Amikor akadoznak az évente tartott klímatárgyalások, gyakran hallható, hogy „még egy összetákolt eredmény is jobb, mintha semmilyen sincs”. A nemrég véget ért párizsi klímacsúcs (COP21) kapcsán is többen aggódtak, hogy semmilyen egyezmény sem születik: „Túl sokat nem is várhatunk. A kérdés nagyon összetett. Mivel csaknem kétszáz ország képviselői tárgyalnak, lehetetlen tökéletes egyezményt készíteni. Ha tökéletességre törekszünk, még a jót sem érjük el”. Brice Lalonde, az ENSZ egyik főtitkárhelyettese odáig ment, hogy kijelentette: a megállapodás tartalma kevésbé fontos, mint hogy egyáltalán megszülessen. Ezek célja a várakozások lehűtése és az, hogy azt is elfogadtassa, hogy ha esetleg a megállapodás és az általa előírt intézkedések nem igazságosak.
A Párizsi Megállapodás végül december 12-én megszületett. Az alábbiakban az előzetes szakmai elvárásokkal összevetjük, hogy megnézzük, mennyire léptünk a megállapodással ténylegesen előre a klímavédelemben.
( JELMAGYARÁZAT: zöld: előrelépés, pozitív klímavédelmi irány; sárga: figyelni kell rá/még fontos vitás pont; piros: hátralépés, klímavédelmi vagy klíma-igazságossági szempontból negatív )
- A Keretegyezmény alapelveit nem szabad elárulni
Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (1992) alapjait a méltányosság, a közös, de differenciált feladatok és lehetőségek jelentik. A fejlett országoknak több a teendője, mivel az országok nem egyformán felelősek az éghajlatváltozásért. Ezek az elvek részei a Kiotói Jegyzőkönyvnek is (ill. 2012-es Dohai Módosításának), amely a várhatóan 2020-ban hatályba lépő Párizsi Megállapodásig a kötelező érvényű globális éghajlatvédelmi dokumentum. Az ENSZ Keretegyezménye szól még továbbá alkalmazkodásról, fejlődő országokba irányuló technológia-transzferről, a klímavédelmi intézkedések finanszírozásáról és egyéb kapacitásnövelésről is.
A Párizsi Megállapodás értékelése e szempontból:
- A fejlett országok nem a történelmi felelősségükkel arányos vállalásokat tettek. ld. erről szóló blogcikkünket. Az anyagban elég gyengén szerepelnek az alkalmazkodás anyagi kérdései, az éghajlatváltozás okozta károk enyhítése vagy fejlődő országok igényelte technológia-transzfer.
- Sajnos az egyetlen jogi kötelezettség a fejlődőknek adandó pénzügyi támogatással kapcsolatban az, hogy a fejlett országoknak jelentést kell tenniük az általuk nyújtott pénzügyi támogatásokról – de arra nincsenek kötelezve, hogy nyújtsanak is támogatást.
- Alkalmazkodás: az eddigieknél részletesebben sorolja az alkalmazkodással, az alkalmazkodási képességekkel (kapacitásokkal) kapcsolatos nemzetközi és nemzeti szintű célokat és feladatokat. Az egyes országoknak alkalmazkodási terveket kell készíteniük és azokat közzé is kell tenniük rendszeresen; ezt felülvizsgálják.
- Veszteségek és károk: önálló együttműködési feladatkörként jelenik meg, de gyenge: következetesen nem ír elő kompenzációt vagy felelősségvállalást a klímaváltozás hatásai által érintett emberek számára.
- A 2° C fok elégtelen és kockázatos célkitűzés
A 2009-ben Koppenhágában elfogadott cél, hogy az átlagos globális hőmérséklet-emelkedést 2 °C alatt tartsuk, már maga is engedmények árán született. Bár e célkitűzés segített abban, hogy minél több emberben tudatosodjon az éghajlatváltozás, az ENSZ klímatudósait tömörítő Kormányközi Éghajlatváltozási Testület (IPCC) szerint már a 2 °C -os melegedés is veszélyes lenne. Ugyanis számos szegény és sérülékeny országnak súlyos környezeti-társadalmi károkat okozna.
Az elmúlt 200 évben a Föld átlaghőmérséklete 0,85 °C -kal emelkedett. Ahogyan – az utóbbi 50 évben főleg emberi tevékenység következtében - megnőtt az üvegházhatású gázok koncentrációja a légkörben, az elmúlt harminc évben a szélsőséges időjárási jelenségek gyakorisága háromszorosára nőtt (lásd az alábbi ábrát).
