1983-ban a Szovjetunió két atomrektort helyezett üzembe a mai Ukrajna területén. Egyik a csernobili erőmű 4-es blokkja volt, mely a 29 éve mindenki által ismert katasztrófát okozta. A másik a Dél-ukrajnai erőmű 1-es blokkja, ami még ma is üzemel, habár minden jel arra mutat, hogy már nem kellene neki.
Valójában az európai adófizetők tartják lélegeztetőgépen az ukrajnai reaktorokat az Európai Beruházási és Újjáépítési Bank (EBRD), valamint az Európai Atomenergia Közösség (Euratom) összesen 600 millió eurós hitele segítségével. A hivatalosan biztonsági fejlesztésekre adott hitel valójában a rektorok üzemidő hosszabbítását szolgálja. Teszi ezt Ukrajna anélkül, hogy mindezt a nemzetközi egyezmények és a hitel követelményeinek megfelelően egyeztette volna az érintett szomszédos országokkal.
Elhagyott óvoda a lezárt csernobili körzetben.
A Dél-ukrajnai erőmű 1-es reaktora sajnos nem egyedülálló eset. A következő 5 évben 12 reaktor élettartamát tervezi az Ukrán kormány meghosszabbítani. Valójában az 1-es reaktor élettartamát már tíz évvel meghosszabbították 2013-ban. Történt ez annak ellenére, hogy a meghosszabbításhoz alapul szolgáló tanulmány számos veszélyes hiányosságot talált a rektorral kapcsolatban: a reaktortartály kopásának szintje már meghaladja a megengedett értéket, és arra jutottak, hogy így kis (mikro) repedések megjelenése nagyon valószínű a tartályon, ha az tovább működik még a tervezett élettartamán túl is. Hasonló problémák miatt Belgiumban már állítottak le reaktort, de Ukrajna nem végzi el a részletes vizsgálatokat, megállapításait feltételezésekre alapozza. Abban az országban ahol a Csernobili katasztrófa történt, ez megengedhetetlen.
Még ma is sok a radioaktív terület Csernobil környékén.
Az Ukrán Atomenergia Vállalat (Energoatom) a héten döntést hoz a Dél-ukrajnai erőmű 2-es blokkja működésének 20 évvel történő meghosszabbításáról. Egy további dolog még biztosan hiányzik a megalapozott döntéshez: a lehetséges egészségügyi és környezeti hatások és kockázatok elemzése.
Ukrajna aláírta az Espoo-i Egyezményt, mely alapján kötelező lenne egy határon átnyúló környezeti hatásvizsgálat lefolytatására, de ezt eddig nem készítette el. Pedig egy ilyen vizsgálat nemcsak az egészségügyi és környezeti kockázatokat tárhatná fel, hanem megvizsgálhatná az rektorok élettartamának meghosszabbításának alternatíváit is. Ilyen biztosan lenne, mivel energiahatékonyság területén Ukrajna az egyik legutolsó a sorban.
A múlt hónapban más közép-kelet európai zöld szervezetekkel közösen levelet írtunk az EBRD képviselőinknek. Kértük, hogy függesszék fel a hitelnyújtást addig, míg Ukrajna nem teljesíti a nemzetközi kötelezettségeit. 45 szervezettel közösen hasonló levelet küldtünk az Európai Bizottságnak és az EBRD vezetésének is.
Nem feledkezhetünk el az orosz-ukrán háborús konfliktusról sem, és nem csak a közvetlen veszélyek miatt. Ukrajna összes rektora – melyek az áramszükséglet felét állítják elő - majdnem teljes egészében orosz üzemanyaggal működnek. Az elhasznált radioaktív fűtőelemek kezelését és tárolását is Oroszország oldja meg.
Az élettartamuk lejárta kiváló lehetőség lenne az erőművek bezárására, így egyszerre lehetne csökkenteni az orosz kockázatot és áttérni egy biztonságosabb és fenntarthatóbb megoldásra.
Az európaiaknak is nagy felelősségük van ebben az ügyben. A magyar kormánynak lehetősége van arra az Espoo-i Egyezmény alapján, hogy hivatalosan információ kérjen az ukrán kormánytól, és kérje a hiányzó vizsgálatok elvégzését és egyeztetését. Erre az ügyre és lehetőségre levélben hívtuk fel az illetékes Földművelésügyi Miniszter figyelmét, aki eddig nem foglalkozott a problémával. Reméljük, a magyar kormány megteszi a szükséges lépéseket.
Éger Ákos - MTVSZ, Iryna Holovko - NECU, Ukrán Ökológiai Központ