy tűnik, hogy ellentétesek az uniós joggal is. A Hollandia és Szlovákia közötti kétoldalú egyezményben szereplő befektető-állam vitarendezési mechanizmussal kapcsolatban az Európai Unió Bírósága nemrég már ki is mondta, hogy nem egyeztethető össze az uniós joggal. Miután a CETA kapcsán Belgium is az Európai Bírósághoz fordult, a közeljövőben várható, hogy a luxemburgi székhelyű testület döntést fog hozni arról, hogy a Kanadával megkötött egyezményben szereplő befektetői bírósági rendszer összhangban van-e az uniós joggal.

Az olasz agrárminiszter mai bejelentése kapcsán érdemes megjegyezni, hogy február elején Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter kijelentette, hogy a magyar mezőgazdaság, a gazdák érdekében a magyar kormány nem támogatja Dél-amerikai országokkal kötendő szabadkereskedelmi megállapodást (EU-Mercosur kereskedelmi egyezmény), mert az jelentős kockázattal járna. A Fazekas miniszter úr akkor arról is beszélt, hogy miért is nyitnánk meg az európai piacot - gyakorlatilag kevés feltétel mellett - más országok részére, amikor képesek vagyunk ellátni magunkat megfelelő minőségű termékekkel, sőt exportálni is tudunk? Miért kell utaztatnunk a Föld a túlsó oldaláról olyan élelmiszereket, amelyekre ott helyben is szükség van. Mint fogalmazott, ez nyilvánvalóan kereskedelmi érdek, nekünk azonban mások a szempontjaink. Magyarország egészséges, jó minőségű, GMO-mentes élelmiszerrel akarja ellátni a hazai, az uniós és a külső piacokat is.

Az EU-Mercosur megállapodás kapcsán felvetett érvek ugyanúgy érvényesek az EU-Kanada szabadkereskedelmi egyezményre (CETA) is. A Kanadával megkötött, de az EU tagállamok által még nem ratifikált egyezmény hasonló veszélyeket jelent a magyar mezőgazdaságra, ezért azt kérjük a hazai döntéshozóktól, hogy a magyar gazdák valamint hazánk génmódosítás-mentességének védelme érdekében - követve az olasz mezőgazdasági minisztert -, a Kormány és az Országgyűlés mondjon nemet a CETA ratifikálására!

Forrás: Italy won't ratify EU free-trade accord with Canada - farm minister (Reuters)

MTVSZ blog

A Magyar Természetvédõk Szövetsége (MTVSZ) blogbejegyzései.

