Mi lehetne jobb mulatság, mint egy ártéri erdő fái között bolyongani, és a növényzetet kémlelni? Talán csak az, ha az ember valamelyik borsodi településen standolhat. Az utóbbi szó leggyakoribb jelentése műszakvégi kocsmai elszámolás, de környezetvédő körökben másról van szó: fesztiválokon vagy települések főterén sátorban vagy szabad ég alatt bemutatót tartani, kiadványokat osztogatni, és főleg beszélgetni. A Zöld Akció elnöke ilyenkor érzi igazán, hogy fontos munkát végez.

 Az interjút Gadó György készítette.

Úgy tudom, hogy miskolci vagy, minden ideköt. De mi történt veled addig, míg civil környezetvédőként kezdtél dolgozni?

Az általános iskolában jó voltam matekból, és a matektanárom mondta, hogy a számítástechnikáé a jövő. Hallgattam rá, és számítástechnikai folyamatszervezőként érettségiztem egy miskolci szakközépiskolában. Már a szakközépben kiderült, hogy ez a világ mégsem elég vonzó számomra, de egy ideig még próbálkoztam vele. Egy osztálytársammal még két évig, pont a rendszerváltás idején dolgoztunk a Diósgyőri Gépgyárban.

Mi volt a munkátok?

Műszaki-gazdasági elemzők lettünk. Például a DIGÉP által kis példányszámban gyártott kalapácsgépről egy vaskos dokumentációban kimutattuk, hogy a nyersanyagok beszerzésétől a gyártás végéig az előállítás és anyagmozgatás összes költsége több, mint amennyiért a termék eladható. A főnökünk ezt először nem akarta elhinni, aztán azt mondta, hogy biztos igazunk van, de ezt ő a vezérkarnak nem meri megmutatni. Kaptunk egy kis pénzjutalmat, a művünket pedig valamelyik fiókban elsüllyesztették.

Nem csodálkozom, ha ezek után nem erről a munkahelyről akartál nyugdíjba menni.

Hát tényleg. Én már akkoriban nagyon szerettem túrázni, a természetben kint lenni, tudtam, hogy valami ilyesmivel szeretnék foglalkozni. Kitaláltam, hogy földrajzból és történelemből fogok főiskolára felvételizni. Ilyen párosítás a tanárképző főiskolákon csak Nyíregyházán meg Szombathelyen volt. Nyíregyházához nem volt kedvem, nem szerettem a sík vidéket. Hát akkor legyen Szombathely, ott még úgysem jártam. Így aztán a vasfüggöny lebontása után, 1991-ben elkezdtem Szombathelyen tanulni. Szombathely akkoriban álmos hangulatú kisváros volt, Miskolc hozzá képest egy pezsgő metropolisznak tűnt. Végül földrajz szakos tanári diplomát kaptam, aztán kiegészítésképpen egy környezetvédelem szakot elvégeztem.

Meddig tartott a tanári pályád?

Majdnem semeddig. Földrajz-környezetvédelem szakos tanárként nem volt könnyű elhelyezkednem. Dolgoztam egy fél évet Miskolcon egy kollégiumban, ahol bányásztanulók laktak. Utána a katonaság jött volna, de én inkább polgári szolgálatosnak jelentkeztem. Így kerültem az Ökológiai Intézet Alapítványhoz, és közben még Keszthelyen a természetvédelmi szakmérnökit is tudtam végezni. Ott egy kicsit belekóstoltam a botanikába is, a Miskolci Gombász Egyesület segítségével pedig a gomba szakellenőri képzést is elvégeztem.

Mikor már eljutottál a természetvédelemig, akkor természetes volt, hogy civil szervezetnél fogsz dolgozni?

Máshol nem sok más próbálkozásom volt, a civil szervezeteknél átélt nyitott, kreatív légkört pedig nagyra értékeltem. Az Ökológiai Intézet Alapítványnál F. Nagy Zsuzsi mellett környezeti nevelési tevékenységbe kapcsolódtam be. Rengeteg iskolai előadásunk, programunk volt, Avasi-lakótelepi gyerekeknek tábort szerveztünk a Bükkben.  Már akkor bele-bele kóstoltam a Zöld Akciós munkákba. Elindult a megyében az illegális hulladéklerakó helyek a feltérképezése. Akkoriban nem volt főállású alkalmazott a Zöld Akció Egyesületnél. Mikor véget ért a polgári szolgálatos időszakom, lehetőségem nyílt rá, hogy 1998 januárjától én vezessem a Zöld Akció Egyesületet.

