30 év, 30 arc, 30 történet- Dr. Faragó Tibor

Írta Ildikó Járdi , 2020. július 05. 23:13 , Hozzászólsz?

Közel húsz éven át Magyarország képviselője volt a klímatárgyalásokon, amit sokoldalú képzéssel alapozott meg. Tanult villamosenergetikát, majd matematikus lett, megismerkedett a légkörtudománnyal és a földrajztudományok kandidátusává minősítették. Elkötelezte magát a környezeti ügyekkel, és fontos nemzetközi eseményeken vett részt. Amióta nincsenek hivatali kötelezettségei, több ideje van alapos elemzések írására és egyetemi oktatásra.

Az interjút Gadó György készítette.

Hogy lettél matematikusból klímatárgyaló?

Matematikus akartam lenni, érdekelt a logikus gondolkodás és a feladatok megoldása. Egyetem után alkalmazott matematikusként kezdtem dolgozni. Múltkor előkerültek akkori írásaim, és őszintén rájuk csodálkoztam.

 

De arra biztos emlékszel, hogy milyen témájú feladatok megoldásán dolgoztál.

A mesterséges intelligencia előképének nevezhetjük, hogy az orvosoknak az EKG-görbék elemzéséhez tanuló algoritmusokkal próbáltunk segítséget adni. Aztán jöttek a meteorológiai alkalmazások is, így a zivatarokból várható csapadékmennyiség becslése. Hamar rájöttem, hogy jobban érdekelnek azok a témák, amiket a matematika segítségével meg akarunk oldani, mint a matematikai módszerek. Ilyen volt a szélsőséges levegőkörnyezeti események vizsgálata vagy egyes környezeti folyamatok modellezése.

 

Az éghajlatváltozás mikor következett?

Az 1970-es évek végétől a hazai szakirodalom mellett sok angolul és oroszul hozzáférhető anyagot elolvastam. Akkor még nem volt egyértelmű álláspont a klímaváltozásról, a globális lehűlés lehetőségével is foglalkoztak. Egy idő után nekem is megjelentek írásaim e tárgykörben. Megragadott a téma nemzetközi jellege is, de még nehéz volt eljutni a nagy külföldi konferenciákra. Eleinte inkább csak a „keleti” térségben rendezett eseményekre utazhattunk, aztán már a „nyugati” országokba is. A környezetpolitika is kezdett érdekelni. Sok eseményt utólag tanulmányozhattam, de így is izgalmas volt megtudni, hogy mi történt Stockholmban, 1972-ben az ENSZ első nagy környezeti konferenciáján. Foglalkoztam a környezeti témákat érintő nagypolitikával, történelemmel is. Nagy volt bennem a tudásvágy.

 

És mi lett a matematikával?

A matematika segített a szisztematikus gondolkodásban, ami hasznos volt a sokrétű környezeti témák megértésében. A 80-as évek végén nemcsak a világrend változott és a Kelet-Nyugat szembenállás enyhült, de 1987-ben megjelent a Brundtland-jelentés, 1988-ban megalakult az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület, és ENSZ-határozat született a globalizálódó környezeti problémák miatti együttműködésről.

 

Te már a rendszerváltás előtt a környezeti ügyekkel foglalkozó minisztérium dolgozója voltál?

Nem, csak azután kerültem a minisztériumba, hogy a magyar delegáció tagjaként 1992-ben részt vettem az ENSZ Környezet és Fejlődés konferenciáján. Megtanultam sok szakterület hazai és nemzetközi képviselőjével együtt dolgozni. 1991 tavaszától az ország klímatárgyalója lettem. Nagy hatással volt rám, hogy milyen sokféle globális problémáról szólt a világkonferencia, ahol megszületett a fenntartható fejlődés átfogó nemzetközi programja, aláírták a biológiai sokféleségről és az éghajlatváltozásról szóló egyezményeket.

 

Azért ilyen gyorsan ne rohanjunk át a rendszerváltáson. A szakmai utadat nagyjából elmondtad, de biztos megérintettek a politikai változások is.

A nagy változás ideje a 80-as évek második fele. Azokban a témákban, amikkel én is foglalkoztam, itthon is megnőtt az érdeklődés, nagyobb lett a nyitottság és a szabadság. Egyre több nemzetközi eseményre el lehetett jutni. Kiderült, hogy a környezeti együttműködésnek nemcsak elméleti aspektusai vannak, hanem szakpolitikai következményei is. Ebben is lényeges volt a Nyugat nyitása a közép-európai térség felé és az európai integráció folyamata. Itthon sorra jöttek létre a civil szervezetek. Már nemcsak a dunai vízlépcső terve volt téma, de más kritikus környezeti ügyek is, megalakult például a Levegő Munkacsoport és az MTVSZ. Sok hazai szervezet kapcsolatba került az európai zöldek valamelyik ágával.

