Lechner Judit: Árvizek és aszályok, a haragos Tisza-vidék két arca?

Írta Dóra Szilvia , 2012. március 05. 13:43 , Hozzászólsz?

Címkék: tisza víz vízgazdálkodás folyószabályozás


Micsoda pazarlás, hirdetik közgazdászaink, hagyjuk elfolyni a vizeket, amik az országhatáron belépnek, nem hasznosítjuk őket, régen meg kellett volna építeni a víztározókat, energiatermelő vízlépcsőket, öntözőcsatornákat, és egyszerre lenne itt Kertmagyarország meg zöld energiatermelés, hajózható folyók, vidéki munkalehetőség, ha a környezetvédők nem értetlenkednének annyit… Tényleg, hova tűnik el a víz a kiszáradó Homokhátságról, és miért önt el olyan településeket az ár, ahol évszázadok óta nem volt erre példa? Megbolondult volna a Tisza…?


 

Molnár Géza a Tisza szerelmese. Minden könyvében a folyóról beszél, akármiről is ír, és az évek során egyre jobban érteni véli, mi is történik vele, a szemünk láttára, illetve inkább az a tragédia, hogy nem is látjuk, csak nézzük, elnézzük, ahogy elhal az éltető folyó. Nemrégiben ismét alkalmat volt rá, hogy újságírók előtt elmondhassa a véleményét a tervezett Duna-Tisza csatornáról, amivel a Homokhátság vízpótlását tervezik megoldani. De időben és térben messze elkalandoztunk megint, amíg hallgattuk!

Hogyan is lakta be a Tisza-völgyet a folyó, mielőtt az Ember megjelent a tájon? Nem fölösleges lamentálás a múltba nézés, hiszen élő természeti rendszerekkel van dolgunk, és létkérdés, hogy megértsük a működés logikáját, ha meg szeretnénk maradni még pár évig itt a Kárpát-medencében.



A növényföldrajz tudománya már régen rögzítette, hogy egy tájegység természetes növénytakarója az átlagos évi csapadék mennyisége által meghatározott. Az Alföldön ez az érték 4-600 mm évente. Ez a vízmennyiség a sztyepp, a félsivatag kialakulását teszi lehetővé. Viszont a tájat hosszú évezredeken keresztül, tartósan olyan erdőtársulások borították, amelyek létrejöttéhez, fennmaradásához 800 mm éves csapadék szükséges! Honnan vette az erdő a vízmennyiség másik felét? A folyók szállították, mint ma is, a Kárpátok koszorújából. De hát se vízlépcső, se „vésztározó”, miért nem lépett ki a déli határokon, csakúgy, mint manapság?

Harangvirágmezőktől a gyöngyvirágos tölgyesekig.



A folyókat szegélyező galériaerdők, puhafaligetek rügyfakadása pontosan arra az időre esik tavasszal, amikor a hegyekben az alacsonyabb részeken megindul a hóolvadás. Ha még ott se vágták ki az erdőket, akkor a szabályozatlan folyó szélesen kanyarogva, lassan elterülve átitatja az egész árteret vízzel, és a fák hatalmas mennyiségben tudják felszívni, testükben, lombkoronájukban, az avar vastag szivacsában megtartani. Ahogy a távolabbi részeket borító keményfaligetek is ébredezni kezdenek, megérkeznek az újabb víztömegek a Kárpátok csúcsairól, és most azok az erdők lombosodnak ki, megtartva a második árhullám vizét is. Az égből érkező májusi esőket már a zöld erdő fogadja, lombkoronáján át lassan szivárog a víz a talajra, az avarban, az állandóan borított talajban raktározódik. És itt kap értelmet a népmesékből ismerős „kerek erdő” fogalma! Az erdő ugyanis a szélein mindig földig ér, bokorszoknyája szépen átvezet a mezők, rétek világába, így belül,a fák között megmarad a pára, a csapadékvíz. (Ez a jelenség dombvidéki erdőinken is megfigyelhető, a vadszeder, a kökény, a sóskaborbolya, a vadrózsa, galagonya ebben a sorrendben követi egymást a mezőtől az erdő felé haladva, egyre magasabbra növekedve, elhatárolva, ugyanakkor összekötve a kétféle élőhelyet. Az erdő szélét jó esetben mindig a cserjék változatos fajösszetételű, tüskés, tövises sövénye építi, védi, dajkálja.)

Nyáron aztán az elkószált vízerecskék megfordulnak, elindulnak vissza a folyóba, viszik a kiöntések langyos vizében felnőtt halszaporulat új nemzedékét is. Az erdők a melegben párologtatni kezdenek, a pára felhővé gomolyodik, és – hála az uralkodó széliránynak – elszáll északra, megöntözve a Tisza forrásvidékét, így zárul tehát a vízkörforgás.