Várj egy pillanatra! Ismerek jó néhány miskolci környezetvédőt, és úgy tűnik, hogy a városban több civil szervezet van, mint a lakosságszám alapján elvárható lenne. Ráadásul amit mondtál, abból kiderült, hogy a csoportok egymással szoros kapcsolatban vannak. Miért?

A dolog abból a szerencsés helyzetből is adódhat, hogy mikor 1992-ben megalapították az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítványt, az alapítók között ott volt a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat és a megyei iparkamara. Ami a lényeg, a megyei önkormányzat egy belvárosi ingatlant biztosított az Alapítvány működéséhez, és ahhoz is hozzájárult, hogy Gyulai Ivánék más civil szervezeteket is befogadjanak. Így aztán létrejött egy zöld iroda, ahol a fénykorban talán hat zöld civil szervezet is működött. A fenntartási költségek is megoszlottak, így a szervezeteknek arra is volt lehetőségük, hogy főállásban vagy részmunkaidőben munkatársakat foglalkoztassanak. Ma már rosszabbak a pályázati lehetőségek, de ennek az induló állapotnak a hatásai még ma is érzékelhetők.

Azért is lehetett viszonylag sok szervezet, mert Miskolcon és környékén a szennyezés miatt nagy szükség volt környezetvédőkre?

Persze, ennek is komoly szerepe volt. A térség lakosai a környezeti problémákat hatványozottan érzékelték. Mára bizonyos területeken javult a helyzet, hiszen a nagy ipari szennyező források nagy része megszűnt – például Borsodnádasdon és Ózdon. A Sajó völgyében a BorsodChem sem használ már higanyos technológiát.

Ugye jól tudom, hogy a szennyezések feltárásában és felszámolásában a Zöld Akció Egyesületnek, a te elődeidnek is komoly szerepük volt.

Ez nem is vitás. Mikor én 1998-ban a Zöld Akció Egyesület alkalmazottja lettem, az Egyesület már több mint 7 éve működött, és az ipari szennyezésekre koncentrált. Már 1990-ben tábort szerveztek a Sajó-völgy szennyezettségének felmérésére. Kiderült, hogy a Borsodi Vegyi Kombinátban felhasznált több ezer tonna higany egy része a talajba szivárgott. A szennyezés részben az akkor Kazincbarcikához tartozó Berente vegyipari üzeméből származott, részben környékbeli hulladéklerakókból. A következő években a Zöld Akció több fronton küzdött a szennyezések hatásainak megismeréséért. Csónakos vizsgálat keretében bejárták a folyó teljes magyarországi szakaszát, nyomást gyakoroltak a vállalatokra és a hatóságokra a szennyezések megszüntetése és felszámolása érdekében, filmet készítettek a problémáról, és lakossági fórumokat szerveztek. A projektet Nagy Dezső kollegánk koordinálta, és egy japán alapítvány is támogatta. Vizsgálták a talajt, a talajvizet, a folyó vizét és üledékét sőt még a növényzetet is. Ez egy nagyon komoly munka volt, úgy tudom, hogy szoros együttműködésben a Magyar Természetvédők Szövetségével, aminek a Zöld Akció már akkor tagja volt.

Ahogy mondtad, mára a durva ipari szennyezések jelentős része megszűnt. Ez azt jelenti, hogy most jobb környezetben éltek és dolgoztok?

Inkább azt mondanám, hogy átalakult a természetpusztítás jellege. Nehézfémek nem ömlenek a folyókba, de a mi megyénkre is igaz, ami sajnos szinte az egész világra, hogy romlik a természeti környezet minősége. Ráadásul a régi szennyezések is tovább hatnak. Nemrég az országos sajtóban is megjelent a hír, hogy baj van a Borsodi Víz nevű ásványvízzel, amit annak idején egy szénbánya területéről nyertek ki. Az történt, hogy még a régi Kazincbarcika-Berente területén lévő Borsodi Vegyi Kombinát szennyezhette a talajvizet. A főként klór alapú szennyezés jóval később érte el az ásványvizet adó vízrétegeket. Mostanra a Borsodi Víz fogyasztásra alkalmatlanná vált, az üzemet be kellett zárni.

Kérlek, hogy térjünk vissza 1998-hoz, mikor a Zöld Akció alkalmazottja lettél! Akkor már nem a vegyipari szennyezésekkel foglalkoztatok?

