A magyar-román határ melletti Sarkad város külterületén, Sarkadkeresztúr határában hónapról hónapra, évről évre épül ki egyre kiterjedtebb palagáz*-infrastruktúra. A szántókat bekebelezte az ipari táj. A kukorica- és búzatáblákat ma már szervizutak hálózata szövi át, amelyek a gázkutakhoz és a központi gázüzemhez vezetnek.

2025. nyár közepe, egy újabb kút előkészítése. Messziről látható, 12-15 emeletes épület magasságú fúrótorony emelkedik a búzatábla közepén. A szomszédos szántó mellett állva közelről látjuk az aszály nyomait, a mélyen megrepedezett, keményre száradt talajt.  Korábbi anyagainkban a környezeti szennyezés, társadalmi-gazdasági hatások szempontjából jártuk körül a palagáz-kitermelés helyi kockázatait. Most arra keressük a választ, hogy mit jelent az élővilágra és élelmezésbiztonságra nézve.

(*Cikkünkben és a Stop palagáz! moratórium-kezdeményezésben a palagáz szót a nem-hagyományos szénhidrogéneket összefoglaló értelemben használjuk. Ebbe beleértjük többek között a tömött gáz, palagáz, medenceközepi gáz, szénhez között metán, stb. nem-hagyományos szénhidrogén-előfordulásokat is.)   

A palagáz-kérdés aktualitása

A palagáz-kitermelés ma már nem elszigetelt probléma a sík Alföld határmenti vidékén, hanem stratégiai megfontolást igénylő országos természetvédelmi ügy.

2026 elején ugyanis hét új  területre tett közzé szénhidrogén-koncessziós felhívásokat az előző kormány Energiaügyi Minisztériuma. A meghirdetett koncessziós területek kutatási mélysége -5000 méterig terjed, ahol általában már palagáz (nem-hagyományos szénhidrogén) előfordulások után kutatnak, kitermelésük rétegrepesztéssel lehetséges. A koncessziós pályázatok benyújtásának határideje május közepe volt, így eredményhirdetésre és szerződéskötésre cikkünk írásáig nem kerülhetett sor. A koncessziókkal kapcsolatos döntés már a Gazdasági és Energetikai Minisztérium feladata lesz.

A jelenlegi felhívásokat megelőzték az EM 2024-es felhívásai, ahol hat hazai területen hirdettek nyerteseket olaj- és gázkutatásra, köztük a Duna–Tisza-közi homokhátságon, Kiskunhalas környékén. Utóbbi helyszínen  egy kanadai cég tervez palagáz-feltárásokat. 

A feldarabolt táj Sarkadon

A koncessziós területeket megvizsgálva azt találtuk, hogy kivétel nélkül hazai és/vagy nemzetközi természetvédelmi oltalom alatt álló élőhelyeket érintenek. Az országos ökológiai hálózatot, nemzeti parkokat, Natura 2000 területeket, Ramsari területeket: hazánk legértékesebb természetvédelmi területeit. Konkrétan: a Hortobágy, a Duna–Tisza-közi homokhátság, a Tisza-tó térsége, zalai erdők, a Borsodi-Mezőség mind érintettek, és a listát még hosszan lehetne sorolni. 
Az érintett élőhelyeket és fajokat, és élelmiszerbiztonságunkat alapjaiban veszélyeztetik a koncessziós jogok. A Magyar Természetvédők Szövetsége és a Stop palagáz! kezdeményezést támogató civil szervezetek és szakértők moratórium bevezetésére kérik az illetékes (új) minisztereket. Az energetikai minisztert arra is kérik, hogy az állam ne kössön újabb koncessziós szerződéseket nem-hagyományos szénhidrogének bányászatára.

Fragmentáció: természetvédelmi kockázat a gázkutakon túl

A palagáz-koncessziókkal az élőhelyek feldarabolódásának (fragmentáció) veszélye áll fenn a védett területeken. Egy 2025-ös rendeletmódosítás ugyanis védett Natura 2000 területeken is engedélyezi az olaj- és gázfúrásokat akkor is, ha a jelentős negatív hatások várhatók. 
A védett területek jó állapotának és funkciójának megőrzéséhez nagy méretű és összefüggő területre van szükség. Amikor egy védett területet átszel egy út – vagy éppen egy csővezeték –, élőhelyek bomlanak különálló szigetekre. Egy terület természetvédelmi értékét a háborítatlan „belső mag” adja, ahol a zavaró tényezők (zaj, éjszakai fény, forgalom, emberi jelenlét) kevésbé érvényesülnek. Az utak és a létesítmények épp ezt a magterületet csökkentik, zsugorítva az érzékenyebb növény- vagy állatfajok élőhelyét. 
A feldarabolódó élőhelyek a beporzókra súlyos hatással vannak. Például ha a vadméheknek 100 méterrel messzebb kell repülniük a táplálékért, a szaporodási sikerük 70%-kal csökken.  Ez veszélyezteti az adott faj fennmaradását, és a termesztett növények beporzásának elmaradásához vezethet. 
A palagáz bányászatának lényeges sajátossága a kiterjedt infrastruktúra-igény: a palagázkutak hozama viszonylag hamar (akár néhány év alatt) visszaesik, ezért a termelés fenntartása érdekében rendszeresen újabbakat fúrnak, újabb utakkal és vezetékekkel. (Illusztrálva az egy telephelyen nagyszámú gázkutat: a sarkadi projektben 50 db, a kezdeteknél járó kiskunhalasi tervekben kb. 100 gázkút szerepel.) A védett területeken áthaladó utak és létesítmények éppen az összefüggő élőhelyek megmaradását akadályozzák. A területek csökkenése főként a beporzók elűzése és a talajvízcsökkenés miatt okoz élelmezésbiztonsági kockázatot. 
A palagáz-kitermelés élőhely-feldaraboló hatása nem egyeztethető össze a biológiai sokféleség megőrzését, az ökológiai hálózatok összekapcsoltságát és az élőhely-helyreállítást célzó hazai, uniós és nemzetközi kötelezettségekkel.