A Kárpátok tetején, ahol már a fák sem élnek meg, a magashegyi réteken apró harangvirágokkal van tele a rét. Húsos gyökereikben megtartják, tárolják a csúcsra zúduló esővizet. Ahogy ereszkedünk lefelé, a fenyvesek örökzöld takarója, majd a bükkös, a tölgyes szűri át lombján a vizet, és az avarral borított talajon nem rohan le, lassan szivárog a mély rétegekbe. Ezekből lesznek aztán a völgyekben előbukkanó forrásvizek, amik kristálytisztán kerülnek elő a víz csodálatos vándorlásának során a hegy mélyéből. (A „forrás” fogalma is folyamatosan újraértelmezésre vár. Természeti erőforrás, energiaforrás, sőt, emberi erőforrás! Úgy gondolunk rájuk, mintha kimeríthetetlenül fakadnának föl a mélyből, és nem nézzük, hogy honnan is erednek valójában… a forrás csak egy élő körforgás láthatóvá váló, felszínre törő kis szakasza, és folyamatos utánpótlásra, regenerálódásra szorul.)

A titok tehát ennyi volt, az alföldi őshonos növényzet a vizet csak félig kapta csapadék formájában, a másik felét az erdők saját testükön áramoltatták keresztül, és ez volt benne a csodálatos, hogy a folyóvíz a fákban is örök mozgásban tört felfelé, közben életteret, táplálékot adva az állatvilágnak, a kímélő tájhasználat, a fokgazdálkodás révén az embernek, és éltető humusszá omlott élete végén, tovább szolgálva a rendszer egészét.



Nem lehet nem észrevenni a hasonlóságot egy folyó vízgyűjtő-rendszere, a fák gyökérzete, ágkoronája, és az emberi vérkeringés anatómiai rajza között. A közös bennük, hogy addig él az egész organizmus, amíg a víz, a vér mozgásban van benne. „Vízlépcsőt építeni olyan, mint mesterségesen trombózist kialakítani az ember ütőereiben. Ha a dugulás sokáig fennáll, az ember meghal. Ne legyenek illúzióink: a táj sem éli túl” (Molnár Géza)

A „folyó” csak addig azonos önmaga lényegével, amíg mozgásban maradhat, és millió hajszálerecskéje a fák hajszálgyökereibe engedi át az élő vizet. A betongátak közé zárt víz már nem él, az erdők helyén szikes pusztaság, mert a víz a fedetlen, csupasz talajból a kapillárisokban kényszerül felfelé, oldott sói nem a fák testét táplálják, terméketlen, repedezett, aszályos sivataggá változik a Tisza-táj. Öntözéssel ezen segíteni csak rövid távon lehet, mert a talaj termékenysége, fizikai struktúrája gyorsan pusztul, és egyre drágább lesz rajta termelni.



A folyótól „elhódított” földeken termelni valójában már ma sem gazdaságos, lényegében csak a támogatások és a kártérítések képezik a gazda bevételét. Az árterek visszaállítása, a fenntartható tájhasználat újraélesztése talán akkor kezdődik el, ha már ezek a pénzek se takarják be a megnövekedett költségeket. Vagy addigra végképp elviszi a csupasz homokot a szél?

Vizeink és termőföldeink jelenéről és jövőjéről a következő könyvet ajánljuk: Dr. Tanka Endre, Molnár Géza: Nem én kiáltok, a föld dübörög

Az írást szerzője Lechner Judit, a Képmás magazin újságírója

A bejegyzés trackback címe:

http://mtvsz.blog.hu/api/trackback/id/tr614290485

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

MTVSZ blog

A Magyar Természetvédõk Szövetsége (MTVSZ) blogbejegyzései.