Úgy örököltem meg a feladatot, hogy az Egyesület addig inkább szakértői, kutatási tevékenységet végzett, ezért a csapat is szakértői jellegű volt. Én úgy gondoltam, hogy a Zöld Akciónál is érdemes lenne szélesebbre tárni a kapukat, amit az is magyaráz, hogy előtte környezeti nevelési programon dolgoztam. Az szerettem volna, hogy a szakértői, kutatói vonal megtartása mellett a szemléletformálás, környezeti nevelés is erősebben megjelenjen az Egyesület munkájában.

Viszonylag új ember voltál, és mégis te dönthetted el, hogy merre forduljon a Zöld Akció?

Igen, nekem kellett kitalálnom az irányokat. Emlékszem, egyszer a legelején Gyulai Ivántól, a nagy öregtől kértem tanácsot, hogy mit válasszunk a Zöld Akció fő tevékenységének. Iván pedig azt az útmutatást adta, hogy: „Zolikám, ha rám hallgatsz, akkor azt csinálsz, amit akarsz.” Mindig próbáltam fiatal titánokat is bevonni a munkába, és jó pár évig itt tartani őket. Persze egy idő után általában tovább sodorta őket az élet vagy a jobb anyagi lehetőségek vonzása. Az elmúlt 22 évben általában 1-2-3 alkalmazottunk volt.  

Végül is a te idődben mi lett a Zöld Akció fő iránya? Most a honlapotokon azt olvasom, hogy környezeti nevelés és terepi kutatás?

Tulajdonképpen nagyon hamar ez alakult ki, legfeljebb a hangsúlyok változtak. A környezeti nevelésbe és szemléletformálásba beletartozik a hulladékcsökkentéstől az egészséges táplálkozáson át az energiatudatosságig sok téma. Valamikor 2000 körül tagjai lettünk a Hulladék Munkaszövetségnek, és bár az együttműködés nem mindig volt egyformán intenzív, de a hulladékos téma és az ezzel foglalkozó emberek azóta is fontosak számunkra.

Az MTVSZ-es kapcsolatot te örökségként kaptad. De úgy tudom, hogy elég hamar felvetted a szálat. 

Már a 90-es évek végén kezdett az MTVSZ felé kinyílni a szemem. Kíváncsi voltam rájuk, kerestem, hogy kik dolgoznak ott, mivel foglalkoznak, miben tudnánk együttműködni? Nem sokkal az ezredforduló után ide került hozzánk Várnagy Dávid, aki frissen végzett környezetgazdálkodási agrármérnök volt. Akkoriban, közvetlenül az EU-csatlakozás előtt napirenden volt az agrártámogatások és általában a mezőgazdaság kérdése, és ebben a témában az MTVSZ is nagyon aktív volt. A központi irodában is volt, aki Gödöllőn, Ángyán professzor környezetgazdálkodási műhelyében végzett. Sándor Szilvi vezetésével megjelent az MTVSZ tevékenységében a környezetbarát mezőgazdaság előmozdítása. Természetesen Dávid kollegánk is nyitott volt erre az együttműködésre. Az MTVSZ-szel közösen szerveztünk Dél-Borsodban gazdafórumokat, ahol Ángyán professzor volt a fő előadó. A gazdálkodók nagyon nyitottak és kíváncsiak voltak, és konkrétumokról is tudtunk beszélni. Ilyen volt a Bükkalján induló célprogram, ahol a nemzeti park Érzékeny Természeti Területeket jelölt ki. Lehetett pályázni magasabb kifizetésekre, ezeket népszerűsítettük. A városban meg a biogazdálkodásra, egészséges élelmiszerekre, egészséges táplálkozásra koncentráltunk. Ekkor jelent meg a miskolci főutcán az MTVSZ felfújható szürke marhája, a standolásunkhoz a helyi biogazdálkodók bevonásával kóstolások is csatlakoztak. Ennek hozadéka volt, hogy Miskolcon elindult a biopiac, ami a mai napig működik. Szóval az MTVSZ-szel olyan témában folytattunk nagyon sikeres együttműködést, ami itt Miskolcon a nagyközönségnek újdonság volt.

Később aztán a szűkebb értelemben vett természetvédelem területén is felpörgött a Zöld Akció MTVSZ-szel közös tevékenysége.