 

Téged hogy fogadtak a külföldi partnerek, mikor megjelentél a környezetpolitika nemzetközi porondján?

Abban az időben lasszóval keresték a régiónkban azokat, akik a globális környezeti közéletben tájékozódni tudnak. Ez nemcsak nyelvtudás kérdése volt. Nem tanultam diplomáciát a szó klasszikus külügyi értelmében, de természetes volt számomra, hogy miként lehet együttműködni más kontinensekről érkezett és más szempontokat képviselő kollegákkal a tudományos konferenciákon, majd a környezetpolitikai találkozókon. Így is furcsa volt, mikor rövid felkészítés után magamra hagytak először Genfben egy tárgyalási fordulóra. Segítséget kaptam ahhoz, hogy eligazodjak ott a Nemzetek Palotájában, de kiderült, hogy a sokoldalú együttműködés emberi jogi, leszerelési, nemzetközi kereskedelmi ügyeiben felettébb avatott diplomaták számára mennyire újszerűek a környezeti témák. Azzal fogadtak, hogy: „Maga ért ehhez a szakterülethez, ezért jó, hogy itt van. Csak azt fogjuk elmondani, hogy általában hogyan zajlanak itt a nemzetközi tárgyalások.”

 

Ennyi volt a bevezető képzésed?

Nem sokkal több, de aztán nagyon hamar rendkívül sok ismeretet felszedtem, sokat olvastam és tanultam a gyakorlatban. Miért, miként jött létre, hogy működik az ENSZ, mi történt az előddel, azaz a Népszövetséggel, melyek az írott és íratlan szabályok? Gyorsan eligazodtam a különféle tárgyalási helyszíneken, ahol ott ültem delegációtagként vagy magam előtt Magyarország angol vagy francia nyelvű táblájával, amit felemelve szót is kérhettem. Néha voltak jelölési egyeztetések az ENSZ kelet-európai csoportjában főként orosz nyelven, máskor átmentünk egyeztetni az EU-tagállamokkal, ahol angolul azzal kezdték, hogy mi leszünk majd az új EU-tagok, de már most együtt kell működnünk. Fel kellett venni a tempót, érteni kellett, hogy mi történik, hogyan lehet e témákban képviselni az álláspontunkat és jó kompromisszumokat elérni. Aztán több más nemzetközi szervezettel való együttműködés szakmai koordinálása is a feladatom lett.

Eddig nem nagyon értettem, hogy miért váltottál foglalkozást. Nekem a légköri folyamatok kutatása nagyobb szellemi kihívásnak tűnik, mint a nemzetközi tárgyalásokon való részvétel. De az alapján, amit és ahogy felidézel, úgy tűnik, hogy te ezt nagyon élvezted.

Az emberi együttműködésekre nyitottan növekedtem fel, majd a hazai és nemzetközi környezeti ügyekben is olyan témákba keveredtem, amelyek hatékony együttműködést feltételeztek. Itthon ez elengedhetetlen volt már az első nemzeti környezeti program elkészítésekor. A külföldi tárgyalásokon is csak annak megértésével lehetett eredményt elérni, hogy miért és mit képviseltek a régióbeli, az amerikai, az orosz vagy a fejlődő világbeli, köztük a kis szigetállamokból érkezett kollégák. Fontos volt a magyar döntéshozókkal is a megfelelő kapcsolat. A 90-es évek legelején Keresztes K. Sándor, majd Gyurkó János miniszter is értette a változó világban a globális környezeti együttműködés jelentőségét. Az 1992. évi riói csúcstalálkozóra eljött Göncz Árpád köztársasági elnök, mert fontosnak tartotta, hogy bekapcsolódjunk e világméretű politikai folyamatba. A belpolitikai küzdelmektől függetlenül nyilvánvaló volt és maradt, hogy Magyarország érdeke a világpolitikai színpadon való részvétel, a közös problémák megoldásában való közreműködés. Ez a konszenzus segített akkor is, amikor a rendkívül bonyolult, néha még éjjel is tartó környezetpolitikai tárgyalásokon tudnom kellett, hogy milyen álláspontot képviselhetek, kivel kell együttműködni és milyen alapon.