E számok mögött minden eddigieknél pusztítóbb időjárási események vannak. 2015 novemberében például példátlan erősségű hurrikán tombolt Mexikóban. Jemen is elszenvedte történelme első hurrikánját. Szibériában és más északi területeken a fagyott altalaj olvadásnak indult és a szakértők szerint az előre jelzettnél sokkal gyorsasággal szökik belőle a metán (amely a szén-dioxidnál erősebb üvegházhatású gáz). Az Északi-sarkvidék gyorsabban olvad, mint ahogyan azt akár még néhány éve is előre jelezték. A küszöbértéken átlépve visszacsatoló mechanizmusok aktivizálódnak: vagyis az éghajlatváltozás saját magát erősíti és így megállíthatatlanná válik.
A 2 °C-os küszöb eltakarja, hogy az egyes országok sérülékenysége éghajlatváltozás szempontjából rendkívül különböző. Számos fejlődő ország ekkora hőmérséklet-növekedéssel sem tudna megbirkózni. Éppen emiatt több mint száz fejlődő ország - klímatudósok elemzésére hivatkozva - továbbra is ragaszkodik eredeti követeléséhez: a felmelegedés küszöbét 1,5 °C-ban határozzák meg. Lásd az alábbi térképet:
A Párizsi Megállapodás értékelése e szempontból:
- A Megállapodás rögzíti, hogy jóval +2°C alatt kell tartani a globális felmelegedést, de "fontos ennek korlátozása már +1,5°C-nál".
- A megállapodás mellékletében szereplő, fejlett és fejlődő országbeli eddigi nemzeti vállalások azonban képtelenek a felmelegedést 2 °C alatt tartani, pláne 1,5 °C alatt. Még ha minden ország be is tartaná eddigi vállalásait, a Föld akkor is valószínűleg a súlyos következményekkel járó 2,7-3,2 °C-kal melegedne. A fejlett országok gyors és ambiciózus reagálására van szükség - méltányos eredmények csak méltányos intézkedések nyomán születhetnek. Itt tovább olvashatsz a nemzeti vállalások elemzéséről.
- Fejlett országok vs. fejlődő országok
A fejlett országok zömének hozzáállásával az a gond, hogy figyelmen kívül hagyja mind a történelmi felelősséget, mind a szén-dioxid-háztartást. Utóbbi azt jelenti, hogy – összességében nézve – határa van annak, hogy mennyi fosszilis energiahordozót égethet még el az emberiség; szakértők szerint az ismert fosszilis készletek max. 20%-át ahhoz, hogy a kritikus 2 fokos globális felmelegedésen belül maradhassunk.
Ha indokolatlanul sok figyelem terelődik a hosszú távú célokra, háttérbe szorulnak a sürgősen megteendő intézkedések és a már 2020 előtt és a 2020 és 2030 között megvalósítandó célok. A hosszú távok megfogalmazásánál használják továbbá a „nettó nulla” (net zero) és a szén-dioxid-semlegesség (carbon neutrality) fogalmát is. Ezek egyáltalán nem méltányos fogalmak, mert nem írják le, hogy milyen lépésekkel lenne elérhető kibocsátás csökkentése. Sőt nem is biztos, hogy a fosszilis energiaforrások teljes elhagyásával járnának. Mi több, utat engedhetnének potenciálisan még veszélyesnek is mondható technikai megoldások előtt is. További információk arról, hogy globális szinten a „nettó nulla” megoldás miért lenne problematikus.
A Párizsi Megállapodás értékelése e szempontból:
- Az egyes országok tervezett éghajlatváltozási vállalásai (INDC) csak a (nem kötelező) mellékletben szerepelnek; a fejlődő országok nagyobb mértékben készek kibocsátásukat csökkenteni, mint ahogyan az tőlük méltányosan elvárható lenne. Eközben a fejlett országok a szükségesnél sokkal kevesebbet vállalnak.
- A fejlett országoknak abszolút kibocsátás-csökkentés célt kell megadniuk, a fejlődő országok egyelőre elég, ha a kibocsátás-szabályozási erőfeszítéseiket megerősítik, pontosítják.
- A fosszilis tüzelőanyagok kivezetését nem köti céldátumhoz vagy kibocsátás-csökkentési százalékhoz, csak annyit említ, hogy a globális kibocsátásoknak „mihamarabb” tetőzniük kell és a zéró kibocsátást 2100-re tervezi.
