Újabb csatát nyertünk a multikkal szemben

Írta fidusz , 2018. október 21. 20:05 , 1 hozzászólás

Címkék: akció multik büntetlenül EU Európai Unió ENSZ Föld Barátai nemzetközi egyezmény Chevron UBS BindingTreaty nemzetek feletti vállalatok corporate capture

Sikeresen zárult péntek este Genfben a nemzetek feletti vállalatok és emberi jogok témakörben tervezett kötelező erejű egyezmény 4. tárgyalási fordulója. Ezzel egy újabb lépést tettünk a multik büntetlenségének véget vető kötelező erejű egyezmény megszületése felé. Beszámoló a kísérő rendezvényekről, a UBS bank előtti tüntetésről és arról, hogy a multik megpróbálják foglyul ejteni az EU-t és más nemzetközi intézményeinket, illetve megfélemlíteni az egyezményt támogató államokat (corporate capture).

high5.jpg

A péntek esti záró szavazás után a civil szervezetek ünneplik az újabb sikert, jelezve hogy várakozással tekintünk a jövő évi, 5. ülésszakra.

Rekordszámú részvétellel, hivatalosan 94 ország képviseltette magát a genfi ülésszakon, amelyen megvitattuk a multik megregulázását célzó kötelező erejű egyezmény nulladik szövegtervezetét. Megbeszéléseken a civil szervezetek mintegy 400 fővel vettek rész, köztük a Föld Barátai nemzetközi hálózat 20 országból érkezett delegáltjai. Magyarországról egyetlen civil résztvevőként, a Magyar Természetvédők Szövetségét képviselve jómagam is a Föld Barátai színeiben vehettem részt az ENSZ kormányközi munkacsoportjának 4. ülészakán.

(Az első két napról szóló rövid beszámolót ill. azt, hogy miért van szükség e kötelező erejű egyeményre, itt olvashatjátok.)

 climate_march.jpg

Még az e heti 4. ülésszakot megelőzően, október 13-án szombaton, a genfi akcióhét keretében volt egy tízezer fős tüntetés, amelynek fő témája az éghajlatváltozás elleni fellépés illetve az éghajlati igazságosság (climate justice) volt, de ez utóbbi szoros kapcsolatban van a tervezett egyezmény témájával is, hiszen az éghajlatváltozásért felelős óriáscégek, mint például a Chevron, a mai napig büntetlenül folytathatják tevékenységüket. Ráadásul a Chevron Ecuadorban még helyi őslakosok vizeit is súlyosan elszennyezte, miközben mindent elkövet, hogy kibújjon a felelősségre vonás alól. 

climate_march_0076.jpg

A Chevront 9,5 milliárd dollár kártérítés megfizetésére kötelezték Amazónia elszennyezése miatt, de a vállalat nem hajlandó fizetni - olvasható az ecuadori indián tüntető kezében levő táblán.

 

Betölteni egy hatalmas űrt

Az emberi jogokkal foglalkozó nemzetközi jogi intézményrendszer fókuszában általában az államok szerepe és felelőssége áll. A nemzetekfeletti vállalatok tevékenységéből származó emberi jogértésekre jelenleg még nem terjed ki a nemzetközi jog, ezt a hatalmas űrt lenne hivatott betölteni a tervezett kötelező erővel rendelkező egyezmény – olvashatjuk a Föld Barátai Ázsia októberben megjelent kiadványának bevezetőjében.

 

Ennek az egyezménynek az a célja, hogy bezárja a nemzetközi jogban jelenleg található kiskapukat, amelyeket kihasználva a nemzetek feletti vállalatok felépítésük, struktúrájuk következtében büntetlenséget élveznek, s nem lehet őket felelősségre vonni a leányvállalataik vagy beszállítóik által elkövetett emberi jogsértések miatt – mondta Erika Mendes, a Föld Barátai Mozambik munkatársa a Real World Radionak adott interjúban.


Az, hogy véget vessünk a nemzetekfeletti vállalatok büntetlenségének, már egy évtizedek óta tartó folyamat. 2014-ben jutottunk el odáig, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa a 26/9. számú határozatával létrehozta azt a kormányközi munkacsoportot, amelynek a feladata, hogy kidolgozzon egy kötelező erejű nemzetközi eszközt a nemzetek feletti vállalatok és az emberi jogok tekintetében. A 2015 és 2017 közötti három ülésszak során eljutottunk odáig, hogy tavaly végre a tagállamok és az ülésen részt vevő egyéb szereplők megvitatták az egyezmény tervezett elemeit, hogy milyen témákra terjedjen ki az egyezmény, stb. Idén pedig már az egyezmény nulladik szövegtervezete került terítékre. Az alábbi ábrán az is látható, hogy a neoliberális globalizáció évtizedeiben a multik felelőssége csupán önkéntes megállapodásokra korlátozódott.

foe_asia_untreaty_timeline.png 

(Forrás:  Föld Barátai Ázsia, 2018.)

 A nemzetekfeletti vállalatok és emberi jogok témakörében létrehozandó egyezmény idei tárgyalási fordulója az Egyesült Államok részvétele nélkül kezdődött. Donald Trump döntését követően júniusban az Egyesült Államok kilépett az ENSZ Emberi Jogi Tanácsából. A tervezett egyezmény idei 4. ülésszaka előtt pedig ki adtak egy nyilatkozatot, hogy az Egyesült Államok határozottan ellenzi a kötelező erejű egyezmény létrehozását. Tekintettel arra, hogy a multik túlnyomó részének az anyaországa az USA, nem csoda, hogy Trump nem támogatja a készülő egyezményt. Bár az ülésszakon nem vettek részt, értesüléseink szerint az amerikai lobbisták megpróbáltak nyomást gyakorolni több ország delegációjára, hogy ne támogassák az egyezményt.


Az Európai Unió részvétele is meglehetősen ellentmondásos. Miközben október elején az Európai Parlament már a sokadik határozatában támogatta az egyezmény létrehozását, és szorgalmazta, hogy az Unió aktívan és támogatólag vegyen részt a mostani ülésszakon, az EU genfi képviselete inkább ezzel ellentétes álláspontot képviselt.

 

Plenáris vita és kísérő rendezvények

Az egész hét folyamán nagyon sűrű volt a program. A plenáris teremben délelőttönként és délutánonként az államok delegáltjai, a felkért szakértők és hozzászólók, a multik lobbiszervezetei valamint a civil szervezetek vitatták meg a tervezett egyezmény szövegét szoros időkeretek között (a felkért hozzászólók, szakértők talán 5-10 percet is beszélhettek, az államok 4-4 percet kaptak míg az ECOSOC státusszal rendelkező civil szervezeteknek 2-2 perces hozzászólási keret jutott). Az ebédszünetekben a civil szervezetek 1,5-2 órás kísérő rendezvényeket (side events) szerveztek az ENSZ  Palota alagsorában található termekben, ahol a multik tevékenységei által sújtott közösségek részletesebben is elmondhatták, milyen problémákat okoz a nemzetek feletti vállalatok tevékenysége, s ezek megoldására milyen elemeket szeretnének látni a készülő egyezményben. Más alkalmakon a Global Campaign tagszervezetei bemutatták a saját szövegjavaslatukat illetve hogy miként ejtik foglyul a multik az intézményeinket: az Európai Uniót illetve az ENSZ-et (corporate capture). Ezzel párhuzamosan a kerítésen kívül, a Nations téren, a törött lábú szék szobor mellett felállított sátorban egész nap zajlottak a Global Campaign által a nagyközönség számára is nyitott műhelybeszélgetések számtalan témában, és néha egy-egy szolidarítási akció erejéig csoportképeket is készítettünk.   tent_0527.jpg

A Global Campaign sátra a törött lábú szék közelében, háttérben az ENSZ Palota.

Mindezek mellett voltak találkozók a civil szervezetek és az EU delegáció között, az ecuadori levezető elnökkel is volt két megbeszélés és egyes európai tagállamok delegációival is leültünk beszélni a tervezett egyezményről. Érdekes volt a Magyarország Állandó ENSZ Képviseletét vezető nagykövet asszonnyal való találkozás, amelynek az elején megtudtuk, hogy ő korábban bíró volt, és kifejezetten érdekelte, hogy milyen hozzáadott értékeket biztosítana a tervezett kötelező erejű ENSZ egyezmény a már meglévő eszközökhöz, például az Üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó irányadó elvekhez (UN Guiding Principles on Business and Human Rights) képest. Ike, a Föld Barátai Európa munkatársa, aki velünk volt ezen a megbeszélésen, megjegyezte, hogy ez volt az első alkalom, amikor az EU tagállamok közül valaki a készülő egyezmény tartalmi részei iránt is érdeklődött – legalábbis azok közül, akikkel ő találkozott a héten. Főleg esténként a Global Campaign és a Treaty Alliance tagjai és a regionális csoportosulások stratégiai egyeztetései zajlottak, emiatt már nem nagyon jutott időnk a városban (pl. a genfi egyetemen) szervezett rendezvényeken való részvételre, pedig az ecuadori barátaink beszámolója a Chevron-ügyről kifejezetten érdekelt volna. Remélem, lesz róla videó felvétel vagy blogbejegyzés valahol.