A sokkal átfogóbb fenntartható fejlődési együttműködésbe is bekerültem. Fordulópont volt a szakmai életemben, amikor többek között Láng Istvánnal együtt részt vehettem az 1992. évi világtalálkozón folytatott egyezkedésekben. Bagoly típus vagyok, ami nagy előny ebben a szakmában, mert sokszor egész éjjel is tárgyalni kell. A Föld-csúcs előtti utolsó napi, nyolc tematikus csoportban folyó kompromisszum­keresés másnap reggel 6-kor ért véget. Hasonló volt a helyzet tíz évvel később a fenntartható fejlődéssel foglalkozó csúcs­találkozón. Elképesztő volt megérteni, hogy ami addig is érdekelt, az a világ minden táján probléma, és ha nehezen is, de a megannyi eltérő helyzet és érdek ellenére megállapodásra lehet jutni.

tibor_1.jpg

A fenntartható fejlődési csúcstalálkozót előkészítő
2002. évi ülésszakon Magyarország szakmai főtárgyalójaként

Klíma ügyben mettől meddig voltál főtárgyaló?

1991 és 2010 között némi megszakítással két évtizedig. Másokkal együtt engem is érintett, amikor 1998 őszétől viharos változások történtek a minisztériumban. De én egy „csak azért is” típus vagyok. Elköteleztem magam a környezeti ügyekkel. Egy ideig a Haraszthy László által vezetett WWF-nél lett feladatom, ahol kiváló közösségben közreműködhettem az EU-csatlakozással, a tiszai ciánkatasztrófával kapcsolatos ügyekben, aztán visszakerültem a minisztériumba. Ott aztán ismét részt vehettem a klímatárgyalások mellett a hazai környezetpolitika alakításában, az ENSZ égisze alatt folyó fenntartható fejlődési együttműködésben és az EU-tagságra való felkészülésben is.

 

A klímatárgyalásokon szakmailag te tudtad legjobban, hogy mi lehet a megfelelő magyar álláspont. De változtak a kormányok, és nyilván a szakmai elképzelések is. Hogy alakult ki, hogy Magyarország képviseletében milyen kibocsátás csökkenés vállalható?

Együtt dolgoztunk a klimatológia, más természettudományok, az energiagazdálkodás, a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, a társadalomtudományok képviselőivel. Az energiapolitikusokkal kemény vitákat folytattunk, mert az volt a véleményük, hogy a súlyos recesszió után jön a nagy fellendülés újra növekvő energiafogyasztással, tehát nem vállalható a szén-dioxid kibocsátás korlátozása, majd csökkentése. Kikértem az adatokat, számoltam és így meg lehetett győzni őket, hogy van értelmes kompromisszum. Ennek eredménye ott van az éghajlatváltozási keretegyezményben és az öt évvel később, 1997-ben elfogadott jegyzőkönyvében.

 tibor_2.jpg

A nemzetközi klímatárgyalások egyik testületének elnökeként (1996, Genf)

De gondolom, hogy fölülről is kaptál utasítást.

A klímaprobléma első ránézésre könnyen érthetőnek tűnik, pedig egy roppant összetett környezeti rendszerről van szó, amelynek a változása és hatása sok tudományos diszciplinát és gazdasági ágazatot érint. A tárgyalásokhoz elsősorban a külügy és az ipari minisztérium szabta meg az általános kereteket, beleértve az energiaellátás biztonságát vagy azt, hogy együtt kell működni a nyugat-európai országokkal. A nemzetközi egyezkedések konkrét témakörei azonban sokrétűvé váltak, így nem is lehetett részletekbe menő útmutatás, ezekre a helyszínen kellett helyes válaszokat találni.

 

Ez rendben van, de ez az egész klíma ügy ma arról szól, hogy a társadalmak hajlandók-e változtatni szokásos ügymenetükön. Gondolom, hogy ez 30 évvel ezelőtt is így volt.

Ez általában is igaz a növekvő környezetterhelésre. Elsősorban a klíma-energia összefüggésrendszerben dolgoztunk ki szcenáriókat. Az elemzésekbe bevontuk a szakterületek képviselőit is. Ki lehetett mutatni, hogy mindegyik forgatókönyv szerint vállalható a kibocsátások korlátozása, majd csökkentése, hiszen alapjaiban átalakul a magyar gazdaság. A meggyőzéshez konkrét és korrekt elemzések szükségesek, mások érveire való odafigyelés, mert csak így lehet megfelelő kompromisszumot elérni. E megközelítés általában is segített az életben. Ezt tapasztaltam akkor is, amikor a hazai környezeti programot illetően kellett egyetértésre jutni vagy az EU-együttműködés keretében közös álláspontokat kialakítani.