Igen, ez így van. Mi is foglalkoztunk a helyi jelentőségű természeti értékekkel. Ezzel kapcsolatban az MTVSZ 2009-ben országos programot indított, hogy tudatosítsa, hogy az önkormányzatok is fontos szerepet játszhatnak a természeti értékek megőrzésében.  Nekünk már korábban volt egy megyei szintű felmérésünk, ezt megújítottuk, újra felmértük a helyi jelentőségű védett természeti értékeket. Erről egy jó kis kiadványt is készítettünk, aminek nagy sikere volt. Utána a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság is több önkormányzatnak segített a helyi védettség előkészítésében.

Az MTVSZ-től a globális témákról is sokat tanultunk. Úgy gondolom, hogy a nagyobb ernyőszervezetek, szövetségek számunkra azért is jók, mert olyan gondolatokat, olyan témákat tudnak behozni az egyesületünk életébe, amelyekre mi nem látunk rá. Ez a frissítés jót tesz nekünk. És persze fontosak a személyes kapcsolatok, jó érzés szimpatikus, hiteles emberekkel együttműködni.

Mondtad, hogy másik kiemelt tevékenységetek a terepi kutatás. Mit kutattok?

Főleg nagyobb országos programokon vagy éppen nemzeti parkokon keresztül jutnak el hozzánk munkák. Ez lehet erdőállapot felméréstől a földvárak állapotának vizsgálatán keresztül a BorsodChem hatásterületén zajló biomonitoring programig sokféle tevékenység.

Ilyenkor te is ott vagy a terepen?

Igen. Most például a tavalyi év őszét a Sárospatakhoz közeli Long-erdőben töltöttem. Októberben volt lehetőség a munkára, akkor volt meleg és napos idő. Előtte sokáig víz alatt volt az ártéri erdő, aztán szúnyogok birodalmává vált, szóval nekünk kellett alkalmazkodnunk. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából a Bodrog árterén azzal a módszertannal végeztük az erdőállapot és erdőtermészetesség felmérést, amit egy svájci program keretében Standovár Tiborék korábban kidolgoztak. A természetvédelmi kezelést nagyon jól meg tudja alapozni egy ilyen felmérés.

Idén februárban nagy hírverés előzte meg a miskolci Kocsonyafesztivált. A rengeteg koncerten kívül a zöld programok is hangsúlyosak voltak. Ti is benne voltatok?

Igen. A Zöld Sátor motorja F. Nagy Zsuzsiék Zöld Kapcsolat Egyesülete volt, és a Zöld Akció is részt vett a programokban. Az első nap energiatudatossággal foglalkozó standot működtettünk. A program tényleg nagyon sokszínű volt. A Kocsonyafesztivál idén visszatért a korábbi formájához, ismét nagy igény volt arra, hogy legyen Zöld Sátor. Azt lehetett érezni, hogy a 7 éves szünet után eleinte az emberek keresték a helyüket, de utána nagyon beindult a verkli, és 3 nap alatt több ezer ember fordult meg a Zöld Sátorban. Igaz, hogy régen volt olyan is, hogy több 10 ezer látogatónk volt, de az már tényleg az elviselhetetlenség határát súrolta. A sátorban voltak foglalkoztató játékos programok, de komoly tanácsadás is folyt. A sátor egyik sarkában olyan hely is volt, ahol a témákat komolyan át lehetett beszélgetni. Ráadásul nemcsak klasszikus zöld szervezetek voltak a sátrunkban, hanem a Miskolci Nemzeti Színház behozta a tavaly elindított zöld színház programját, a Magyarországi Cserépkályhások, Kandallóépítők és Gyártók Országos Ipartestületének tagjai pedig a helyes fatüzelés rejtelmeiről beszéltek. Szóval ha valaki igazán kíváncsi volt a zöld témákra, egy fél napot biztos eltölthetett a zöld sátorban. A legtöbb program így vagy úgy a klímaváltozásról szólt.

Az éghajlatváltozás témája Magyarországot is elérte. Te hogy látod, lényeges változás történt az elmúlt két évben?

