„vannak vidékek ahová nehezen
vagy el sem ér a környezetvédelem
kimossák sóid kasza is fenyeget
csupán a harmat táplálja gyökered
tisztások széle északos vízmosás
ha annak vennéd hát legyen vallomás…”

(Kányádi Sándor)

Szövetségünk és a svájci Pro Natura környezetvédelmi szervezet közös gondolkodásra, tapasztalatcserére épülő együttműködése elsősorban a biológiai sokféleség megőrzését célozza meg, hiszen lassan felismerjük, hogy a jó minőségű, gazdag növénytakaróval borított termőföld pótolhatatlan kincs. Svájcban a Pro Natura  évtizedek óta szervez aláírásgyűjtéseket, kampányokat, népszavazásokat, hogy a törvényhozást így kényszerítse termőföldvédelmi döntések meghozatalára.

Európa első nemzeti parkja éppen száz éve létesült Svájcban, itt semmiféle emberi beavatkozás nem engedélyezett, de turisták számára látogatható, a kijelölt ösvényeken. Ezen túl ma már hatszáz természetvédelmi terület felügyeletét látja el a Pro Natura szervezet. Ezekben általában van egy védett magja a területnek, ahol próbálják az eredeti ökoszisztémát megőrizni, és ehhez kapcsolódnak a természetkímélő módszerekkel művelt területek. A szervezet feladata, hogy a helyben lakókkal megismertesse saját természeti kincseiket, és érdekeltté tegye őket a megőrzésben.

Svájc a népszavazások országa, aláírásgyűjtésekkel, népi kezdeményezésekkel elérték mára, hogy a városok, úthálózatok terjeszkedését  már rendeletek   korlátozzák, és a mezőgazdasági művelés módjáról, a legeltetés, a vadászat fenntartható mértékéről folyamatos párbeszéd zajlik a hatóságok és a helyben lakók között, a civil szervezetek közvetítésével.

Mit hasznosíthatunk mi ezekből a tapasztalatokból?

Nálunk a természetvédelem, a nemzeti parkok léte, fenntartása a közgondolkodásban még valami fényűzésnek tűnik sokak szemében, nem tudatosult bennünk, hogy mindannyiunk elemi érdeke élővilágunk sokféleségének megőrzése.  A termőföld, a talaj ugyanis nem kimeríthetetlen erőforrás, a rajta, benne élő növények, állatok, mikroszervezetek teremtik folyamatosan újjá, őrzik meg humusztartalmát. A kőolajra alapozott, gépesített, nagyüzemi szántóföldi gazdálkodás  a végletekig elszegényíti a termőtalajt, az élővilágot. A műtrágya erejével túltermelésre készteti, kimeríti a földet, többet visz el belőle, mint amennyit visszapótol, nem hagy időt, lehetőséget a regenerálódásra. „Külszíni fejtésű búza-bányászat,” ahogy radikális környezetvédők jellemzik találóan a mai magyar agrárium sikerágazatát. 

A lét a tét…

A termőtalaj csak egyetlen módon tud megújulni, humuszban gazdagodni, termékenységben megmaradni, ha a hely adott klimatikus viszonyainak megfelelő összetételű növénytársulás borítja. Még a legkopárabb, a váztalajig rombolt területen is megindul a növényzet visszatelepülése, ha még van honnan...  Ezért létfontosságú az emberiségnek, hogy megőrizze az élőhelyeket, ahol a növények, állatok, gombák, talajlakó lények együtt védelmezik éltetőjüket, a „szent humuszt”.  Vajon nálunk hány év kellene egy népszavazás kiírásához, ahol dönthetnénk a zöldmezős beruházások, építkezések szigorú korlátozásáról, az erdők tarvágásának betiltásáról, vagy akár az ökológiai gazdálkodásba vont mezőgazdasági területek számottevő növeléséről?

Az MTVSZ és a Pro Natura közös programjának részletei itt olvashatóak.

Az írást szerzője és a fotók készítője Lechner Judit, a Képmás magazin újságírója

Fotók: Magyarország, Öskü környéke – Eső utáni virágos rét