Hozzászólások

Címkék

1% (1) 7tévhit klímaváltozásról (1) adócsalás (2) adóelkerülés (1) adóigazságosság (2) adományozás (1) adóparadicsomok (2) Agent Orange (1) agroüzemanyagok (3) akció (2) akciónk (2) aktivizálódj (19) Álló szikla (1) aranybánya (2) atom (4) atomerőmű (5) Ausztria (1) autóipar (1) autómentes nap (1) Bankfigyelő (3) bánya (4) bányaprojekt (3) barátai (1) Belgium (2) Berlin (1) biodiverzitás (2) biogazdálkodás (1) biokert (2) biomassza (1) borsod fejlesztéséért (1) börzsőny (1) cancún (20) CETA (11) chillout (1) cián (2) Ciolos (1) cop16 (20) cop17 durban (5) cop18 doha (3) cop19 varsó (1) COP21 Párizs (8) cop21 Párizs (1) cop23 (1) csarna völgy (1) cselekedj (4) csernobil (2) cunami (1) demokrácia (1) dieselgate (1) divestment (1) dohányipar (1) EBRD (4) EFSA (1) egészség (1) éghajlatváltozás (40) éghajlatvédelem (4) EIB EBRD (1) élelmiszer-önrendelkezés (12) élelmiszer önrendelkezés (1) életmód (2) ellenállás (1) emberiség elleni bűntett (1) endokrin (1) energia (25) energiaátmenet (3) energiabiztonság (5) energiahatékony (1) energiapolitika (1) energiatakarékosság (18) energiatudatosság (9) energia demokrácia (1) energia kutatás (1) erdő (2) eredményhirdetés (1) értékelés (6) esőerdők (1) EU (6) Európai Bíróság (3) Európai Bizottság (2) Európai Parlament (4) eu elnökség (1) eu költségvetés (2) fejlődő országok (1) fekete kígyó (3) felújítás (1) felvonulás (1) fenntarthatóság (3) fesztivál (1) fiatal föld barátai (4) film (2) fogyasztás (10) föld (2) földhő (1) földrengés (2) földspekuláció (1) földszerzés (1) földtörvény (1) földzsákmánylás (5) föld barátai (27) Föld Barátai (6) föld napja (1) folyószabályozás (1) fotó (1) fukusima (2) fűszernövények (1) fűtés (1) Game over (1) gáz (2) gazdasági (1) gázvezeték (1) génmanipuláció (2) génmódosítás (4) génpiszka (15) glifozát (3) globális akciónap (1) globalizáció (5) GMO (2) GMO-Kerekasztal (1) gólya (1) Green-Go (1) gyógynövények (1) gyomirtó (3) hatásvizsgálat (1) háztartás (3) hellókarácsony (1) hitel (2) honlapajánló (2) hulladék (1) hülyeség kora (1) IARC (2) ICS (3) igazságosság (1) ingyenhitel (1) ISDS (7) japán (1) jelentés (3) jó példák (1) just transition (3) Kalifornia (1) katasztrófa (1) képek (4) késés (1) kiadvány (1) Kína (1) Kishantos (3) kitermelőipar (1) klíma (3) klímaper (1) klímapolitika (31) klíma igazságoság (5) költségek (4) konferencia (20) könyv (1) környezeti-társadalmi károk (1) közmeghallgatás (1) közösségépítés (7) közösségi energia (10) közösségi kert (1) kukorica (1) kutatás (2) land grab (5) Lechner Judit (1) lengyel (1) levél (1) lignit (1) lobbi (1) luxleaks (1) magvetés (2) Malmström (2) marco jelenti (19) Megnette (1) megújuló energia (9) Merkel (1) MFB (1) millenniumi celok (2) Miskolc (1) Mongólia (1) Monsanto (2) Monsanto Tibunal (1) MTVSZ (10) NAFTA (2) napelem (1) naperőmű (1) Natura2000 (1) nemzeti parkok (1) Nemzetközi Energiaügynökség (1) no2ISDS (2) no gmo (1) nyári tábor (1) nyeleni europe forum (1) nyersanyagok (1) nyílt (1) offsetting (1) ökocídium (1) ökológiai lábnyom (1) olajpálma (1) olajszennyezés (1) Olaszország (1) olkiluoto 3 (1) önkénteseink (2) önrendelkezés (1) Otthon Melege (1) Paks (1) palagáz (1) pályázat (6) Párizsi Megállapodás (1) pénz (3) PeoplesBudget (1) petíció (12) Philip Morris (1) Pozsony (1) pro natura svájc (1) radioaktív (2) rákkeltő (2) reaktor (3) regionális fejleztés (2) rekultiváció (1) reménysugár (1) riadólánc (1) Rio+20 (1) romániai ősz (1) Roundup (2) Seattle (1) Seralini (1) Shell (1) shell (1) Sigmar Gabriel (2) sóder (1) Standing Rock (3) StopTTIP (19) strukturális alapok (2) sugárzás (2) szabadkereskedelem (22) szalmaépítészet (4) szavazás (1) szénerőmű (2) szökőár (1) tájfajták (2) talajpusztulás (1) tanulmányút (1) távhő (1) technológia (1) termelő-fogyasztó (1) természetvédelem (5) termőföld (7) tévutak (4) tilos rádió (1) tippek (5) tisza (1) toma jelenti (2) Trump (1) TTIP (22) TTIPkedd (1) TTIPleaks (1) TTIPtuesday (1) tüntetés (2) UNESCO (2) USA (2) Vallónia (1) válság (1) védett fajok (2) vegyianyagok (2) Verespatak (3) vers (1) verseny (2) vetélkedő (1) vetőmagok (1) vetőmagszennyezés (1) videó (1) video (10) világbank (2) világörökség (2) víz (2) vízgazdálkodás (1) vízierőmű (1) víztúlfogyasztás (1) VWgate (1) WHO (2) WTO (1)

Közösség

Kövess minket a Facebookon!

Olvass minket a Twitteren!