 

Olvastam néhány olyan beszámolódat az ENSZ klímatárgyalásokról – igaz, hogy már 2010 után – amelyekből tartalmilag az jött át, hogy vajúdtak a hegyek és kisegér született. Mindenesetre sokkal kisebb eredmény, mint ami ahhoz szükséges, hogy az emberi élet feltételeit biztosító klíma hosszú távon megmaradjon. Értem, hogy neked a folyamat mennyi élményt adott, de azért ez az egész sorozat egyelőre mégiscsak kudarc, nem?

2010 előtt is beszámoltunk az eredményekről. Már a 90-es évektől kezdve el lehetett érni, hogy minden lényegesebb egyezményről, programról közreadható legyen magyar nyelven annak tartalma, háttere, értelmezése. 1992-ben ez történt az akkori fenntartható fejlődési programmal, a klímáról és a biológiai sokféleségről szóló egyezményekkel. Jómagam is sokat tettem a nyilvánosságért, ami azt szolgálta, hogy mások jobban megérthessék a dokumentumokban szereplő jó és nagyon nem megfelelő megoldásokat. Minden ilyen kiadvány, írás most is elérhető az interneten.

 

Ez nagyon nagy eredmény, és ezt most teljesen komolyan mondom. Nyilván te mindent megtettél, amit megtehettél, de …

Nem feledve a kérdésed lényegét: a legtöbb globalizálódó környezeti probléma kezelésére a tudomány által szükségesnek tartott intézkedések mértékéhez képest elégtelenek a környezetpolitikai tárgyalásokon elfogadott célok. Sokszor még azokat sem teljesíti mindenki. 2015-ben már az MTVSZ, illetve a Föld Barátai szervezet képviseletében mehettem el a párizsi klímacsúcsra. Nagy diplomáciai siker a megállapodás elfogadása, de a súlyos kompromisszumok miatt egyelőre beláthatatlan, hogy sikerül-e ezáltal felülkerekedni e veszélyes környezeti folyamaton. Szorgalmasan követtem és elemeztem a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos előkészületeket is, aminek végén 2015-ben ugyancsak fontos eredmény született, de csak remélni lehet, hogy a végrehajtásával sokkal közelebb jutunk majd a fenntarthatósághoz. A világban az együttműködés kényszere megerősödött, de egyúttal elképesztő mértékben és óriási eltérésekkel növekedtek a környezeti erőforrások iránti igények, az azokra is alapozott jólléti, életszínvonalbeli különbségek, a mindezekből fakadó feszültségek.

 tibor3.jpg

Az IPCC 2008. évi budapesti ülésszakán
a Testület elnökével

Az eredmény pedig az, hogy Ausztrália lángol, és az üvegházhatású gázok kibocsátása ebben a pillanatban is növekszik.

Ez tény. A technológia hatékonyabb lett, de összességében nem csökkent a környezetterhelés. Az autók fogyasztása csökkent, de jóval több van belőlük.  A fejlődő világ polgárai is jobb életre vágynak, különösen mert láthatják, milyen az élet a gazdagabb országokban. Van, aki szerint semmi értelme e világtalálkozóknak, csak a kerozin fogy. Szerintem fontosak a világunkat szétfeszítő dolgokról való egyezkedések, mert legalább tudatosul, hogy e Föld nevű világfalu bajban van. A bajt közösen, bár nagyon eltérő mértékben okozzuk, és mindenkinek vállalni kellene ezért az arányos felelősséget. Ha nincs nemzetközi fórum és véleménycsere, akkor még kevesebb a remény. Egymásra vagyunk utalva.

 

Ez az elmúlt 1-2 év Greta Thunberg feltűnésével változást hozott a közhangulatban. Nem annyi ideje, mint te, de mondjuk 15 éve én is beszélek a globális éghajlatváltozásról, és eddig a kutyát nem érdekelte a dolog.

Nincs önmagában éghajlati probléma. A természeti környezetünkről, erőforrásairól és állapotáról van szó. Az éghajlatra gyakorolt hatásaink és a visszahatások összefüggenek a biológia sokféleség pusztulásával vagy azzal, hogy milyen sebességgel használjuk el a véges erőforrásokat.

 

Ezt a leckét én is tudom, de ez az összetett probléma a közvéleményt eddig nem érdekelte. Most mintha ebben változás lenne.