Csütörtök délelőtt: civil szervezek állásfoglalása az utolsó nap előtt

Bár az első nap az EU nem blokkolta  a nulladik szövegtervezet megvitatásának elkezdését, a vitában nem vett rész az Unió, és értesüléseink szerint a tagállamoknak is "határozottan ajánlották", hogy ne szólaljanak fel.

A tavalyi év tapasztalatai alapján nem volt kizárható, hogy az utolsó napon az EU, az Egyesült Államok vagy valamelyik másik ország megtorpedózza a folytatást. Ezért csütörtök délelőtt a Treaty Alliance, a Global Campaign to Dismantle Corporate Power és a szakszervezetek közös állásfoglalásban fogalmazták meg javaslataikat, amelyben kiemeltük, hogy várjuk hogy a zárónapon a részvevő államok elfogadják az egyezmény folytatására vonatkozó zárónyilatkozatot. Az állásfoglalásban szorgalmaztuk, hogy a zárónyilatkozatban az alábbi fő elemeket szeretnénk látni:
- egyértelmű elköteleződés arra, hogy folytatják egy 5. kormányközi munkacsoport ülésszakkal, és még annyi további kormányközi ülésszakkal, amelyek szükségesek egy ambiciózus kötelező erejű egyezmény létrehozásához;
- a kormányközi munkacsoport ülésszakok közötti időszakban pedig informális konzultációk megtartása, a civil társadalom érdemi bevonásának biztosításával;
- nemzeti szintű konzultációk a civil társadalom bevonásával;
- egy sokkal erősebb első szövegtervezet közzététele a nulladik szövegtervezethez érkezett hozzászólások alapján, beleértve a civil szervezetek és az érintett közösségek kritikai észrevételeit is;
- egy észszerű menetrend és megfelelő idő biztosítása az államok és a civil társadalom számára a nulladik szövegtervezet alapján történő további észrevételek benyújtására.

Az állásfoglaláshoz délelőtt negyed 11 és déli 12 óra között 97 civil szervezet csatlakozott, köztük három magyar szervezet, az MTVSZ, a Fenntarthatóság Felé Egyesület és a HAND Szövetség. Kicsit nehezítette a csatlakozások gyűjtését, hogy közben bent a plenáris teremben folytatódott a nulladik szövegtervezet vitája a civil szervezetek hozzászólásaival, és kint a sátorban a sátorban is volt egy műhelybeszélgetés, ezért a panelben résztvevőknek nem volt internet hozzáférése. A délig csatlakozó szervezetek listáját is tartalmazó állásfoglalást ezt követően elhelyeztük a teremben jelenlevő összes tagállam asztalán, továbbá más csatornákon keresztül is terjeszteni kezdtük. Időközben folyamatosan csatlakoztak az állásfoglaláshoz a civil szervezetek a világ minden részéről, összesen 184 civil szervezet írta alá, köztük 11 hazánkból. 

 

Közjáték csütörtök délután: nem hagyjuk szó nélkül a megfélemlítést

 Csütörtökön az ebédszünetben az egyezményt támogató civil szervezetek egyik tagja egy kiadványt talált a terem végében levő asztalon, amelyben a multik lobbiszervezete, a Munkaadók Nemzetközi Szervezete (IOE), azzal fenyegette meg az államokat, hogy amelyik ország támogatja a kötelező hatályú egyezményt, az negatív gazdasági következményekkel kell, hogy számoljon. 
ioe_appendix_ih.png

Ez az államok megfélemlítésére tett kísérlet felháborította a jelenlévő civil szervezeteket, és a Global Campaign egyik tagja (Dom) csütörtök délutáni hozzászólásában szóvá is tette, hogy elfogadhatatlan hogy a multik lobbiszervezete meg akarja félemlíteni az államokat. Amikor a beszédében Dom odaért, hogy "Határozottan kiállunk a kormányközi egyeztetési folyamat befolyásolásolására tett átlátszó próbálkozás ellen!" ("We stand against this naked attempt to influence the intergovernmental process!"), a Global Campaign és a Treaty Alliance jelenlévő tagjai mind egyöntetűen csendben felálltak, majd felemelték a kezüket, így tiltakoztunk a megfélemlítés kísérlet ellen.

 

   Videófelvétel a tiltakozó akcióról:

 

 Az államok megfélemlítésére tett kísérlet a délutáni panelben résztvevő emberi  jogi szakértőket is megdöbbentette, és Carlos Lopez és L. Hughes is aggodalmát fejezte ki hozzászólásában amiatt, hogy az államok foglyul ejtésére tett kísérlet (corporate capture) történik az ülésteremben. A történteknek még másnap is volt visszhangja, mert péntek délelőtt Dél-Afrika képviselője is elítélte az országok megfélemlítésére a multik által tett kísérletet.

 

 

Péntek délután: akció a UBS bankban ill. a bank előtt

Pénteken már mindenkit a délutáni zárónyilatkozat sorsa tartott izgalomban, de azért volt még más programunk is. Délben még részt vettünk a Treaty Allience megbeszélésén, majd elindultunk a városba egy titkos "partira". A törött lábú széknél megkaptuk a szervezőktől az instrukciókat, majd 13.47-kor felszálltunk az 5-ös buszra. 2 óra után pár perccel megérkeztünk a UBS bank épületéhez. Ez a bank a korábban már említett Chevron egyik fő befektetője. Mire megérkeztünk, az aktivisták másik csoportja már bent volt a bankban, ahol egy szimbolikus akciót követően átadták a bank képviselőnek a követeléseiket. Ez idő alatt pedig mi kívülről támogattuk őket. 

 

A zárónyilatkozat vitája – az EU nélkül

Az akciót követően még időben, 3 óra körül, a zárónyilatkozat vitájának megkezdése előtt visszaértünk az ENSZ épületébe. Ami megdöbbentő volt, hogy az Európai Unió nem vett részt a zárónyilatkozat vitáján. Megtudtuk, hogy az EU arra hivatkozott, hogy nem tetszett nekik az ecuadori elnökség által beterjesztett zárónyilatkozat tervezet, de ahelyett hogy megpróbáltak volna részt venni és hozzászólni, egyezkedni a zárónyilatkozat tartalmától, inkább távol maradtak.

 

A többi ország hozzászólását követően szünetet tartottak, hogy az ecuadori levezető elnök munkatársaival kidolgozzon egy újabb javaslatot. A szünetben megjelent az EU képviselője is. Amikor megkérdeztük, hogy most mi van, azt felelte, hogy nem tetszik nekik az ecuadori elnökség délben kiosztott zárószöveg tervezete, és annak fényében fognak dönteni arról, hogy a végén támogatják-e vagy sem, hogy elvárásaiknak megfelelően változik-e a szöveg vagy sem. 

Záró ülés

A záró ülésen már felszólalt az EU is. Eléggé bicskanyitogató módon elhatárolódtak a zárónyilatkozat szövegétől, bár végül az EU mégsem blokkolta a folytatást – ebben szerepet játszhatott a civil szervezetek határozott kiállása is –, így most egy újabb csatát nyertünk, és végül a résztvevő államok elfogadták a 4. ülésszak zárónyilatkozatát. Várakozással tekintünk a jövő évi, 5. ülésszakra.

De ez még nem lefutott ügy, az EU vagy más államok még megpróbálhatják megakadályozni, felhígítani a készülő egyezményt. Tavaly év végén például megpróbálták megfúrni a kormányközi munkacsoport költségvetését, de szerencsére időben értesültünk erről, és sikerült visszaverni a szabotázs kísérletet. Mindenesetre, az EU minden egyes megszólalásából látszik, hogy az Uniót képviselő diplomaták a multik oldalán állnak, nem pedig azokén az emberekén, akiknek a jogait megsértik az európai gyökerű multik.

 
(Az EU multik által történő foglyul ejtéséről valamint az EU által a nemzetekfeletti vállalatok és emberi jogok illetve a szabadkereskedelmi és befektetési egyezmények témakörében alkalmazott kettős mércéről majd legközelebb írok bővebben.)

További informácó:

- A Föld Barátai sajtóközleménye

Meddig úszhatják meg büntetlenül a multik?

Írta fidusz , 2018. október 17. 07:12 , 37 hozzászólás

Címkék: globalizáció emberi jogok büntetlenül szabadkereskedelem Európai Unió Genf ENSZ Föld Barátai nemzetközi egyezmény ciánszennyezés Aurul BindingTreaty Stop Corporate Impunity

Vessünk véget a nemzetekfeletti vállalatok büntetlenségének!

