Dióhéjban: az idei varsói ENSZ klímacsúcstól nem sokat vártak, csak azt, hogy a klímatárgyalások kicsit haladjanak előre. Számos fejlődő országokbeli delegáció (pl. USA, Japán, Ausztrália) viszont annyira cinikusan blokkolta az előrelépést, és a szervező lengyel kormány annyira a fosszilis, főleg szenes cégek bazárjává tette az egész klímacsúcsot, hogy a végefelé a fejlődő országoknak és a civilszervezeteknek is elegük lett, és kivonultak a csúcsról. A csúcs végül a teljes bukást épphogy elkerülve, minimális eredménnyel zárult: legalább tovább lehet folytatni a tárgyalásokat.
Greenpeace-vel közös sajtóközleményünk itt a civilek kivonulásáról és annak okairól
A greenfo.hu cikke a kivonuló civilszervezetek nyilatkozatával
A nemzetközi klímapolitikai tárgyalások rövid értékelése:
Az esemény hivatalosan az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményben Részesek Konferenciájának 19. ülésszaka (COP-19) és egyúttal a Kiotói Jegyzőkönyvben Részesek Találkozójának 9. ülésszaka (MOP-9). A 2013. nov. 11-én kezdődött esemény első hetében e két eseménnyel együtt be is fejezték a tudományos-technológiai (SBSTA) ill. a végrehajtási ügyekkel (SBI) foglalkozó állandó testületek ülésszakait.
Tárgyalási tématerületek és kimeneteik:
Új globális megállapodás
A legnagyobb figyelem egy új globális megállapodás előkészítésére létrehozott munkacsoport tevékenységét övezi (ADP). Ez utóbbi keretében kellene kidolgozni 2015-re - a Kiotói Jegyzőkönyv már elfogadott 2020-ig tartó folytatása mellett – egy olyan új, legkésőbb 2020-ban hatályba lépő megállapodást, amely alapján már minden ország tenne valamilyen kibocsátás-szabályozási vállalást. Ezen túlmenően az újabb megállapodás rendelkezne az alkalmazkodás, a finanszírozás, a technológiai együttműködés teendőiről is. Az e munkacsoportban folytatott egyeztetések nagyon lassan haladtak, az e vitát összegző határozat csak nagyon általános megállapításokat tartalmaz.
A kibocsátás-csökkentési vállalások
Mértéke továbbra is kulcskérdés: a varsói ülésszakon a fejlődő országok elsősorban az IPCC legújabb jelentésében bemutatott becslésekkel szembesítik a fejletteket, különösen azokat, amelyek nem voltak hajlandóak új kibocsátás-csökkentési vállalásra a 2013-2020 közötti időszakra a Kiotói Jegyzőkönyv keretében. A Jegyzőkönyv ezen „meghosszabbításának” (Dohai Módosításának) értelmében a fejlett országok többsége új vállalást tett 2020-ra (pl. az EU-tagállamok együttesen 20%-os csökkentést az 1990-es szinthez képest). Ebből azonban öt nagy kibocsátó - a "piszkos ötök" - kimaradt (Japán, Kanada, Oroszország, Új-Zéland, USA).
Veszteségek és károk
A sérülékenység és az alkalmazkodás ügye különös hangsúlyt kapott a közelmúltban a Fülöp-szigeteken bekövetkezett rendkívüli erősségű tájfun nyomán. Ez ráerősített arra az igényre, hogy egy külön együttműködési mechanizmus jöjjön létre az éghajlatváltozás miatt a különösen sérülékeny fejlődő országokat érő „veszteségek és károk” kompenzálására. A tervezett nemzetközi 'Juan' mechanizmus azonban nem tudja majd e veszteségeket megfelelően kompenzálni.
Történelmi kibocsátások
Újra előkerült a régi „brazil javaslat”, amelynek értelmében meg kellene határozni az egyes országok történelmi felelősségét, azaz azt, hogy a 19. század közepétől kezdődően melyik ország mennyi üvegházhatású gázt bocsátott a légkörbe, s ennek alapján kellene elvárni azt, hogy milyen mértékű csökkentést tegyen a továbbiakban. Mindehhez pedig azt kell számításba venni, hogy az IPCC újabb becsléseiből levezethető: globális összesítésben mennyivel kellene csökkenteni a kibocsátásokat ahhoz, hogy a melegedés ne lépje át a kritikus 2C fokos értéket. (Más értékelések szerint már a 1,5C fok átlépése is veszélyes.) Brazília azt javasolta, hogy a történelmi kibocsátás-becslés témájában forduljanak az IPCC-hez: de ebben sincs egyetértés.
Finanszírozás
Szinte minden más témakör kapcsán felemlítik és külön is tárgyalják a finanszírozást, azaz a fejlődő országok intézkedéseinek támogatását. Ennek legneuralgikusabb eleme az a 2020-ra éves szinten százmilliárd USD-t elérő támogatási keret, amelyre a fejlettek tettek politikai ígéretet a korábbi években (először 2009-ben a nevezetes koppenhágai klímacsúcson). Az egyik vitatott kulcskérdés, hogy ezt a fejlettek állami forrásokból („közpénzekből”) vagy jelentős részben magánforrásokból, tehát a különböző magáncégek közreműködésével biztosítanák; ez utóbbi ellen hevesen tiltakoztak a fejlődők képviselői. Az USA pedig megtorpedózta, hogy döntsenek arról, mennyi pénzügyi támogatást kapjanak a fejlődő országok az alacsony kibocsátású gazdaságra való váltáshoz.
Karbon-piacok
Az új karbon piacok létrehozása és a globális karbonpiac felé való nyitás ügye továbbra is ellenállásba ütközött, amely üdvözlendő, tekintve, hogy a karbon piacok tévutak a kibocsátás-csökkentésben. Az EU és Svájc újra akarta nyitni a vitát, de végül az ügyet a következő bonni tárgyalásokra halasztották.
Faragó Tibor, FoE/MTVSZ helyszíni tudósító szakértőnk alapján szerkesztette: Botár Alexa
A képeket a civil kivonulásról Faragó Tibor készítette a helyszínen.