Én, mint örökifjú elmentem a Fridays for Future tüntetésre, hogy jobban megértsem az új generáció világképét, elképzeléseit. A legszebb az volt, hogy ott összetalálkoztam a legnagyobb unokámmal.

 

Ez nagyon tetszik! És mit tapasztaltál?

Beszélgettem fiatalokkal arról, hogy miért jöttek és arról, mit kellene tenni. Voltam más környezeti demonstrációkon is, mert meg akartam érteni a motivációkat és azt, hogy miként kellene elemzőként vagy előadóként jobban elősegíteni például az összefüggések megvilágítását.

 

Érzed, hogy változott a közhangulat, nem?

A tevőleges hatását még nem tapasztalom. A nagypolitika sok képviselője számára továbbra is érvényben van, hogy neki az ő országa, az ő közössége vagy az ő cége az első, legyen szó előnyök, erőforrások megszerzéséről vagy a káros hatásokért viselt felelősség hárításáról. De az erősödő közhangulat hatására a helyzet változhat és ebben az oktatásnak, a korrekt kommunikációnak nagy szerepe van.

 

Na jó, de azt, hogy a nyugat-európai miniszterek a következő klímatalálkozón milyen szellemben tárgyalnak, azt befolyásolhatják a fiatalok követelései, nem?

Ha a fiatalok jobban értik a helyzetet, okosabban és hatásosabban érvelnek, demonstrálnak, akkor lehet hatásuk. Az ellenáram visszaszorul. Már nehéz kétségbe vonni, hogy valós és nagyon komoly probléma az emberiség számára, hogy durván beavatkoztunk a Föld környezeti rendszerének működésébe, beleértve az éghajlati rendszert vagy a teljes élővilágot.

 

Úgy emlékszem, hogy mióta vannak civil környezetvédők, te mindig jó kapcsolatban voltál velük. Ez hogy kezdődött?

Az első talán Lukács András, levegőszennyezés ellen fellépő eszperantista majd Levegő Munkacsoportos aktivista volt. A klímatárgyalások ügyében az Energiaklubos Foltányi Zsuzsával hozott össze a sors. Valamikor a 90-es évek közepén a minisztérium egyik tárgyalójában az energiával foglalkozó szakértőkkel együtt folyt a társadalmi egyeztetés a lehetséges kibocsátás-csökkentési vállalásról és ő is okos érveléssel segített abban, hogy meg tudjunk egyezni. Amikor a Föld-csúcsra készültünk, akkor Vásárhelyi Judittal, a Független Ökológiai Központ vezetőjével találkoztam, majd ő lett a riói delegáció civil tagja. A világtalálkozó után vele, Láng Istvánnal és másokkal együtt folytattuk az egyeztetéseket, hogy megvalósuljanak a magyar részről tett vállalások. A környezeti nevelés is nagyon érdekelt, annyira, hogy a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület stratégiájának készítésébe is bekapcsolódtam. A Greenpeace a tiszai ciánkatasztrófa idején jelent meg nálunk, amikor éppen a WWF-nél dolgoztam, és velük is kapcsolatba kerültem. Az MTVSZ-re pedig már abból az időből emlékszem, mikor a „központ” a Költő utcában a Madártani Egyesület egyik szobája volt.

 

Ez nagyjából 30 éve lehetett. És azóta?

A megalakulásuk után kiváló kapcsolatom alakult ki Schmuck Erzsivel, Gergely Erzsivel, Gyulai Ivánnal. Ők civil oldalról nemcsak a hazai környezet állapotával foglalkoztak, hanem nemzetközi ügyekkel is. Több országos találkozón is részt vettem, és nagy tisztelője lettem például Ilosvay Györgynek. Mint köztisztviselő, formálisan nem lehettem tagja civil szervezetnek, de mikor már nem voltam köztisztviselő, az MTVSZ tagja lettem.

 tibor_4.jpg

Az MTVSZ 30-éves ünnepi rendezvényén

Miért pont az MTVSZ-be léptél be?

Több más környezetvédő szervezet tevékenysége is érdekelt, de úgy véltem az a helyes, ha annak leszek formálisan is egyéni tagja, amelyikkel a legrégebbi a közvetlen kapcsolatom. Csatlakoztam az LMCS tanácsadó testületéhez is. Más szakmai események mellett, ott vagyok sok civil rendezvényen is.