Meddig úszhatják meg büntetlenül a nemzetek feletti cégek azt, hogy elszennyezik vizeinket, talajainkat, a levegőt, tönkreteszik bolygónk éghajlatát, meggyilkoltatják a környezetvédő aktivistákat, megmérgezik, kizsigelerik a munkásokat? Erre a problémára adhatna megoldást egy olyan kötelező hatályú nemzetközi egyezmény, amelynek célja az emberi jogok védelme a nemzetek feletti vállalatok tevékenységeivel szemben. Beszámoló multik megregulázását célzó ENSZ egyezmény idei genfi tárgyalási fordulójának első két napjáról.

genf_tele_a_terem1k.jpg

 

18 évvel ezelőtt, 2000 januárjában átszakadt az ausztrál Esmeralda tulajdonában lévő románia aranybánya vállalat, az Aurul nagybányai üzemének zagytározó gátja, és 100 ezer köbméter cianid- és nehézfém tartalmú zagy ömlött ki a Lápos patakba, ahonnan a szennyeződés Szamosba, majd a Tiszába került. A ciánszennyezés mérhetetlen pusztítást okozott az ökoszisztémában, a becslések szerint 1240 tonna hal pusztult el a Tisza magyarországi szakaszán. A halászati ágazatban 15 ezer ember megélhetése került veszélybe, és jelentős károk érték a turizmusban érdekelt vállalkozásokat is. Magyarország 29,3 milliárd forintos kártérítést követelt a bíróságon, de az Aurul illetve az ausztrál anyavállalat, az Esmeralda büntetlenül megúszta a pusztítást. Számtalan hasonló esetet lehetne felsorolni a világ minden részéről, amikor a nemzetek feletti vállalatok kibújtak a felelősségre vonás alól, a részvényeseik pedig szépen zsebre tették a profitot.

Ennek a tűrhetetlen helyzetnek vethetne véget kötelező hatályú nemzetközi egyezmény, amelynek célja a multik megrendszabályozása. Ennek érdekében 2014-ben az ENSZ Emberi Jogi tanácsa fontos lépést tett: elfogadta a 26/9. számú határozatot, amellyel létrehozott egy kormányközi munkacsoportot, amelynek feladata kötelező hatályú nemzetközi egyezmény tető alá hozása annak érdekében, hogy végre megregulázhassuk a nemzetek feletti vállalatokat az általuk elkövetett emberi jogsértések, környezetpusztító tevékenységek miatt illetve megelőzhessük a jövőbeni hasonló jogsértéseket.

E kötelező hatályú egyezmény tető alá hozását célzó kormányközi munkacsoport 4. ülésszaka hétfőn kezdődött Genfben telt házzal. A Föld Barátai nemzetközi hálózat küldöttsége keretében idén is részt veszek az idei ülésszakon. (A tavalyi ülésszakról készített beszámolóm itt olvasható.)

Karin Nansen: A Föld Barátai nemzetközi hálózat elnöke ebben a rövid videófelvételben kifejti, hogy a nemzetekfeletti vállalatok tevékenysége által sújtott közösségek világszerte szeretnék elérni, hogy ügyeikben végre igazságot szolgáltassanak, véget vessünk a multik büntetlenségének. A nemzetek feletti vállalatok a világszerte rengeteg emberi jogsértésért felelősek: ráteszik a kezüket a vizeinkre, megszerzik a termőföldeinket, megsértik a munkavállalók, a parasztok, a benszülöttek jogait. Ezért is van szükség a multik megrendszabályozását célzó kötelező hatályú nemzetközi egyezményre. Az emberi jogoknak elsőbbséget kell élveznie a kereskedelmi és befektetési egyezményekkel szemben.

 

gc_sajttaj_181015_1k.jpg

A Global Campaign to Dismantle Corporate Power hétfői sajtótájékoztatója.
A Global Campaign keddi sajtóközleménye.


A készülő egyezmény tárgyalásainak tavalyi ülésszakán odáig jutottunk el, hogy a tagállamok és az ülésen részt vevő egyéb szereplők megvitatták az egyezmény tervezett elemeit, hogy milyen témákra terjedjen ki az egyezmény, stb. Idén már az egyezmény nulladik szövegtervezete került terítékre.

Az első két nap komolyabb bonyodalmak nélkül zajlott, szerencsére az EU most nem próbálta megakadályozni a folyamatot, bár egyelőre úgy néz ki, a hét folyamán nem kíván aktívan részt venni a nulladik szövegtervezet részletes vitájában. Az EU tagállamok - Franciaország kivételével - nem szólaltak fel az első két napon, s egyelőre úgy néz ki, Unió genfi képviseletével összhangban passzívan követik a folyamatot. Előrelépés, hogy idén már Magyarország is jelen van, de a magyar diplomata sem szólalt meg a vitában.

Az egyezményt szorgalmazó kampánynak fontos eleme, hogy a Global Campaing ill. a Treaty Alliance aktív tagjai twitteren kommentálják az eseményeket (#BindingTreaty hastag), és az EU idén is rengeteg kritikát kapott. A visszajelzések alapján az EU főtárgyalójához is eljutottak a kritikák ;)

Miért kell kötelező egyezmény? Nem elég a meglévő rendszer, a vállalatok önszabályozása?

A tárgyalások során gyakran felmerül, hogy talán nem is kéne kötelező hatályú egyezmény, hiszen az ENSZ évekkel ezelőtt elfogadta már az Üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó irányadó elveket (UN Guiding Principles on Business and Human Rights), és egyébként is nagyon jól működnek a válllalatok önkéntes vállalásai.

A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy hiába vannak már különféle önkéntes vállalások, azok nem akadályozzák meg a multinacionális cégeket a további visszaélések elkövetésében, ezért van szükség egy kötelező hatályú, kikényszerítő szankciókat is tartalmazó nemzetközi egyezményre. Ráadásul jelenleg a helyzet, hogy a meglévő szabadkereskedelmi- és befektetési egyezmények csak a multik érdekeit szolgálják: a külföldi befektetők - sokszor több milliárd dollárnyi kártérítést követelve - bármikor beperelhetnek egyes kormányokat, amikor azok az állampolgárok jólétét, egészségünk ill. környezetünk védelme érdekében meghoznak bizonyos intézkedéseket, miközben az óriáscégek büntetlenül folytathatják környezetszennyező, emberi jogokat sárba tipró tevékenységeiket. Úgy tűnik, fordítva ülünk a lovon: a nemzetközi egyezményeknek az embereket illetve. környezetünk védelmét kellene előtérbe helyeznie a multik profitja helyett.

(Ha valakit érdekelnek a további részletek az első ill. második nap történtekről, itt ill. itt olvashatja a European Coalition for Corporate Justice összefoglalóit.)

Élő közvetítés a kormányközi munkacsoport 4. ülésszakáról.

Tapasztalatok egy cseh szenes régió alternatív fejlesztéséről - borsodi szemmel

Írta MTVSZ_Alexa , 2018. október 12. 17:51 , Hozzászólsz?

Címkék: szénerőmű bányászat Bankfigyelő just transition borsod fejlesztéséért szénrégió

banyasz_nyito.jpg 

A rendszerváltás utáni szénbányászati ágazat kapacitásainak csökkentése fájó seb maradt a Borsod megyei bányász-lakta településeken. Éppen ezért volt tanulságos az a tanulmányút, amit a Közép-kelet-európai Bankfigyelő Hálózat és a Magyar Természetvédők Szövetsége szervezett a Csehország ÉNY-i részén fekvő Ustí régióba. Cseh, szlovák, lengyel, bolgár és magyar bányászati és környezetvédelmi szakemberek közösen látogathattuk végig a térséget, ahol alkalom adódott a vagyonkezelővel, polgármesterekkel, környezetvédelmi aktivistákkal egyaránt találkozni.

 

Talán a legfontosabb megállapítás, hogy - a rendszerváltás utáni hazai fejlesztéspolitikától eltérően - Csehországban stratégiai megfontolások alapján a szénrégiókat érintő gazdasági, társadalmi és környezeti érdekképviseletet egy, az állam által létrehozott, széles hatáskörrel megbízott vállalat kezébe adták (két ilyen cég működik Csehországban). A cég a mai napig, azaz majd 30 éve KÖVETKEZETESEN valósítja meg az eredetileg kitűzött célokat a revitalizációért felelős Mr. Tomas Budin vezetésével. Kormányváltás ide, kormányváltás oda, van egy folyamat, ami átláthatóan, rendszerben szervezi a megmaradt bányászati tevékenységet, a környezetvédelmi rehabilitációt és a foglalkoztatási folyamatokat.

 

A céget (PKU Palivovy Kombinát Ústi, sp.) 1989 után alapították (pku.cz), abból a célból, hogy csökkentsék a bányászati hatásokat, rehabilitálják a környezetet és a működő ipari létesítmények működését koordinálják. 1991-től folyamatosan rekultiválják az egykori bányaudvarokat, a meddőhányókat likvidálják vagy felújítják és új funkciókkal látják el az elhagyott bányászati épületeket. Az egykori bányászok számos szociális és egészségügyi kedvezményhez, járadékhoz jutottak, előnyt élveztek a környékbeli földek kárpótlásakor.

 

A bányászati tevékenységek leállítása természetesen itt is okozott gondokat: 25 év után a szivattyúzások leálltak, megemelkedett a talajvíz, így komplex, ökológusok közreműködésével megvalósított tájhasználati programokat valósítottak meg. Számos bányatónál ill. környékén tettünk látogatást, amely turisztikai ill. energetikai (szélerőművek) céllal lett hasznosítva, szemmel láthatóan jól működő módon.

 jt3_kics.jpg

 

A PKU-nak a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a felszíni és felszín alatti rehabilitációt új funkciók megteremtésével valósítsa meg. Mára a tulajdoni viszonyok rendezése, jelentős források befektetése és új infrastruktúra kialakítása turisztikai központok létrejöttét eredményezte. A már felduzzasztott Kohinoor tónál például egykor magát a települést is elbányászták, 309 hektáros bányatelek volt. A 70 millió köbméteres mai tó körül kerékpárutak, pihenők, mólók találhatók. A várható ökológiai, társadalmi és gazdasági stabilitás megteremtése érdekében 2060-ban fejeződik be a projekt(!). Ilyen, távlatokban való gondolkodással itthon sajnos egyáltalán nem találkozunk!

