Paradicsomi állapotok egy helyreállított vizes élőhelyen - a szerző fotója

Papíron megmentjük a természetet. A valóságban viszont a vizes élőhelyek kiszáradnak, a ritka fajok eltűnnek, a természetvédelem pedig sorra veszít el támogatásokat. A Hanság története pontosan megmutatja, hogyan szorul háttérbe a biodiverzitás az uniós milliárdok elosztásában. 

Ujj Zsuzsanna cikke

2020-ban az Európai Unió úgy döntött, megoldja a természetvédelem finanszírozását. A tagállamok vállalták, hogy az EU teljes költségvetésének legalább 10%-át a biológiai sokféleség pusztulásának megállítására és visszafordítására fordítják a következő költségvetési időszakban (2021-2027). Ez az ígéret vonatkozott a 672,5 milliárd eurós helyreállítási alapra is, amely a COVID–19 utáni gazdasági újraindítás egyik legfontosabb eszköze volt. 

Az EU azt is kérte a tagállamoktól, hogy nemzeti helyreállítási terveiket hangolják össze az EU 2030-ig szóló biodiverzitási stratégiájával. Ez a stratégia többek között azt vállalja, hogy Európa szárazföldi és tengeri területeinek 30%-a védelem alá kerül, és évente legalább 20 milliárd eurót fordítanak természetvédelemre. Magyarországon azonban ez az ambíció egyetlen természetvédelmi projektre szűkült – amelyet időközben teljesen töröltek is a tervből. 

A természet iránti szimbolikus gesztus: a Hanság vizes élőhely projekt 

Amikor Magyarország 2021 májusában benyújtotta első helyreállítási tervét, már akkor feltűnő volt, mennyire háttérbe szorult benne a természetvédelem. Tíz közép- és kelet-európai országban a 87 milliárd eurós támogatásból mindössze 0,25% jutott a biológiai sokféleség megőrzésére. Magyarországon ez az összeg 7,2 millió euró volt – miközben például a vízgazdálkodásra 456 millió eurót szántak. 

Ez az egyetlen természetvédelmi projekt a Hanság területére irányult, amely egykor Közép-Európa egyik legnagyobb lápvidéke volt. Az elmúlt kétszáz év vízelvezetései azonban szinte teljesen eltüntették a természetes élőhelyet – mára csak kisebb foltok őrzik az eredeti állapotát. 

A projekt gazdája, a Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatósága azt tervezte, hogy több védett területen megállítja és visszafordítja ezt a pusztulást. A terv szerint 5000 hektárnyi Natura 2000 területen javították volna a vízmegtartást. Csatornák, zsiliprendszerek felújításával és kisebb vízmegtartó műtárgyak kialakításával a természeteshez hasonló vízjárást hozták volna vissza, újraélesztve a nádasokat, réteket és nyílt vízfelületeket. 

Ez a helyreállítás kulcsfontosságú lett volna olyan ritka és fokozottan védett fajok számára, mint a rétisas, a bölömbika vagy a vidra, és egyenesen életmentő számos hüllő- és kétéltűfajnak. A vizes élőhelyek ráadásul segítettek volna enyhíteni az aszályokat, emelni a talajvízszintet, és mérsékelni a klímaváltozás hatásait a természetre és a helyi közösségekre. 

A Nemzeti Park 2022 telén még ünnepelte a projekt 7,2 millió eurós uniós támogatásának elnyerését. A park igazgatója akkor hangsúlyozta: ilyen léptékű helyreállítás uniós forrás nélkül elképzelhetetlen lett volna. A kivitelezést 2024 és 2026 között tervezték. 

Helyreállított vizes élőhely - igazi madárparadicsom - a szerző fotója. 

Magyarázat nélkül törölve 

2025-ben azonban a kormány és az Európai Unió megállapodásával módosították a nemzeti helyreállítási tervet, és a Hanság-projekt kikerült belőle. Bár egyes vízgazdálkodási fejlesztések megmaradtak, a természetvédelmi források teljesen eltűntek. Ráadásul Magyarország több kulcsfontosságú jogszabályi reformot sem hajtott végre, ezért az ország számára elérhető 5,8 milliárd eurós helyreállítási támogatás kifizetése gyakorlatilag leállt. 

Ebben a bizonytalan helyzetben a Hanság-projekt az elsők között volt, amelyet feladtak. Pénzügyi források nélkül a vizes élőhelyek tovább romlanak a rossz gyakorlatok, a leromlott műtárgyak és a klímaváltozás miatt, miközben folyamatosan veszítjük el a kulcsfontosságú ökoszisztéma szolgáltatásokat. A Nemzeti Park jelentései egyértelműen mutatják a gondokat: terjednek az invazív fajok, csökken a talajvízszint, gyorsul a kiszáradás. A különösen veszélyeztetett lápi póc és más ritka fajok sorsa továbbra is bizonytalan. 

Miért maradnak le a természetvédelmi projektek a finanszírozási versenyben? 

A Hanság története jól példázza, milyen rendszerszintű gondok vannak az EU-pénzek elosztásában. A helyreállítási alap szoros határidői eleve hátrányba hozzák azokat a természetalapú megoldásokat, amelyek tervezése összetett és széleskörű ágazati egyeztetéseket igényel. Ezzel szemben egy napelempark vagy hálózatfejlesztés másfél éven belül mérhető, látványos eredményt produkál. 

Tovább rontja a helyzetet, hogy a helyreállítási alapban a természetvédelemre szánt pénzek nincsenek elkülönítve. A 10%-os biodiverzitási cél így csak politikai ígéret marad, nem jogilag kötelező szabály. A tagállamok szabadon átcsoportosíthatják a pénzt más célokra – ahogyan ez Magyarországon is megtörtént a Hanság projektre szánt 7,2 millió euróval. 

A nemzeti prioritások felülírják az uniós stratégiát 

A magyar kormány gyakran a nagyléptékű vízügyi beruházásokat helyezi előtérbe a természetes, táji szintű helyreállítással szemben. A Hanság egyetlen élőhely-helyreállítási projektjének törlése nem véletlen, hanem egy általánosabb probléma része. 

2024-ben az Európai Számvevőszék is arra jutott, hogy az EU zöld kiadásai sokszor nem állnak arányban a valódi környezeti eredményekkel. Ennek elkerülésére a 2028–2034-es költségvetési ciklusban már jogilag kötelező, elkülönített természetvédelmi forrásokra lenne szükség. Ha egyszer egy összeget biodiverzitásra szánnak, azt többé ne lehessen más célra átcsoportosítani. Emellett minden új beruházás előtt kötelezővé kellene tenni a természetre gyakorolt hatások vizsgálatát. Ellenkező esetben az EU vállalása – miszerint például 2030-ig területeinek 30%-át védelem alá helyezi, és 25 000 km folyót helyreállít – üres ígéret marad. 

Azért vannak biztató jelek. Több mint száz év után két darupár ismét a Hanságon nevelte fel fiókáit – ez a Nemzeti Park kitartó munkájának köszönhető. A kiszáradó láprétek azonban komoly figyelmeztetést hordoznak: a természet nem tud versenyezni az uniós pénzekért a jelenlegi rendszerben. Garantált forrásokra van szükség – mielőtt a darvak újra elrepülnek. 
 

Ujj Zsuzsanna 

Természetvédelmi programfelelős, Magyar Természetvédők Szövetsége