Hozzászólások

Címkék

1% (1) 7tévhit klímaváltozásról (1) adócsalás (2) adóelkerülés (1) adóigazságosság (2) adományozás (1) adóparadicsomok (2) Agent Orange (1) agroüzemanyagok (3) akció (2) akciónk (2) aktivizálódj (19) Álló szikla (1) aranybánya (2) atom (4) atomerőmű (5) Ausztria (1) autóipar (1) autómentes nap (1) Bankfigyelő (3) bánya (1) bányaprojekt (1) barátai (1) Belgium (2) Berlin (1) biodiverzitás (2) biogazdálkodás (1) biokert (2) biomassza (1) börzsőny (1) cancún (20) CETA (10) chillout (1) cián (2) Ciolos (1) cop16 (20) cop17 durban (5) cop18 doha (3) cop19 varsó (1) cop21 Párizs (1) COP21 Párizs (8) cop23 (1) csarna völgy (1) cselekedj (4) csernobil (2) cunami (1) demokrácia (1) dieselgate (1) divestment (1) dohányipar (1) EBRD (4) EFSA (1) egészség (1) éghajlatváltozás (39) éghajlatvédelem (3) EIB EBRD (1) élelmiszer-önrendelkezés (11) élelmiszer önrendelkezés (1) életmód (2) ellenállás (1) emberiség elleni bűntett (1) endokrin (1) energia (24) energiaátmenet (1) energiabiztonság (5) energiahatékony (1) energiapolitika (1) energiatakarékosság (18) energiatudatosság (9) energia demokrácia (1) energia kutatás (1) erdő (2) eredményhirdetés (1) értékelés (6) esőerdők (1) EU (6) Európai Bíróság (2) Európai Bizottság (2) Európai Parlament (4) eu elnökség (1) eu költségvetés (2) fejlődő országok (1) fekete kígyó (3) felújítás (1) felvonulás (1) fenntarthatóság (2) fesztivál (1) fiatal föld barátai (4) film (2) fogyasztás (10) föld (2) földhő (1) földrengés (2) földspekuláció (1) földszerzés (1) földtörvény (1) földzsákmánylás (5) Föld Barátai (5) föld barátai (27) föld napja (1) folyószabályozás (1) fotó (1) fukusima (2) fűszernövények (1) fűtés (1) Game over (1) gáz (2) gazdasági (1) gázvezeték (1) génmanipuláció (2) génmódosítás (4) génpiszka (14) glifozát (3) globális akciónap (1) globalizáció (5) GMO (2) GMO-Kerekasztal (1) gólya (1) Green-Go (1) gyógynövények (1) gyomirtó (3) hatásvizsgálat (1) háztartás (3) hellókarácsony (1) hitel (2) honlapajánló (2) hulladék (1) hülyeség kora (1) IARC (2) ICS (2) igazságosság (1) ingyenhitel (1) ISDS (6) japán (1) jelentés (3) jó példák (1) Kalifornia (1) katasztrófa (1) képek (4) késés (1) kiadvány (1) Kína (1) Kishantos (3) kitermelőipar (1) klíma (3) klímapolitika (30) klíma igazságoság (5) költségek (4) konferencia (20) könyv (1) környezeti-társadalmi károk (1) közmeghallgatás (1) közösségépítés (7) közösségi energia (10) közösségi kert (1) kukorica (1) kutatás (2) land grab (5) Lechner Judit (1) lengyel (1) levél (1) lobbi (1) luxleaks (1) magvetés (2) Malmström (2) marco jelenti (19) Megnette (1) megújuló energia (8) Merkel (1) MFB (1) millenniumi celok (2) Miskolc (1) Mongólia (1) Monsanto (2) Monsanto Tibunal (1) MTVSZ (10) NAFTA (2) naperőmű (1) Natura2000 (1) nemzeti parkok (1) Nemzetközi Energiaügynökség (1) no2ISDS (2) no gmo (1) nyári tábor (1) nyeleni europe forum (1) nyersanyagok (1) nyílt (1) offsetting (1) ökocídium (1) ökológiai lábnyom (1) olajpálma (1) olajszennyezés (1) olkiluoto 3 (1) önkénteseink (2) Otthon Melege (1) Paks (1) palagáz (1) pályázat (6) Párizsi Megállapodás (1) pénz (3) PeoplesBudget (1) petíció (12) Philip Morris (1) Pozsony (1) pro natura svájc (1) radioaktív (2) rákkeltő (2) reaktor (3) regionális fejleztés (2) reménysugár (1) riadólánc (1) Rio+20 (1) romániai ősz (1) Roundup (2) Seattle (1) Seralini (1) shell (1) Sigmar Gabriel (2) sóder (1) Standing Rock (3) StopTTIP (19) strukturális alapok (2) sugárzás (2) szabadkereskedelem (21) szalmaépítészet (4) szavazás (1) szénerőmű (1) szökőár (1) tájfajták (2) talajpusztulás (1) távhő (1) technológia (1) termelő-fogyasztó (1) természetvédelem (5) termőföld (7) tévutak (4) tilos rádió (1) tippek (5) tisza (1) toma jelenti (2) Trump (1) TTIP (22) TTIPkedd (1) TTIPleaks (1) TTIPtuesday (1) tüntetés (2) UNESCO (2) USA (2) Vallónia (1) válság (1) védett fajok (2) vegyianyagok (2) Verespatak (3) vers (1) verseny (2) vetélkedő (1) vetőmagok (1) vetőmagszennyezés (1) video (10) videó (1) világbank (2) világörökség (2) víz (2) vízgazdálkodás (1) vízierőmű (1) víztúlfogyasztás (1) VWgate (1) WHO (2) WTO (1)

Közösség

Kövess minket a Facebookon!

Olvass minket a Twitteren!