 

A földtani környezet stabilizálása rendkívül nehéz szakfeladat: a bányavizek, az erózió és csuszamlások gyakoriak, a földdel kevert meddő olykor be is gyulladhat (mint az Usti régióbeli Katerina-tó előtt, 1996). Az iszaptárolók védművei tönkremennek, beszakadnak, s nem tudni pontosan, hogy a vízszintemelkedések mit okoznak majd. Emiatt folyamatos monitoringra van szükség. Szerencsére nehézfém-szennyezés nem jellemző a vidéken.

 

Számos rekultivációs kísérlet folyik ökológus szakemberek bevonásával, igyekeznek új ökológiai hálózatot létrehozni a térségben. Sokféle alternatíva közül szakmai munkacsoport (ökológus, földtani és bányamérnök szakemberek) választja ki a legoptimálisabbnak tűnő rekultivációs tervet: átfolyásos sekély tavakat vagy mélyebbeket hoznak létre. A kényes „egyensúly” megteremtése nem könnyű, gondos odafigyelést igénylő folyamat, amiből a közvélemény olykor csak annyit vesz észre, hogy időnként túlszaporodtak a halak, vagy éppen a békák, a szúnyogok, vagy a csigák…

 

Négy, mára privatizált bánya azonban még működik a tervek szerint 2060-ig. A működésüket, a rekultivációs terv valós végrehajtását folyamatosan ellenőrzik és ennek érdekében a rekultivációra félretett tartalék alaphoz folyamatosan hozzá kell a bányacégeknek járulnia.

A térségben egykor 3500 fő dolgozott, ma 120. A szociális program keretében fokozatosan és rugalmasan átképzéseket indítottak, új vállalkozások számára ipari parkokat hoztak létre az erre elkülönített alapból. A kárpótlásból sokan Németországba költöztek és sajnos főleg az alulképzett munkaerő maradt a térségben, ami jelentős szociális gondot jelent (pl. Most település).

 jt4_kics.jpg

 

A tanulmányúton alkalmunk volt meglátogatni több bányatavat, pl. a Chabarovice bánya helyén a Milada-tavat, mely 15 méter mély. Itt a foszfor jelentős aránya okoz gondot, ami miatt gyakran „virágzik” a tó, azaz a zöldalgásodás gyakori jelenség. Emiatt ragadozóhalakat telepítettek, csaknem két millió példányt(!), s úgy tűnik, sikerült az ökológiai egyensúlyt megteremteni. A váratlanul leállított bánya azt eredményezte (2/3-a lett kibányászva), hogy nem volt a rekultivációra alkalmas elegendő talaj, a partfalakat nehéz megkötni, természetes élőhellyé alakítani. Az abrázió és a biodinamikus változások miatt 2001-2010 között csak fokozatosan töltötték fel a tavat. Jelenleg úgy tűnik, hogy a jó élőhellyé alakul, 500-700 madár telelőhelye. Fürdőhelyek és kerékpárút övezi. A közeli szénerőműhöz most 30 kilométerről hordják a szenet.

 

A Barbora-tó 25 méter mély, fokozatosan töltődik fel, várhatóan 50 méterig. Ott a savanyú bányavizek betörése (berílium), a magas ammónium, vas és mangán-szint volt az 1990-es évekig jellemző, amit a vízutánpótlással sikerült lecsökkenteni. Ma már strand, búvár-, kerékpár- és horgászcentrum található itt. Tanulságos volt, hogy golfpályát is igyekeztek kialakítani, de a fű karbantartásához alkalmazott gyomirtók olyan halpusztulást okoztak, hogy a pályát fel kellett számolni.

Varsányban 50 méteres szénréteget bányásznak napjainkban is. Itt a rekultivációs terv egy 5 méter mély tó kialakítását célozza, itt vízutánpótlásra nincs lehetőség. 200 faj élőhelye már jelenleg is a terület, pozitív az ökológiai állapot.

 restart_eakep.jpg

 

A térség szociális gondjainak enyhítésére a cseh kormány RESTART néven 3 egykori bányász-lakta térség fejlesztésére programot indított 2015-ben, irányítására kormánybiztost neveztek ki. Karlovy Vary, Ustí és Ostrava környékén ugyanis a hátrányos helyzetű népesség száma jelentősen megnőtt, a diplomás, értelmiségi rétegek elköltöztek. A kormánybiztosi hivatal 11 főből áll, külső szakértőket kérnek fel, működése kb. 200 millió Ft-ba kerül évente. Jól működik: alig egy év alatt 180 Mrd Ft-nak megfelelő fejlesztést hoztak az érintett térségekbe.

 

A szénrégiókra szerkezet-átalakítási stratégia, intézkedési terv készült, mára a programok, akciótervek valósulnak meg: tulajdonjogi helyzet rendezése, kkv-k támogatása, finanszírozás, támogatás, szociális stabilitás. Valamennyi csomagban horizontálisan a környezetvédelmi szempontokat is mérlegelik. A kormányzati intézményeknek, az infrastruktúrát működtető cégeknek is együtt kell működniük a program végrehajtásában. A helyi önkormányzati és társadalmi javaslatokat, ötleteket összegyűjtik és értékelik, majd terveket dolgoznak ki szakértők bevonásával, amit a felügyelőbizottság véleményez. Az elfogadott akciócsomagokat a kormány hagyja jóvá, s ekkor kezdődhet a megvalósítás. A folyamatokat a területi irodákban intézik, akik évenként közös konferencián adnak számot az elért eredményekről, kihívásokról.

 

A RESTART-ban nagyon jelentős forrásokat fektetnek be a szénrégió-beli egyetemek támogatására (Liberec, Ostrava), amelyek a felhagyott bányászati térségeket, bányatavakat revitalizálják: új élőhelyekké alakítják, monitoringját végzik és az odaillő hasznosítást, turisztikai központokat megtervezik. Egyes bányatavak vizét szivattyús energiatermelésre kívánják hasznosítani. Az új befektetőkkel partnerségi viszonyt építenek ki, folyamatos a konzultáció. A kkv-k vissza nem térítendő támogatásokat kapnak kutatásra, technológiai fejlesztésre és ingatlanvásárlásra. A kormányzat, a munkáltatók és a szakszervezetek havonként egyeztetéseket folytatnak a foglalkoztatás átalakítása érdekében, továbbá társadalmi vitákat szerveznek, hogy a célcsoportok számára a legmegfelelőbb programokat dolgozhassák ki. Több évtized hanyatlás után nehéz az emberek bizalmát visszanyerni, sokan belefáradtak már az ígérgetésbe. A lakhatás megteremtése, a fiatal értelmiség elvándorlásának megállítása most a legnagyobb feladat. Az önkormányzatok egyetemistákat vonnak be, a környezetvédelmi és szociális civil szervezetekkel speciális oktatási formákat kezdeményeznek és folyamatosan részt vesznek a konzultációkban.

 

Mindezeknek köszönhetően a környezet minősége a térségben jelentősen javult az elmúlt évtizedekben. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy az állam tüzelőanyagra nem, kizárólag energiahatékony tüzelőberendezésekre ad támogatást (korlátozva a szenes használatot). Fontos az is, hogy a helyiek tudják: a még működő bányák fokozatosan végleg megszűnnek. Az energiabiztonságot új, kevésbé szennyező energiamix kialakításával képzelik el.

 usti_rekultivalt.jpg

 

Litvínov város hivatalában a polgármester asszony a 30 ezres település múltját jellemezve elmondta, hogy a vegyi üzemek és bányák jelentették egykor a foglalkoztatást (1991-ben 15 ezer főt bocsátottak el). Bár a leállások nehézséget okoztak, de számos potenciál is megnyílt ezek révén. Sok régi bányaépület felújítással új közösségi funkciókat kapott, és a környékbeli erdőségek is számos turizmus-formára adnak lehetőséget, mivel csökkent a légszennyezés, a turistákat távol tartó rossz környezeti állapot.

