A ragadozó madarak mérgezése az egyik legbarbárabb tett. Az okozott kár koránt sem egydimenziós, hanem kiterjed a madár által a Földön berepült és lefedett egész élőhelyre, e terület nagysága miatt óriási hatása van már egyetlen példány elhullásának is az egész bioszférára, a magyar és más keleti népek kultúrájának antropológiai értelemben is okozott mérhetetlen károkról már nem is beszélve. Vajon mit szólna az USA kormánya, ha bárki bármilyen megfontolásból a (legszimbolikusabb) fehérfejű rétisasokat mérgezné szánt szándékkal?!

Fotó: www.facebook.com/VadMagyarorszag

Nem sikerült lelőni, így megmérgezték a parlagi sast - 2012. január 31.

Újabb rétisas mérgezések Dél-Dunántúlon - 2012. március 23.

Ismét indul a sasmérgezési szezon? - 2012. szeptember 25.

Gyilkos oszlopok: az egerészölyv a leggyakoribb áldozat - 2012. december 20.

Hungarikum a sasmérgezés - 2013. február 28.

Idén kevesebb sast leltároztak - 2013. március 8.

Újabb jeladós parlagi sast mérgeztek meg - 2013. március 19.

Megmérgeztek 3 rétisast Somogyszentpál mellett - 2013. április 11.

Megmérgezték a jeladós kerecsensólymot - 2013. április 12.

Újra repül Vihra, méreg végzett Danival - 2013. május 10.

Fotó: www.imperialeagle.hu

A mérgezéseknek oka van, az ok pedig az a szűklátókörűség, hogy a természetet ketté kell osztani rövidtávúan elgondolva „hasznos” és „káros” lényekre, a „károsakat” pedig le kell győzni vagy ki kell irtani… Ez egy beképzeltségtől, valamint gőgtől terhes- és rendszerben való gondolkodástól mentes, tulajdonképpen technokrata szemlélet. Ez messzemenőkig elfelejtett minden olyan kulturális antropológiai tényt, hogy az ember minként tudott a természettel, annak minden lényével együtt élni, együtt gazdálkodni, együtt harcolni.

A ragadozó madarak a lovas nemzetek esetében „kiterjesztett szemként” működtek a levegőben (miközben a földön az ember „kentaurként” szellemileg egybeforrt a lóval és kutyái a szárazföldi „kiterjesztett érzékszervei” voltak). Ezt a halk és szinte tökéletesen észrevétlen multi dimenziós és 360fokos ökológiai látást jelenleg sem tudja biztosítani a legkorszerűbb technológia sem.

A ragadozó madarak bioszférában betöltött kulcspozícióik miatt is fontos szerepet töltenek be, a préda populáció szabályozásában, a természetvédelmi területeink finom biológiai egyensúlyának fenntartásában, de a biológiai diverzitás, tehát a sokféleségen alapuló természeti rendszerek stabilitásában is elvitathatatlan szerepük van! A probléma persze oda-vissza működik: természetvédelmi térinformatikai szakközleményekből* is egyértelműen kiderül, hogy a ragadozó madarak a mozaikos, diverz struktúrájú mezőgazdasági területeket részesítik előnyben, hisz az ilyen kultúrákkal rendelkező területeken sokkal nagyobb valószínűséggel találnak a madarak vadászatra alkalmas területet, mint a végeláthatatlan monokultúrás ipai kukoricásban… (*A kerecsensólyom (Falco cherrug) élőhely-preferencia vizsgálatának tapasztalatai a Hevesi-sík mintaterületen - Természetvédelmi Közlemények 18, pp. 467-479, 2012 - http://www.mbtktv.mtesz.hu/tvk/2012/Szekeres_MTBK18_2012.pdf)

A vadászat sajnos azon foglalkozások körébe tartozik a modernitás korában, amik elvesztették az ősi szellemiségüket, a gyökereiket többé nem tekintik mértéktartónak, és a nemzetközi „úri ipari bizniszek” egyike lett.

A külföldi vadászok igényeinek kiszolgálása előrébbvaló lett a természetes területeink ökológiai egyensúlyánál. A vadállomány túltartása a természetvédelmi területeink kárára történik. Ezt nem csupán természetvédelmi őrök állítják, hanem némely hazai becsületes és tisztán látó vadgazda mérnök és vadász is beszámol a nem túl pozitív folyamatokról.

Fotó: www.greenfo.hu

Botrányos, hogy olasz vadászok a védett énekesmadarainkat miként lövik illegális fegyverekkel, kíséret és területre vonatkozó állami engedély nélkül, ólomsöréttel, ráadásul Nemzeti Parkokban, és csempészik a határon túlra…

800 pacsirta egy olasz terepjáróban – 2011. október 23.

6,5 milliónyi madártetem az M7-en – 2011. december 1.

Illegális talján vadászat a Balatonnál – 2012. november 23.

Nincs átfogó szakmai terv ami magába foglalná együttesen a magyarországi erdőgazdálkodás, vízgazdálkodás, vadgazdálkodás és természetvédelem ügyeit! Pedig mindegyik szakág a természettel „gazdálkodik”, az ökoszisztémát „menedzseli”: de koránt sem mindegy, hogy a jövő generációk fenntarthatóságát tekintve mennyire tartamosan! Igen nagy a baj, ha még ezek a rokon szakágak is politikailag egymás ellen vannak kijátszva. Nagyon úgy tűnik, hogy a vadászati lobbi ismét uralja a politikát.

„A Vidékfejlesztési Minisztérium a vadászok érdekeinek hűséges kiszolgálója lett, bizonyítja ezt az is, hogy a 2010-es kormányváltás óta mindazon törvények, rendeletek, amelyek a vadászokra nézve addig tabukat és tilalmakat fogalmaztak meg, mára szinte mind megszűntek.” – írja Gera Pál, a 1998-ban Pro Natura emlékplakettet, 2000-ben Ford Díjat, 2001-ben a Sasakawa Alapítvány Közép-kelet európai természetvédelmi Díjat és Nimród Irodalmi Díjat kapott vadgazdálkodási guru a Ragadozógazdálkodási modell című leleplező cikkében – majd folytatja:

„Napjainkban azonban aligha a vadászat jelenti a fenntartható természetvédelem számára a legfontosabb eszközt. Sőt, soha nem is jelentette azt. Ez a kijelentés nem más, mint cinikus lesajnálása és visszaszorítása mindazon természetvédelmi és ökológiai törekvéseknek, amelyek arra hivatottak, hogy mentsék még a menthetőt – mégpedig állatfajok pusztítása, gyilkolása nélkül. Sajnálatos, egyben szégyenletes: a rendszerváltás óta először megtörténhetett hazánkban, mégpedig a Nemzeti Együttműködés Rendszerén belül, hogy egy nagy vihart kavart ügy során az illetékes minisztérium a nevét adta ahhoz, hogy nem vadászati elkötelezettségű szakmai és társadalmi szervezetek teljes kizárásával lehessen véleményt formálni és kutatást folytatni a ragadozó emlőseinkről.”

Bátran ajánljuk, hogy vegyetek részt az ökofalvakba szervezett ÖKOwellness hétvégéken, ahol a természetbarát szemléletmóddal a gyakorlatban kerülhettek közelebbi viszonyba!

A hírek hátteréért hálás köszönet illeti a Greenfo.hu és az Imperialeagle.hu oldalakat!