 

Amikor 2010-ben leköszöntél, akkor úgy éreztem, hogy azt a területet, ahol hatékonyan tudsz dolgozni, azt elvették tőled. Tudom, hogy otthon műveled a kerted, de környezeti diplomáciát ott nem lehet folytatni. Hogy élted ezt meg?

A minisztériumban kollegáimmal hazai programokat, stratégiákat dolgoztunk ki, környezeti érdekeket képviseltünk a tárcaközi és nemzetközi együttműködésben. Készültünk a magyar EU-elnökségre is, a környezeti témában ennek felelőse voltam. Az elnökségi triónk spanyol és belga képviselőivel sokat tárgyaltam. Majd megszűnt az önálló környezetvédelmi tárca, minden addigi állami vezetőjének lejárt a megbízatása, jómagam meg éppen elértem a nyugdíjkorhatárt. Felajánlottam, hogy az EU-elnökség előkészítését készséggel segítem, de pár hét alatt meg kellett értenem, hogy lezárult a szakmai életem egy hosszú időszaka. Az élet rendje, hogy korábbi kollégáim és újabbak folytassák a feladatok megoldását.

 

Megszűnt az állásod, a minisztériumod, ez azt is jelenti, hogy hiányzott minden, ami addig az életedet kitöltötte?

Hosszú időn át rengeteget dolgoztam, néha alig pihentem, a családommal sem tudtam eleget együtt lenni. Kifejezetten jó, hogy más életszakasz következett. Nem bánom, hogy nem kell hivatali anyagokat azonnal elkészíteni vagy véleményezni, nem kell annyi egyeztetésen ott lenni, nem kell ingáznom Brüsszel és Budapest között. Gyakran indultam a reggel 6-os repülővel – vagy ahogy neveztük, a brüsszeli gyorssal –, hogy késő estére már haza is érjek. Több időm lett arra, hogy elemzéseket írjak, és 2010 után lett arra is időm, hogy változó mértékben a Corvinuson, az ELTE-n vagy a Szent István Egyetemen tartsak előadásokat. Jó az életem folytatása, az elmúlt évtized is jól telt mind a magánéletemben, mind szakmai téren.

Az interjút Gadó György készítette.

A bejegyzés trackback címe:

https://mtvsz.blog.hu/api/trackback/id/tr6815979014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

MTVSZ blog

A Magyar Természetvédõk Szövetsége (MTVSZ) blogbejegyzései.