 

A helyi önkormányzatok és a lakosság aktív támogatásával alakult egy, a bányabezárásokat szorgalmazó koalíció a térségben, melynek célja a bányászat további negatív hatásainak csökkentése. A koalíció tagjai egészségügyi, környezetvédelmi, önkormányzati szakemberek és szervezetek. Ez érthető, hiszen az egészségügyi statisztikák kimutatása szerint a térség magas porterheltsége miatt itt 3 évvel hamarabb halnak meg az emberek(!), mint a cseh átlag. Alig 3 kilométernyire működik a bánya a település határától és még nemrégiben a bányacég engedélyt kért a bővítésére. Koalíciós beadványokkal, jogszabályi javaslatokkal sürgetik a kormányt a koncessziós szerződés módosítására, a bővítés megakadályozására. Több szinten tárgyalásokat kezdeményeznek, véleményük alátámasztására széles körű felméréseket végeznek. Ezekből egyértelműen látszik, hogy a helyi lakosok és civilszervezetek nem akarnak bányabővítést, inkább élhető környezetet szeretnének. Gazdaságilag sem előnyös a bánya: alig 5 millió Ft-nak megfelelő összeget fizet (adó, járadék) a településnek, miközben a szennyezésért nem fizetnek környezetvédelmi bírságot.

 hornijir.jpg

 

Horní Jiretin település polgármesterétől megtudtuk, hogy 1960-70 között a lignitbányák miatt 100 települést, templomokat és kulturális emlékek sokaságát romboltak le. 400 km2-es területen, 150 ezer embert foglalkoztattak. A legmagasabb halálozási statisztikák ebben a régióban voltak az országban: tüdőrák, allergia, asztma, genetikai elváltozások a lakosság és a dolgozók körében. Felszámoltak a térséghez kötődő minden gyökeret, a lokálpatriotizmus lényegében megszűnt. Még 1983-ban is megtörténhetett, hogy elbontották a falujuk alsó településrészét a bányabővítés miatt.

 

1991-ben sikerült a bányatelket véglegesíteni, a szénerőműveket modernizálni, a térséget kénteleníteni, a környezeti állapotot egyértelműen javítani. Jelenleg 2 kilométerre van a bányatelek határa. 100 új épület jött létre és korszerű infrastruktúra, majd harmadával nőtt a lakosság létszáma. Azonban 2015-től ismét megjelent a szenes, profitorientált lobbi, amely a cseh kormányzatra nyomást gyakorol, hogy a kb.6 év múlva lejáró bányászati tevékenységet folytathassa. Az önkormányzat a helyi lakosokkal közösen tüntetéseket szervez, petíciókat és egyeztetéseket indít annak érdekében, hogy a szénbányászat folytatása helyett a rekultivációs terv végrehajtása kezdődjön el: a tó kialakítása, erdősítés, meddőhányókon energianövények telepítése, a megfelelő helyeken pedig gyümölcsösöké. Az önkormányzat támogatást nyújt a napelemek telepítésére és a szenes kazánok lecserélésére. A volt vasútnyomvonalon kerékpárút fejlesztést terveznek. Az emberek a közeli textilüzemben, vegyiüzemben, építőiparban és szolgáltatásokban dolgoznak. A kormányzati programokkal szemben kritikus volt a polgármester: RESTART program forrásait szerinte nem jól osztották el, hozzájuk szinte semmilyen forrás nem jutott el.

 

A Kruska Világörökségi helyszín utolsó állomása volt tanulmányutunknak. A Szt. Martin bányában már a 9. századtól cinket, ónt, ezüstöt és wolframot bányásztak. A bányajáratokat felhagyták, ezeket elöntötte a víz, 2000-ben nyitották meg a turizmus számára. A bányászat által degradált területen jött létre Csehország leghatékonyabb ipari térsége. 30 cég 30 ezer alkalmazottat foglalkoztat az autógyártásban, a könnyűiparban és szolgáltatási szektorban.

 

Az Európai Unióban megalakult 12 ország részvételével, a Szenes Régiók Átalakulásban Platformja. A RESTART-hoz hasonló szerkezetátalakítási programok, tervek kialakítását célozza, a szénbányászat fokozatos felszámolását követő időszak megalapozása érdekében. Ideje lenne a hazai kormányzatnak és a borsodi régiónak is aktívabban bekapcsolódnia a platform munkájába. Borsodi szenes régiónkban a rövid távú lobbiérdekek preferálása (szén/lignitbányák újbóli megnyitása) helyett a társadalom, a környezet és gazdaság együttes fejlesztési alternatíváit kellene mérlegelni, kidolgozni majd megvalósítani széles körű szakmai és társadalmi részvétel bevonásával.

 

F. Nagy Zsuzsanna

Zöld Kapcsolat Egyesület

 

Sikeres hazai kistelepülések a fenntarthatóság felé - mi a receptjük?

Írta MTVSZ_Alexa , 2018. augusztus 09. 20:14 , Hozzászólsz?

Címkék: polgármester napelem fenntarthatóság megújuló energia önrendelkezés fenntartható vidékfejlesztés helyi hős falusi önkormányzatok ökolokalizmus

 ujszilvas_napelem_racka_juh.jpg

Újszilvási nyár: rackajuhok hűsölnek a napelemek alatt.

Írta: Plachi Attila (ELTE TáTK Humánökológia mesterszak)

Kutatásom[1] tárgya a magyar falusi önkormányzati vezetők és az ökológiai fenntarthatóság közötti kapcsolat vizsgálata volt. A fenntartható fejlődés fogalma mára mindennapjaink részévé vált: elsősorban azt fejezi ki, hogy a környezeti problémák – komplexitásuk és változatosságuk okán – nem kezelhetők önmagukban, megoldásuk csak a gazdaság-, a társadalom- és a környezetpolitika integrált kezelésével valósulhat meg. A fenntarthatóság tehát egy globális elv, az elvek gyakorlatba történő átültetése azonban a helyi szintek cselekedetein keresztül történik. Ezért fókuszáltam a helyi – esetünkben a falusi – szintre. Ugyanis felismerve a környezeti értékek pusztulásának veszélyeit, minél több jó példára (falura) van szükségünk, melyek megismerésével jövőt lehetne mutatni olyan falusi vezetők számára, akik elkötelezettek egy élhető vidék megteremtéséért.

 

A vidék jelenlegi kínos helyzete elszomorító. A magyar állam soha nem hanyagolta el annyira a vidéki térségek fejlődésének segítését, mint a rendszerváltás óta. Falvaink többségére a kilátástalanság, a munkanélküliség, az elöregedés, az értelmiség elvándorlása és a közösségi összetartás hiánya jellemző. Ugyanakkor nem igaz, hogy csak kudarcok térsége a vidék. Léteznek olyan falvak is, amelyek felismerve meglévő erőforrásaikat és azokra építkezve képesek előre lendíteni saját helyzetüket.

 

Egy falu jövőjét és érdekérvényesítő képességét jelentősen meghatározza az önkormányzata, azon belül is a település vezetője, így a falvak kitörési lehetőségeit az ő szempontjukból tárgyaltam. Kutatásom során olyan polgármesterekre voltam kíváncsi, akik elköteleződést mutatnak a fenntarthatóság elvei iránt és sikerrel képviselik azokat tevékenységük során. Akiknél az ökológiai orientáltság belső indíttatásból fakad, és nem szorulnak háttérbe nála az ezzel kapcsolatos feladatok a település többi feladataival szemben.

 bioszentandras_marka.jpg

A bioszentandrási szociális farm termékeit bemutató stand.

 

Munkám fő kérdései alapvetően négy csoportba sorolhatóak:

  1. Szerettem volna képet kapni arról, hogy a polgármester befolyásolja-e és milyen mértékben a helyi politikák fenntarthatóbb irányba terelését?
  2. Szerettem volna minél több, a ma megszokottnál környezetkímélőbben működő és a közösségekre jobban alapozó falut megismerni.
  3. Kíváncsi voltam a polgármesterek környezetkímélő megoldásaira, ökológiai fejlesztéseikre, illetve ezek kapcsán arra is, hogy a környezettudatosság mennyire hangsúlyos az életükben.
  4. Végül arra is kíváncsi voltam, hogy milyen folyamatokat vagy eszközöket alkalmaztak a polgármesterek fenntarthatósági céljaik elérése érdekében?

 

Tanulmányom alapját 20 félig strukturált mélyinterjú képezi, amelyet 2017–2018 között készítettem el összesen nyolc településen: Derekegyházán, Hernádszentandráson, Kunszigeten, Magyarszéken, Őriszentpéteren, Rozsályon, Szigetmonostoron és Újszilváson.

 terkep_plachi.jpg

 

Ebben a cikkben most a kutatás általam legérdekesebbnek tartott eredményeit mutatom be. Azonban érdemes tisztázni már az elején, hogy kutatásom eddig nem igazán hozott valódi új ismereteket, hiszen egyfelől szűk egy évnyi kutatás nem elegendő ehhez; másfelől egymagam végeztem a kutatást, amely nagyon időigényes folyamat volt. Ugyanakkor a jövőben további, még mélyebb vizsgálatokat tervezek, amelyekkel már felszínre kerülhetnek eddig ismeretlen összefüggések is. Cikkünkben tehát érdemesebb nem eredményekről beszélni, hanem általános mintázatokról, hiszen célom volt, hogy az egyes eseteken átívelő tanulságot fogalmazzak meg a falvakban szerzett tapasztalatok összevetése nyomán. S habár az elmúlt évtizedek talán egyik legmeghatározóbb vidékfejlesztési tapasztalata, hogy nemigen léteznek általánosítható tanulságok, mégis a jó tapasztalatok megismerése, elemzése és terjesztése legalább olyan fontos, mint a visszaeső, hanyatló példák okainak tanulmányozása. Természetesen a kis mintanagyság miatt minden ilyet óvatosan fogalmazok meg.

 szigetmonostor_napelemes_busz.jpgSzigetmonostori napelemes busz.