Érdekel a fiatalok gondolkodása, már csak azért is, mert nekem is van három fiam, akik 11, 17 és 20 évesek. Kénytelen vagyok foglalkozni vele, hogy a saját gyerekeimnek milyen lesz a jövője. Az persze még közelibb kérdés, hogy ma mi foglalkoztatja őket. A 3 gyerek 3 korosztályhoz tartozik és különböző személyiségek, nem egyformán hangsúlyos gondolkodásukban a klímaválság. A 17 éves vásárláskor nagyon odafigyel arra, hogy pálmaolaj, pálmazsír ne legyen a termékben, keresi a környezetbarát termékeket. De ez csak egy elem az életében, rá is érvényes, hogy nagy harc folyik a fiatalok figyelmének megragadásáért. Általában az a jellemző, hogy nagyon el tudnak veszni a virtuális térben. A kommunikáció nagy része okostelefonon és számítógépen zajlik. Annyi az információ, hogy mi felnőttek is úgy vagyunk ezzel, hogy ha csak a minket érdeklő ismereteket és híreket akarnánk elolvasni és megnézni, ahhoz is évezredek kellenének hozzá. Érthető, hogy ez az áradat teljesen be tudja szippantani a fiatalokat, ráadásul nehéz kiválasztaniuk az igaz híreket. Sokan nagyon eltávolodnak a valóságos világtól. Különösen a szociális képességekben, a kapcsolatteremtésben, a természethez való viszonyban alakulhatnak ki komoly hiányaik. A környezeti válsággal kapcsolatban is ez aggaszt. A megoldások megtalálásához minden társadalmi rétegre szükség lenne, de egyelőre szűk az a réteg, melyik nyitott a világ problémáira.

Ha 20 alatti gyerekeid vannak, akkor őrizned kell valamit az optimizmusodból.

Persze, és otthon is aktív vagyok. A személyes példa és a személyes kommunikáció látszólag kiment a divatból, de szerintem még mindig ez az, ami hatásos – a környezeti nevelésben és otthon is. Próbálok minél több zöldséget, gyümölcsöt termeszteni és feldolgozni, talán ismét lesznek tyúkjaink, takarékoskodunk a vízzel és az elektromos energiával, nálunk jobb minőségű a fa és a kályha, de ha rossz a levegő, akkor fával nem gyújtunk be, szóval tudatosan figyelünk a környezetre.

Láttam néhány képet rólad, ahol körülvesznek a gyerekek, miközben földes kézzel ott állsz a komposztkeret mellett, fát ültetsz vagy kerti terményeket mutatsz a gyerekeknek. Úgy tűnik, hogy olyan dolgokról magyarázol, amelyekben otthon vagy.

Igen, úgy gondolom, hogy akkor vagyunk hitelesek, ha olyan dolgokról beszélünk, amivel egyébként is foglalkozunk. Ilyenkor a kérdésekre is tudunk válaszolni. Az kevésbé jó változat, ha az ember csak háttéranyagokból felkészül, és úgy magyaráz. Az egyesületi kommunikációnkban is a személyességet hangsúlyozzuk. Nem vagyunk nagy internet spillerek, a honlapunkat meg a facebook oldalunkat sokszor elhanyagoljuk. Nem szeretünk sok időt a világhálón tölteni.

Most ketten dolgoztok a Zöld Akcióban?

Alkalmazottként ketten. És van néhány önkéntesünk, aki segít nekünk. Például a földvárak felmérésénél, a miskolci források vízminőségének vizsgálatakor vagy a Zöld Sátorban is szükség volt rájuk. Korábban is arra törekedtünk, hogy más civilekkel együtt dolgozzunk. Nem feltétlenül önerőből akarjuk lebonyolítani a programjainkat. Nem félünk más civilektől, nem tekintjük őket versenytársaknak. Egy program résztvevői jól járnak, ha minél több hozzáértő civil szolgáltatja a tartalmat.

Más civilek elmondták, hogy ebben a pályázatokra alapozott civil világban nagyon kell figyelni, hogy a szervezetet ne térítsék el a pályázatok. Ti tudjátok tartani a kitűzött irányt?

Hát csak azért, mert van egy pályázat, nem biztos, hogy fogunk rá pályázni. Ha a pályázat kiírójának a céljai átfedésben vannak a mi céljainkkal, és van kapacitásunk a megvalósításához, akkor megpróbálkozunk. Az is fontos, hogy most már nem csak a pályázatokból élünk, legalább olyan fontos lett az a közhasznú tevékenység, amire más szervezeteknél, mondjuk nemzeti parkoknál leszerződünk. Persze ezt is akkor szorgalmazzuk, ha a munka összhangban van a céljainkkal. Voltak olyan hazai zöld szervezetek, amelyek felfutottak, nagy csúcsok után anyagilag összeroppantak, én mindig inkább arra törekedtem, hogy 2-3 emberünknek meglegyen a biztos anyagi háttere, és közben persze fontos tevékenységeket végezzünk. Ez eddig sikerült, de őszintén szólva most egyáltalán nem rózsás a helyzetünk.