- Erőtlen egyezmény – hatástalan intézkedések
A nemzetközi jog az egyes országok jogrendszerétől abban különbözik, hogy rendelkezései nem kikényszeríthetők. Amennyiben a részes országok figyelmen kívül hagyják – vagy visszavonják – vállalásaikat, ezt következmények nélkül megtehetik. Nincs garancia arra, hogy az ígéretek meg is valósulnak. Vegyük például az Egyesült Államokat: az USA nem is ratifikálta a Kiotói Jegyzőkönyvet, Kanada pedig 2012-ben visszalépett megvalósításától. Japán 2013-ban az előző klímacsúcson, Varsóban közölte, hogy módosítja eredeti vállalását, amelyben kibocsátását 2020-ra 25 százalékkal csökkentette volna: bejelentette, hogy új célkitűzése: 3,1 százalékos kibocsátásnövelés.
Vagyis önmagában egy egyezmény megszületése nem biztosíték annak végrehajtására. Amint pedig elkezdődik a vállalások „lazítása”, nehéz megmondani, hogy hol a végállomás. Ha túl szerények a küszöbön álló egyezmény céljai, abban az illúzióban ringathatjuk magunkat, hogy leendő intézkedéseink elégségesek. Ennek negatív hatása lenne az egyes országok klímapolitikájára.
A Párizsi Megállapodás értékelése e szempontból:
- Nincs jogilag kötelező eszköz, amivel javíttatni lehetne a 2020 utánra vonatkozó, elégtelen nemzeti szintű vállalásokon. A klímavédelmi vállalások növeléséhez csak egy harmatgyenge „facilitatív párbeszéd” terve szerepel 2018-ban, de ez sem kötelez a vállalások növelésére, javítására.
- A teljesítés hivatalos, globális első értékelése csak 2023-ban esedékes, és aztán minden 5. évben. Azaz 5 évente növekvő szintű vállalást tartalmazó terveket kell benyújtaniuk, a nem-teljesítés esetén viszont nincs szankció.
- komoly viták után nem maradt semmilyen utalás az őslakosok földterületeinek tiszteletben tartására; vagy a nemzetközi légiközlekedésből és tengerhajózásból eredő kibocsátások mérséklésére.
ÖSSZEFOGLALÁSUL:
Mit ér egy olyan egyezmény, amely képtelen érdemben és igazságos intézkedésekkel korlátozni az éghajlatváltozást? Az ENSZ klímakonferencia-folyamata több mint húsz éves. Vághatunk-e jó képet ahhoz, ha eredménye mindössze valami felvizezett dokumentum?
A végcél maga az éghajlatváltozásra adott megfelelő válasz. Nem a tökéletes egyezmény igénye – a szakpolitika tétovasága az, amely rendszeresen feltartja a klímatárgyalásokat.
Hadd húzzuk alá: nem elég a klímatárgyalásokra figyelnünk. Azok leginkább tükrözték, vagy még inkább felerősítették a globális erőviszonyokat – hiszen az ENSZ égisze alatti tárgyalásokon a fejlett országok diktálnak. Éppen ezért van szükség olyan mozgalmakra világszerte, amelyek követelik, hogy a méltányosság, klíma-igazságosság is szempont legyen az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedések sorában. E mozgalmak nyomást gyakorolnak saját kormányukra, nem csak az ENSZ klímatárgyalásai idején, hanem egész évben. Egyének és közösségek évtizedek óta világszerte küzdenek a környezetet szennyező és társadalmilag káros beruházások ellen, és rengeteg új, energia-rendszerváltást segítő kezdeményezést indítanak. Csatlakozhatsz Te is! Számos olyan eredmény született, amely biztatást ad mindannyiunknak: említhetők itt például Nigéria, Horvátország, Skócia, Franciaország vagy éppen palesztin területek kezdeményezései. A fejlett országok döntéshozói jól tennék, ha tanulmányoznák és támogatnák a kezdeményezések széles körben való elterjesztését.
A cikk forrása: Fiatal Föld Barátai, http://www.foeeurope.org/yfoee Adaptálta-szerkesztette a MTVSZ.
Képek forrása: http://www.foeeurope.org/yfoee
A cikk-sorozat 1. része itt:
http://mtvsz.blog.hu/2015/12/07/teveszmek_a_klimavaltozasrol_1_ez_az_egesz_csak_kina_es_india_hibaja
2. része itt:
http://mtvsz.blog.hu/2015/12/10/teveszmek_a_klimavaltozasrol_1_a_nagyvallalatok_a_megoldas_reszei
3. része itt:
http://mtvsz.blog.hu/2015/12/14/teveszmek_a_klimavaltozasrol_nr_3_az_eu_a_valtozasok_ellovasa
4. része itt:
5. része itt:
Kövess minket a 
Olvass minket a 