 

A.) Megállapítható, hogy a nyolc önkormányzat közül egyik sem privatizál, hanem egyfajta kollektivizálás történik részükről. Arra törekszenek, hogy legyenek földjeik, eszközeik, ingatlanjaik, vállalkozásaik stb. – hogy aztán ezekbe munkát, pénzt és energiát befektetve egy élhetőbb települést teremtsenek lakosaik számára. Legtöbbjük a kárpótlás időszakában és/vagy szövetkezeti hagyatékból vásárolta meg a fenti javakat. Aki akkor nem így tett, annak most sokkal nehezebb a helyzete.

B.) Szorosan kapcsolódik az előzőhöz, de elmondhatjuk, hogy nyolc település közül hétnek van egy alapítványa és/vagy egy nonprofit vállalkozása, amely az önkormányzat 100%-os tulajdona. Ez segíti a feladatellátást és jövedelmet termel, amit visszaforgatnak a falu javára. Továbbá az önkormányzati gazdálkodást megkötő túlzott szabályozás kiskapujának is tekinthető egy ilyen alapítvány vagy nonprofit vállalkozás. Az egyetlen kivétellel Őriszentpéteren találkoztam, ott nem működik ilyen, viszont helyette a polgármester a helyi LEADER Egyesület elnöke, ami azért valljuk be, nagy segítség egy kistelepülés érdekérvényesítése során.

C.) A közfoglalkoztatás programját az összes polgármester kihasználta, azon belül is főként a startmunka mintaprogramot. A közfoglalkoztatásról rengeteg pro és kontra véleményt, kutatást találhatunk, mindenesetre az általam vizsgált polgármesterek mindegyike jó alapnak tekintette a közfoglalkoztatást, és legtöbbjük valami értékeset alkotott a segítségével. Például az önellátás felé vezető utat kövezték ki vele, azon belül is a helyi, kistermelői és bio-élelmiszerek előállítására használták pl. Hernádszentandráson. De említhetnénk Derekegyházát is, ahol az illegális hulladéklerakókat számolták fel a program segítségével. Ráadásul, még ha igaz is, hogy a közfoglalkoztatás csapdába zárja a munkanélküliek többségét, s nem ösztönöz a rendszerből való kilépésre, az általam vizsgált falvakban folyamatosan csökkent a közfoglalkoztatottak létszáma az elmúlt években, tehát a közmunkások legtöbbje visszatalált az elsődleges munkaerőpiacra.

 

kunsziget_vesszofonas.JPG

Vesszőfonás Kunszigeten.

 

D.) Mind a nyolc falusi vezetőről elmondható, hogy csináltak már valamit a településen a közjó érdekében, mielőtt még a falu lakossága polgármesterré választotta volna őket. Tehát korábban civilként (valamilyen helyi egyesületben, alapítványban) vagy a közszférában (pl. óvónő, tanár, képviselő, jegyző) dolgoztak és képesek voltak az egyéni érdekeiket a közösség érdekei alá rendelni.

E.) Szintén kiderült, hogy a polgármesterek döntően őslakosok, esetenként kisgyermekként sokáig ott éltek, aztán elköltöztek egy időre, majd visszaköltöztek. Vagyis kötődésük van a tájhoz, az adott településhez, így nem véletlen lokálpatrióta szerepük.

F.) Megállapítható az is, hogy a polgármesterek önmagukban kevesek lennének. A munkájukat legtöbbször több jó csapat (helyi és külső) segíti, sokszor a helyi véleményvezérekkel karöltve. Munkáikhoz és a fenntarthatóságról alkotott jelenlegi tudásukhoz nagymértékben hozzájárultak különféle szervezetek, mint például a Magyarországi Éghajlatvédelmi Szövetség a KlímaSztár-díjjal, az Energiaklub a Napkorona Bajnoksággal, de meg lehet említeni az Outdoor Mission segítségét Szigetmonostoron a Víz Világnap rendezvénnyel, valamint Őriszentpéteren az Őrségi Nemzeti Parkot remek Tökfesztiváljáért.

 

oriszentpeter_tok.jpg

 

G.) A polgármesterek a lakóhelyükön észlelt problémahalmazt kihívásként élik meg, és motivációt éreznek annak megoldására.

H.) Fontos számukra a személyes példaadás, példát szeretnének mutatni az ökologikus fejlesztésekkel (és úgy általában is).

I.) Érdekesség, hogy legtöbbjük független jelölt, és ciklusaikat tekintve munkájukban igencsak megbíznak a települések lakosai.

 

[1] Írásom egy hallgatói kutatói ösztöndíj segítségével készült el, melyet az „Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-16-2 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programja” biztosított.

Készítette:

Plachi Attila

ELTE TáTK Humánökológia mesterszak

Témavezető:

Takács-Sánta Andás PhD, egyetemi docens

E-mail: plachi.atesz(kukac)gmail.com

Kulcsszavak: fenntartható vidékfejlesztés, falusi önkormányzatok, helyi hős; polgármester, ökolokalizmus

Fotók forrása: ujszilvas.hu, kunsziget.hu, hernadszentandras.hu, oriszentpeter.hu

Egy cseh egykori bányászrégió magára talál - mit tanulhatunk tőle?

Írta MTVSZ_Alexa , 2018. július 24. 10:07 , Hozzászólsz?

Címkék: tanulmányút bánya rekultiváció lignit just transition borsod fejlesztéséért

 

Május végén lengyel, szlovák, magyar és bolgár látogatók érkeztek Csehország Ústí nad Labem nevű szénrégiójába. A látogatók között voltak polgármesterek, önkormányzati tisztviselők, civilszervezetek és szakszervezetek tagjai. Mind azzal a céllal érkeztek, hogy feltérképezzék, milyen hatással volt (és van) a szénbányák bezárása a térségre.

A résztvevők hasonló szénrégiókból érkeztek, ahol szerkezeti problémákkal küzdenek. Mindegyik közép-európai ország különböző fázisban tart a következő kérdéseket illetően: Kell-e, és ha igen, mikor és hogyan kellene véget vetni a szénbányászatnak? Hogyan birkózzanak meg a fokozatos szénkivezetés nyomán fellépő társadalmi, környezeti és gazdasági problémákkal?

 

Az Ústí nad Labem-i régió inspirálóan hatott a szomszédos országok látogatóira, hiszen a szén fokozatos kivezetéséről folytatott tárgyalások egyelőre Csehországban sokkal eredményesebbek, mint náluk. A csehek komoly hangsúlyt fektetnek arra, hogyan szervezhetik újra magukat az egykori szénrégiók. Mindemellett, Csehország hasonló történelmi (kommunizmus, majd vegyes sikerű rendszerváltás) és anyagi helyzetből indult, ez összeköti a szomszédokkal.

 usti_rekultivalt.jpg

Ústí nad Labem szénbányászat utáni, rekultivált tájképe.

 

A tanulmányút során többek között szó esett a bányaterületek tájainak helyreállításáról, rekultivációjáról, arról, hogy miként lehetne új (környezetileg és társadalmilag fenntarthatóbb) iparágak számára vonzóvá tenni; továbbá a szerkezetváltáshoz szükséges anyagi források előteremtéséről és hogy hogyan szerezhető meg a helyi lakosság elvi támogatása.

A szlovák résztvevők beszámoltak arról, hogy a csehekhez hasonlóan, náluk is törvény kötelezi a bányavállatokat arra, hogy a jövőbeni helyreállító munkálatokra már a bányászati tevékenység megkezdésekor anyagi forrásokat különítsenek el. Gyakorlatban ez mégsem mindig valósul meg Szlovákiában.

„Láttam, hogy itt a külszíni bányák helyén már gyönyörű tavak vannak, amelyek nemcsak a turizmusnak, de új ipari tevékenységek indításának is kedveznek. Szerintünk Szlovákia nem ebbe az irányba halad.” ‒mondta Michal Ďurejea felső-nyitrai Privigye városi tanácsának tagja (Felső-Nyitra, szlovák bányarégió, az Európai Unió bányászrégiók szerkezetváltását támogató kísérleti programjának résztvevője.) „A mi régiónkban munkagödrök tátonganak, a területek parlagon hevernek, helyreállításuk elmaradt. Nem törődnek a bányászat sújtotta területekkel.”

 

A cseh hatóságok (Krupka városához hasonlóan) igyekeznek felvetetni az egykori bányaaknákat az UNESCO által védett területek listájára, ami új lehetőségekkel kecsegtet. Például a filmesek érdeklődését is felkeltheti, hiszen a lepusztult tájak igazán egyedi forgatási helyszínként szolgálhatnak, s ezáltal a nyilvánosság is jobban megismerheti a területeket.

A cseh kormány „Restart” nevet viselő, a kevésbé fejlett régiók szerkezeti átalakításáért indított programjából is sokat meríthettek a küldöttek. Akárhol is legyen, a szénrégiók szerkezetváltása akkor lehet sikeres, ha a központi kormány és a regionális közigazgatási rendszer aktívan együttműködik. A régiók rendezéséért, rehabilitációjáért tett összehangoltabb regionális erőfeszítések  lehetőséget nyújthatnak a hiányzó tőke bevonzására is.

 restart_eakep.jpg

Gabriela Nekolová, a cseh kormány RESTART programért felelős helyettes államtitkára bemutatja a programot a tanulmányút résztvevőinek.