A vízért folyó verseny

A védett területek gyakran fontos vízbázisok is; a palagáz-projektek pedig jelentős vízigénnyel járnak. Elsősorban a gázkutak fúrásához és a rétegrepesztésekhez használnak nagyobb mennyiségű, életciklusuk alatt összesen többmillió liter édesvizet. Békésben 50, Kiskunhalasnál 100 palagáz-kutat terveznek, ami tovább növeli a már most is súlyosan vízhiányos térségekre nehezedő nyomást. A homokhátsági félsivatagban a vízőrzők, a vízügy és a gazdák minden csepp víz megőrzéséért megküzdenek. Az ipari vízkivétel sem társadalmi, sem gazdasági szempontból nem elfogadható. 
A vízmennyiségi mellett vízminőségi kockázat is fennáll. A rétegrepesztéshez használt repesztőfolyadék jellemzően több tonna veszélyes vegyianyag-koktélt tartalmaz, amelyek felszíni ill. felszín alatti vizekbe szivárgása, kockázata hosszabb távon sajnos nem kizárható. Hasonló veszélyt jelenthetnek az alapkőzetből a repesztőfolyadék által kioldott anyagok (pl. nehézfémek) és szénhidrogének, például a kútfalazat sérülése esetén.
A már említett földhasználati konfliktus mellett a (gyakran eleve vízhiányos) területek vízkészleteiért is verseng a palagáz-kitermelés a mezőgazdasággal, a helyi gazdák megélhetésével. Egészséges élelmiszerhez tiszta talaj és tiszta víz kell. Ráadásul a vízhasználat és vegyszeres szennyezés a tavak, patakok, szikestavak kiszáradásához vezethet (Pannon-szikesek is érintettek).
Stratégiai szinten a mezőgazdasági termelés hosszútávú fenntarthatóságát és a vízkészletek megőrzését szolgáló víz- és talajvédelmi célokat lehetetlenítené el a palagáz-kitermelé

Miért élelmezésbiztonsági kérdés?

Az élelmezésbiztonság alapja a természetvédelem. A palagáz-infrastruktúrák területfoglalásának és vízfogyasztásának természetvédelmi kockázatai egyúttal élelmezésbiztonsági kockázatok is. 
Az aszály nemcsak vízhiány, hanem egyéb messze ható következményei vannak: a biológiai sokféleség csökkenése mellett a talajokat is tönkreteszi. A kiszáradt talajban csökken a talajélet, csökken a talaj vízmegtartó képessége. Ha egyszer lesz is újra víz, a talaj már nem lesz ugyanolyan.
A természetes ökoszisztéma  az éghajlathoz alkalmazkodás, a szénraktározás, a vízkészletek és a talaj védelmének legfőbb és pótolhatatlan infrastruktúrája. A felszabdalt táj élelmiszer-termelésre alkalmatlanná teszi a mezőgazdasági területeket. A (védett) területek feldarabolódásával lecsökken vagy megszűnik az élőhelye olyan fajoknak is, amelyekre teljes táplálékláncok épülnek vagy az élelmezésünket meghatározzák (pl. beporzók, rovarok).  

A szigetszerű védelem kudarc

A probléma nem korlátozódik a védett területekre, hiszen az élővilág nem áll meg a Természetvédelmi Terület vagy Nemzeti Park tábláknál. A palagáz-kitermelés védett területeken kívül sem kockázatmentes többek között az élőhelyek feldarabolódása és a vízkészletekre nehezedő nyomás miatt. Különösen fontos ez ma, amikor a táplálékhálózatok alapját jelentő rovarok állománya itthon és világszerte is csökken. Védelmük ezért természetvédelmi és élelmezésbiztonsági szempontból egyaránt kiemelt jelentőségű. A biológiai sokféleség megőrzéséhez ezért a védett területek mellett a környező mezőgazdasági területek jó ökológiai állapotának megőrzése is elengedhetetlen.

Összegzés

A palagázvitában gyakran előkerül az energia/ellátásbiztonság, míg a természetvédelem és az élelmezésbiztonság kevés figyelmet kapnak. Láttuk: a természet átfogó védelme összefügg az élelmezésbiztonsággal. A palagáz-infrastruktúra bővülése és vízhasználata nemcsak az élővilágot érinti, hanem az élelmiszer-termelésünk alapját adó ökológiai folyamatokat is veszélyezteti.

A hazai palagáz-moratórium lehetővé tenné, hogy az egyelőre erőltetett nem-hagyományos gázkitermelés kérdésében a teljes élő környezet és az élelmezésbiztonság szempontjai is kellő súllyal érvényesüljenek. A sarkadi gázmezőnél már látszik, hogyan alakítja át a tájat egy ilyen beruházás. A palagáz-projektekkel kapcsolatos döntéseknél nem szabad a Hortobágyot, a Homokhátságot, a Tisza-tó térségét és más kiemelten értékes természetvédelmi területeinket a fosszilis kitermelés célterületévé tenni.

Stop Palagáz kezdeményezésről bővebben...