Hozzászólások

Címkék

#10YearPhone (1) 1% (1) 7tévhit klímaváltozásról (1) Áder János (1) adócsalás (2) adóelkerülés (1) adóigazságosság (3) adományozás (1) adóparadicsomok (2) Ág (1) Agent Orange (1) agroökológia (12) agroüzemanyagok (3) Agua Zarca (1) airport (1) ajánló (1) akció (5) akciónk (2) aktivizálódj (38) aláírásgyűjtés (5) Álló szikla (1) alma (1) arany (1) aranybánya (2) atom (4) atomerőmű (5) Aurul (3) Ausztria (1) autóipar (2) autómentes nap (1) A fák titkos élete (1) A természet jelbeszéde (1) A természet rejtett hálózata (1) Bankfigyelő (5) bankok (3) bánya (9) bányaprojekt (3) bányászat (3) Baranya (1) barátai (1) Bayer (1) BAZ (1) Belgium (2) beporzók (18) Berlin (1) Berta Cáceres (2) BindingTreaty (8) biodiverzitás (5) biogazdálkodás (1) biokert (2) biológiaisokféleség (1) biomassza (3) bólintsrá (1) borsod fejlesztéséért (6) börzsőny (1) Budapest (1) büntetlenül (5) cambo (1) Cambridge (1) cancún (20) CAN LIFE (1) CDE EUKI (1) CETA (12) Chevron (1) chillout (1) cián (4) ciánszennyezés (4) Ciolos (1) ClimAct (1) cobenefits (1) cop16 (20) cop17 durban (5) cop18 doha (3) cop19 varsó (1) cop21 Párizs (1) COP21 Párizs (8) cop23 (1) COP24 (1) COP26 (3) corporate capture (1) croissant (1) csarna völgy (1) cseh (1) cselekedj (4) cseresznye (1) csernobil (2) cunami (1) DavidAttenborough (1) Davos (1) demokrácia (1) Derekegyház (1) dieselgate (1) dió (1) divestment (1) dohányipar (1) e-Figyelő (1) EBRD (4) eFigyelő (1) EFSA (1) egészség (2) égetés (1) éghajlat (4) éghajlatváltozás (50) éghajlatvédelem (12) éghajlatvédelmi törvémy (1) egyeztetés (1) EgyüttAMásfélfokért (1) EIB EBRD (2) élelmiszer-önrendelkezés (24) élelmiszerbiztonság (1) élelmiszer önrendelkezés (1) életigenlő (10) életigenlők (1) életigenlőkaláka (7) életmód (4) ellenállás (1) élménybeszámoló (1) Elosztó (1) elosztó (1) előválasztás (1) emberiség elleni bűntett (1) emberi jogok (3) endokrin (1) energia (49) energiaár (4) energiaátmenet (19) energiabiztonság (10) energiahatékony (1) energiahatékonyság (8) energiapolitika (6) energiaszegénység (7) energiatakarékosság (25) energiatudatosság (11) Energia CHarta (1) energia demokrácia (2) energia kutatás (1) ENSSER (1) ENSZ (5) épület (1) erdő (2) erdőkertek (1) eredményhirdetés (1) erkölcs (1) értékelés (6) értékrendszer (1) esőerdők (1) EU (11) európa (1) Európai Bíróság (3) Európai Bizottság (4) Európai Parlament (5) európai polgári kezdeményezés (3) Európai Unió (4) eu elnökség (1) eu költségvetés (3) fa (1) falusi önkormányzatok (1) fejlesztés-finanszírozás (1) fejlődő országok (1) fekete kígyó (4) felmérés (1) felújítás (6) felvonulás (1) fenntarthatóság (7) fenntartható vidékfejlesztés (1) fesztivál (1) fiatal föld barátai (4) film (2) foe (2) foehu (1) fogyasztás (10) föld (2) földbarátai (1) földgáz (1) földhő (1) földrengés (2) földspekuláció (1) földszerzés (1) földtörvény (1) földzsákmánylás (7) föld barátai (27) Föld Barátai (14) föld napja (1) folyószabályozás (1) fórum (1) fotó (1) friendsoftheearth (1) Fukuoka (1) fukusima (2) fűszernövények (2) fűtés (6) Gaia könnycseppjei (1) GameOn (1) Game over (1) gáz (6) gazdasági (1) gázkivezetés (4) gázvezeték (4) Genf (3) génmanipuláció (3) génmódosítás (6) génpiszka (19) glasgow (3) glifozát (6) globális akciónap (1) globalizáció (13) GMO (4) GMO-Kerekasztal (1) gólya (1) gömörszőlős (1) Green-Go (1) greenrecovery (1) gyógyászat (1) gyógynövények (2) gyomirtó (5) gyulaiiván (2) gyümölcsészet (2) gyümölcsfa (1) hajtóerők (1) hatásvizsgálat (1) háztartás (6) hellókarácsony (1) helyi hős (1) helyreállítás (2) Heves (1) hitel (2) Hófehérke (1) Hollandia (1) Honduras (1) honlapajánló (2) hosszú élettartam (1) hulladék (2) hülyeség kora (1) IARC (2) ICS (3) ifjúsági program (1) igazságosátmenet (1) igazságosság (2) Impossible Burger (1) ingyenhitel (1) írd alá (13) ISDS (14) itt az idő (1) japán (1) járulékoshaszon (1) javíthatóság (1) jelentés (3) jó példák (1) just transition (10) kaláka (1) Kalifornia (1) kályha (2) Karácsony Gergely (1) karbonsemleges (3) Karl Bär (1) kártevő (1) katasztrófa (2) katonaság (1) Katowice (1) kazán (1) Ken Saro-Wiwa (1) képek (4) kert (3) kertészet (2) késés (1) kiadvány (1) kibocsátás (2) Kína (1) Kishantos (3) kiskert (3) kitermelőipar (1) klíma (9) Klímacsúcs (1) klímahét (5) klímaper (1) klímapolitika (36) klímasemlegesség (6) klímatörvény (5) klímavédelem (7) klíma igazságoság (6) klórozott csirke (1) költségek (4) konferencia (23) konyha (1) könyv (2) könyvajánló (1) konzultáció (1) kőolaj (3) környezeti-társadalmi károk (1) korrupció (1) közmeghallgatás (1) közösségépítés (10) közösségi energia (18) közösségi kert (1) kukorica (1) kutatás (2) lakosság (4) land grab (7) Lechner Judit (1) légszennyezés (3) lengyel (1) levegő (1) levegőminőség (1) levél (2) lignit (5) lobbi (1) luxleaks (1) magvetés (2) MakeICTfair (2) Malmström (2) marco jelenti (19) Mátrai Erőmű (1) Megnette (1) megújuló energia (14) méhek (18) méhlegelő (1) méltányosátállás (2) mérés (1) Merkel (1) mese (1) mező (1) mezőgazdaság (3) MFB (1) MIC (1) millenniumi celok (2) mintaprojekt (1) Miskolc (2) Mongólia (1) Monsanto (4) Monsanto Tibunal (1) MTVSZ (26) mtvsz (3) műhús (1) multik (3) NAFTA (2) napelem (4) naperőmű (2) Natura2000 (1) nemzetek feletti vállalatok (3) nemzeti parkok (1) nemzetközi egyezmény (4) Nemzetközi Energiaügynökség (1) Netflix (1) Nigéria (3) Nnimmo Bassey (1) no2ISDS (2) növények (1) növénytermesztés (3) növényvédőszerek (10) no gmo (1) nyári tábor (1) nyeleni europe forum (1) nyersanyagok (1) nyílt (1) offsetting (1) ogoni törzs (1) ökocídium (1) ökofilmklub (1) ökológiai lábnyom (1) ökológiai válság (1) ökolokalizmus (1) okostelefon (1) olajpálma (1) olajszennyezés (4) olajvezeték (3) Olaszország (1) olkiluoto 3 (1) OLP (1) olvasókör (1) önkénteseink (2) önrendelkezés (3) orgona (1) Otthon Melege (2) Paks (1) palagáz (2) pálmaolaj (1) pályázat (7) panasz (1) Párizsi Megállapodás (2) pénz (3) pénzmosás (1) PeoplesBudget (1) permakultúra (5) Peter Wohlleben (1) petíció (36) Philip Morris (1) PM (2) polgármester (1) pottyondyákos (1) Pozsony (1) program (1) programajánló (2) pro natura svájc (1) radioaktív (2) rákkeltő (2) reaktor (3) regionális fejleztés (2) rekultiváció (1) reménysugár (1) rendszerszintű változás (3) reptér (1) rezsicsökkentés (1) riadólánc (1) RightToRepair (1) Rio+20 (1) romániai ősz (1) Roundup (2) rovarok (1) Rovar Atlasz (1) Sandisk (1) SDG (1) Seattle (1) Seralini (1) shell (1) Shell (4) Sigmar Gabriel (2) SLAPP (1) Slow Food (1) sóder (1) Spark (1) SparkAChange (1) SSD (1) Standing Rock (4) StopISDS (2) StopTTIP (20) Stop Corporate Impunity (4) strukturális alapok (2) sugárzás (2) system change (2) szabadkereskedelem (26) szállópor (1) szalmaépítészet (4) szavazás (2) szelence (1) szén (1) szénerőmű (6) szénkivezetés (11) szénmentesítés (2) szennyezés (2) szénrégió (7) szilárdtüzelés (2) szmog (1) szociális (1) szója (1) szökőár (1) szólásszabadság (1) szolidáris (1) szörp (1) tájfajták (2) talaj (1) talajpusztulás (2) tanulmány (1) tanulmányút (1) távhő (1) technológia (1) termelő-fogyasztó (1) természetes (1) természetesgyümölcsészet (2) természetvédelem (6) termőföld (7) terv (2) tervezett elavulás (3) tévutak (4) tilos rádió (1) tippek (5) tisza (1) TogetherFor1point5 (1) toma jelenti (2) törpék (1) TrumDeal (1) Trump (4) TTIP (23) TTIPkedd (1) TTIPleaks (1) TTIPtrump (1) TTIPtuesday (1) tüntetés (4) tűzifa (3) UBS (1) Umweltinstitu München (1) UNESCO (2) uniósforrás (1) UNtreaty (2) USA (2) vadvirágok (1) vadvirágos rét (2) Vallónia (1) válság (2) Vandana Shiva (1) védett fajok (2) vegyianyagok (9) vélemény (1) vendégcikk (3) vér (1) Verespatak (6) vers (2) verseny (2) vetélkedő (1) vetőmagok (1) vetőmagszennyezés (1) videó (1) video (10) Viktor Frankl (1) világbank (2) világörökség (2) virág (2) virágbomba (1) virágok (1) víz (2) vízgazdálkodás (1) vízierőmű (2) víztúlfogyasztás (1) VWgate (1) Western Digital (1) WHO (2) WTO (1) zaj (1) zöldhelyreállítás (1) Zöld Kapcsolat Egyesület (2)

Közösség

Kövess minket a Facebookon!

Olvass minket a Twitteren!

süti beállítások módosítása