 

A résztvevők egyetértettek abban, hogy nem csak a szén fokozatos kivezetésének előzetes megtervezése fontos, de az ezt követő helyreállítási és társadalmi reintegrációs tevékenységeké egyaránt. Tudomásunk szerint, a bolgár kormány egyelőre elutasítja a szénkivezetés megtervezését, felkészülést, bár elismerik, hogy ez előbb vagy utóbb elkerülhetetlenné válik.

„Jövőképet kell biztosítani az embereknek” ‒ nyilatkozta Petko Kovatchev, a bolgár Zöld Energia Intézet képviselője. „Be kell látni: jobb tervet készíteni a szén fokozatos kivezetésére, mint tehetetlenül állni a felmerülő nehézségek előtt. A Cseh Köztársaság ebben a kérdésben haladóbb gondolkodású, mint Bulgária.”

 

Noha a vágyott eredményekhez a „Restart” programnak még számos kihívással kell szembenéznie, a program már létezésével, működésével előrelépést jelent ‒ az ehhez hasonló kezdeményezések más közép-kelet-európai országokban is lehetségesek.

Egy másik fontos közös probléma a szénrégiókból való elvándorlás, a megfelelő munkalehetőségek ill. egészséges életkörülmények hiánya miatt. A helyzet javításához a kormányok közreműködését is igénylő, átfogó megközelítés szükséges.

 hornijir.jpg

Vladimír Buřt előadása Horní Jiřetín helyi templomában

 

Vladimír Buřt, Horní Jiřetín cseh kisváros polgármestere - a városé, amely állta a sarat és így nem rombolták le a szénbányák terjeszkedésével - elégedett, hiszen a cseh kormány eredményesen megállította a szénbányák terjeszkedését a térségben, így özönlenek a városba az új lakók. Regionális szinten azonban a levegőminőség javítása, a helyi ipar fejlesztése, valamint magas szintű oktatás és vonzó munkalehetőségek biztosítása szükséges ahhoz, hogy az elvándorlás megelőzhető legyen.

 

Végül, de nem utolsó sorban az úton többször szóba került a városlakók aktivitása, részvételi hajlandósága is. Ha a lakosok nem részei a szerkezetváltás előzetes megtervezésének, úgy érezhetik, hogy mindez nem több egy átláthatatlan, fentről lefelé irányuló folyamatnál, amelyből nekik nem származik hasznuk. Szlovákiában, a szén fokozatos kivezetéséről folytatott párbeszéd politikai indíttatású; a társadalom igen eltérően vélekedik a kérdésről. Azonban, ha a társadalom a kezdetektől fogva helyet kap a folyamatban, csökkennek a véleménykülönbségek és a végkifejlet mindenki számára kedvezőbb lehet.

Rövid videó a tanulmányútról angolul:

Írta: Katerina Davidova és Dan Heuer, CDE

Fordította: Kenderes Noémi. Lektorálta: Botár Alexa, MTVSZ

Olaj- és gázcégek büntetlenül szennyezhetnek? - Lakossági klímaperek áradata indult

Írta MTVSZ_Alexa , 2018. július 14. 16:05 , Hozzászólsz?

Címkék: éghajlatváltozás büntetlenül klímapolitika éghajlatvédelem Shell Föld Barátai klímaper

 dbsbahpx4ae-n0p.jpg

 

Más házának felégetését a törvény bünteti. Miért ne lenne a közös élőhelyünk szándékos felégetése is büntetendő? Miközben a fosszilis energia vállalatok éppen ezt teszik, egyre több lakos vonja felelősségre őket; ha máshogy nem megy, jogi úton. Klímaperek áradata fosszilis cégek környezetromboló üzletpolitikája ellen. Sara Shaw és Bersch Freek New Internationalist-beli cikkének fordítása.

 

A Shell már ezelőtt húsz évvel látta a jövőt. Forgatókönyv-tervezés során előre jelezték az Egyesült Államok keleti partján, a klímaváltozás tragikus eredményeképp kialakuló heves viharok sorozatát. A viharokat követően a Jelmer Mommers újságíró által napvilágra hozott  1998-as Shell anyag forgatókönyve szerint „környezetvédelmi civilszervezetek koalíciója csoportos bírósági keresetet intéz az Egyesült Államok kormánya és fosszilis cégek ellen. Azon az alapon, hogy azok figyelmen kívül hagyták a független, sőt az általuk foglalkoztatott (kormányzati vagy céges) tudósok régóta hangoztatott álláspontját is: hogy tenni kell az éghajlatvédelem érdekében.

 

Az olaj- és gáz óriáscég jóslatai beigazolódtak. A társadalom egyre határozottabban fellép a fosszilis üzemanyagok leváltásáért. Elegük van abból, hogy a vállalatoknak mindig sikerül megúszniuk a büntetést és világszerte bírósági úton szállnak harcba a holland-angol cégóriással.

 

A Shell teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy tevékenységük növeli a szélsőséges időjárási események valószínűségét. Gondoljunk csak a tavalyi év során pusztító Irma, José, Maria vagy Harvey hurrikánokra. Az olajóriás az 1960-as évek óta tudatában van annak is, hogy a túlzott szén-dioxid kibocsátás a globális felmelegedés egyik okozója, és hogy e kibocsátásokat legfőképp a fosszilis üzemanyagok okozzák. A Shell tudhatta, hogy mi, az élhető bolygóért és környezetért tevő lakosok nem hátrálunk meg és a cég által folytatott környezetromboló tevékenységet nem fogjuk szó nélkül hagyni.

 ddxlb4ju0aac5hv.jpg

 

Emberek kontra Shell

A Shell tevékenysége és üzletpolitikája veszélybe sodorja az emberiség jövőjét. Áprilisban, a Föld Barátai Hollandia (Milieudefensie) hivatalos levelet írt  az olajóriásnak, azzal érvelve, hogy a cég, jogi kötelezettségeit megszegve gondatlanságot követ el és aláássa a Párizsi Klímamegállapodást.. A levélben felszólítottuk a céget arra, hogy hangolja össze üzletpolitikáját a Megállapodás célkitűzéseivel; azaz csökkentse az olaj-  és földgáz beruházásait és érje el, hogy 2050-re az általa kibocsátott üvegházhatású gázok mértéke nullára csökkenjen. A Shell elutasította követeléseinket  válaszlevelében. Sőt, májusi éves közgyűlésén felszólította részvényeseit: ne támogassák a határozatot, amely kibocsátáscsökkentési célokat fogalmazott meg a vállalatnak, a Párizsi Megállapodással összhangban. A befektetők zöme a Shell tanácsa szerint járt el; így a határozatot elutasították.

 

Mivel a Shell elutasította jogos javaslatainkat, a holland bírósághoz fordultunk. A továbbiakban jogi úton akarjuk elérni, hogy a vállalat 2050-re nettó nullára csökkentse károsanyag-kibocsátását. Ez egyedi eset, hiszen a kártérítéstől eltekintünk. Ehelyett azonban elvárjuk, hogy a Shell vállalati politikáját a klímaváltozással kapcsolatos (jogilag kötelező) célkitűzésekhez igazítsa és hagyjon fel a fosszilis üzemanyagok újabb kitermelésével. 80 különböző országból több mint 25 ezer ember – köztük 12 ezer holland lakos is, mint társ-felperes – támogatja a Shell-lel szembeni perünket. Ha ügyünk sikerrel jár, az nagy áttörést jelentene, a Shell-nek jelentősen korlátoznia kell majd az olaj- és földgáz beruházásait.

 

A holland jogrendszer segítségével igyekszünk megállítani az olaj- és gázóriást, mert annak éghajlatpolitikáját a holland bejegyzésű anyavállalat, a Royal Dutch Shell határozza meg. A holland törvények a vonatkozó gondossági kötelezettség előírásával összhangban, az emberi jogok tiszteletére és felelősségteljes fellépésre kötelezik a vállalatot. A gondossági kötelezettség egy olyan nyílt jogi norma, amelyet a szóban forgó ügy körülményei alapján indokolnak meg.  Kiindulópontjául egyebek mellett tudományos megállapítások és szerződések vonatkozó rendelkezései szolgálnak (tehát pl. klímatudományos eredmények és klímaügyi kötelező megállapodások, szerződések). Évtizedekkel ezelőtt a Shell saját maga jelentette ki, hogy tevékenysége az Föld egészére hatással van, így nem hagyhatjuk, hogy szándékos gondatlanságával tovább rontsa az éghajlati viszonyokat.

 

 

Klímaperek viharfelhői gyülekeznek

A klímaperek futótűzként terjednek világszerte. Olyan ez, mint egyfajta mozgalom: az érintett lakosok a bíróságokhoz fordulnak, felelősségre vonva a szennyezést elkövető vállalatokat és a kormányokat, akik a védelmükre kelnek. Május végén kezdődött a People's Climate Case azaz a Lakosok Klímaügye az Európai Unió ellen, amelyben az alperes EU-t sürgetik a 2030-ra szóló éghajlatvédelmi célkitűzései erősítésére. 2015-ben volt az első, nemzeti kormány ellen indított sikeres per: az Urgenda Climate Case elnevezésű klímavédelmi per ítélete elrendelte, hogy a holland állam növelje a kibocsátáscsökkentési célkitűzéseit. Az ítéletet fellebbezés követte, így a végső döntés idén októberre várható.

 

Márciusban 21 fiatal pert indított az Egyesült Államok kormánya ellen annak éghajlatvédelmi mulasztásai miatt, és az ügy tárgyalásra kerül. Mindeközben, az Egyesült Királyságban a Plan B Earth nevű jogsegély szervezet 11 társ-felperesével együtt pert indított a brit kormány ellen, a nemzeti szén-dioxid-kibocsátás csökkentő célok erősítéséért. A New York-i önkormányzat januárban azt nyilatkozta, hogy szerintük az öt legnagyobb olajvállalat pénzügyileg felelős a várost az éghajlatváltozás hatásaitól védő, szükséges infrastruktúra biztosításáért. Az öt olajvállalat között a Shell neve is szerepel. Mostanra összesen 10 amerikai város és megye indított klímapert a cégóriás ellen. Közben a Fülöp-szigeteki emberi jogi bizottság nyomozást rendelt el az emberi jogok megsértésével kapcsolatban, mivel szerintük a Shell és további 46 fosszilis energia vállat jelentősen hozzájárult a klímaváltozás katasztrofálissá válásához.

 

A Shell holland központjának elnöke, Charles O. Holliday az éves közgyűlés alkalmával arra kérte a befektetőket, hogy bízzanak a vállalatban. Noha abban egyértelműen lehetetlen megbízni. El kell érnünk, hogy a Shell is betartsa a jogszabályokat. A cég azt állítja, hogy teljes mértékben követi a Párizsi Klímamegállapodásban kitűzött célokat, de közben az általa kibocsátott üvegházhatású gázok mértéke mégis a duplája Hollandia teljes kibocsátásának. Továbbra is újabb fúrásokat és újabb olaj- és földgázkitermelést tervez a következő évtizedekre.

 

A klímaperek mozgalma egyre inkább nyomást gyakorol a fosszilis energia vállalatokra; így egyre biztosabbak lehetünk abban, hogy a károkat, amiket az éghajlatban okoztak, nem lesznek képesek csak úgy, büntetlenül a szőnyeg alá söpörni.

Emberek vs. Shell petíció itt.

Sara Shaw a Föld Barátai nemzetközi szervezet éghajlati igazságosságért és energiaügyért felelős nemzetközi programjának koordinátora.

Freek Bersch a Föld Barátai holland szervezet (Milieudefensie) gazdasági igazságosságért folytatott kampányának vezetője.

A cikket fordította: Kenderes Noémi. Lektorálta: Botár Alexa, MTVSZ

Fotók: Föld Barátai, Föld Barátai Ausztrália, videó: Föld Barátai Hollandia (Milieudefensie)

 

MTVSZ blog

A Magyar Természetvédõk Szövetsége (MTVSZ) blogbejegyzései.

Hozzászólások

Címkék

1% (1) 7tévhit klímaváltozásról (1) adócsalás (2) adóelkerülés (1) adóigazságosság (2) adományozás (1) adóparadicsomok (2) Agent Orange (1) agroüzemanyagok (3) akció (3) akciónk (2) aktivizálódj (19) Álló szikla (1) aranybánya (2) atom (4) atomerőmű (5) Aurul (2) Ausztria (1) autóipar (1) autómentes nap (1) Bankfigyelő (4) bánya (4) bányaprojekt (3) bányászat (1) barátai (1) Belgium (2) Berlin (1) Berta Cáceres (1) BindingTreaty (3) biodiverzitás (2) biogazdálkodás (1) biokert (2) biomassza (1) borsod fejlesztéséért (2) börzsőny (1) büntetlenül (4) cancún (20) CETA (11) Chevron (1) chillout (1) cián (2) ciánszennyezés (2) Ciolos (1) cop16 (20) cop17 durban (5) cop18 doha (3) cop19 varsó (1) COP21 Párizs (8) cop21 Párizs (1) cop23 (1) corporate capture (1) croissant (1) csarna völgy (1) cselekedj (4) csernobil (2) cunami (1) demokrácia (1) dieselgate (1) divestment (1) dohányipar (1) EBRD (4) EFSA (1) egészség (1) éghajlatváltozás (40) éghajlatvédelem (4) EIB EBRD (1) élelmiszer-önrendelkezés (12) élelmiszer önrendelkezés (1) életmód (2) ellenállás (1) emberiség elleni bűntett (1) emberi jogok (2) endokrin (1) energia (25) energiaátmenet (3) energiabiztonság (5) energiahatékony (1) energiapolitika (1) energiatakarékosság (18) energiatudatosság (9) energia demokrácia (1) energia kutatás (1) ENSZ (3) erdő (2) eredményhirdetés (1) értékelés (6) esőerdők (1) EU (7) Európai Bíróság (3) Európai Bizottság (2) Európai Parlament (4) Európai Unió (3) eu elnökség (1) eu költségvetés (2) falusi önkormányzatok (1) fejlődő országok (1) fekete kígyó (3) felújítás (1) felvonulás (1) fenntarthatóság (3) fenntartható vidékfejlesztés (1) fesztivál (1) fiatal föld barátai (4) film (2) fogyasztás (10) föld (2) földhő (1) földrengés (2) földspekuláció (1) földszerzés (1) földtörvény (1) földzsákmánylás (5) Föld Barátai (9) föld barátai (27) föld napja (1) folyószabályozás (1) fotó (1) fukusima (2) fűszernövények (1) fűtés (1) Game over (1) gáz (2) gazdasági (1) gázvezeték (1) Genf (2) génmanipuláció (2) génmódosítás (4) génpiszka (15) glifozát (3) globális akciónap (1) globalizáció (7) GMO (2) GMO-Kerekasztal (1) gólya (1) Green-Go (1) gyógynövények (1) gyomirtó (3) hatásvizsgálat (1) háztartás (3) hellókarácsony (1) helyi hős (1) hitel (2) honlapajánló (2) hulladék (1) hülyeség kora (1) IARC (2) ICS (3) igazságosság (1) ingyenhitel (1) ISDS (8) itt az idő (1) japán (1) jelentés (3) jó példák (1) just transition (4) Kalifornia (1) katasztrófa (1) képek (4) késés (1) kiadvány (1) Kína (1) Kishantos (3) kitermelőipar (1) klíma (3) klímaper (1) klímapolitika (31) klíma igazságoság (5) költségek (4) konferencia (20) könyv (1) környezeti-társadalmi károk (1) közmeghallgatás (1) közösségépítés (7) közösségi energia (10) közösségi kert (1) kukorica (1) kutatás (2) land grab (5) Lechner Judit (1) lengyel (1) levél (1) lignit (1) lobbi (1) luxleaks (1) magvetés (2) Malmström (2) marco jelenti (19) Megnette (1) megújuló energia (9) Merkel (1) MFB (1) millenniumi celok (2) Miskolc (1) Mongólia (1) Monsanto (2) Monsanto Tibunal (1) MTVSZ (10) multik (2) NAFTA (2) napelem (1) naperőmű (1) Natura2000 (1) nemzetek feletti vállalatok (2) nemzeti parkok (1) nemzetközi egyezmény (3) Nemzetközi Energiaügynökség (1) no2ISDS (2) no gmo (1) nyári tábor (1) nyeleni europe forum (1) nyersanyagok (1) nyílt (1) offsetting (1) ökocídium (1) ökológiai lábnyom (1) ökolokalizmus (1) olajpálma (1) olajszennyezés (1) Olaszország (1) olkiluoto 3 (1) önkénteseink (2) önrendelkezés (1) Otthon Melege (1) Paks (1) palagáz (1) pályázat (6) Párizsi Megállapodás (1) pénz (3) PeoplesBudget (1) petíció (12) Philip Morris (1) polgármester (1) Pozsony (1) pro natura svájc (1) radioaktív (2) rákkeltő (2) reaktor (3) regionális fejleztés (2) rekultiváció (1) reménysugár (1) riadólánc (1) Rio+20 (1) romániai ősz (1) Roundup (2) Seattle (1) Seralini (1) shell (1) Shell (1) Sigmar Gabriel (2) sóder (1) Standing Rock (3) StopTTIP (19) Stop Corporate Impunity (2) strukturális alapok (2) sugárzás (2) szabadkereskedelem (24) szalmaépítészet (4) szavazás (1) szénerőmű (3) szénrégió (1) szökőár (1) tájfajták (2) talajpusztulás (1) tanulmányút (1) távhő (1) technológia (1) termelő-fogyasztó (1) természetvédelem (5) termőföld (7) tévutak (4) tilos rádió (1) tippek (5) tisza (1) toma jelenti (2) Trump (1) TTIP (22) TTIPkedd (1) TTIPleaks (1) TTIPtuesday (1) tüntetés (2) UBS (1) UNESCO (2) UNtreaty (1) USA (2) Vallónia (1) válság (1) védett fajok (2) vegyianyagok (2) Verespatak (3) vers (1) verseny (2) vetélkedő (1) vetőmagok (1) vetőmagszennyezés (1) videó (1) video (10) világbank (2) világörökség (2) víz (2) vízgazdálkodás (1) vízierőmű (1) víztúlfogyasztás (1) VWgate (1) WHO (2) WTO (1)

Közösség

Kövess minket a Facebookon!

Olvass minket a Twitteren!