December első napjaiban a legtöbb ember a Mikulást várja piros ruhában, míg mások a környezeti igazságosságot zöld köntösben. A napokban zajlik ugyanis a dél-afrikai Durbanben a Részes Felek 18. konferenciája, vagy ismertebb nevén a klímacsúcs, ahol olyan sorsdöntő kérdések dőlnek el, mint a Kiotói Jegyzőkönyv jövője, vagy a fejlődő országok zöld beruházásait támogató pénzügyi alap sorsa. A média figyelme most az afrikai csücsökre esik, de úgy tűnik nem csak Durban utcáin követelik a klímaigazságosságot.

Brüsszel nagyjából 10 ezer kilométerre fekszik a dél-afrikai várostól. Ha egyedül nem is sikerül megtenni ekkora távot, közösen könnyebben összejöhet. Ezért gyűlt össze nagyjából 2500 lelkes ember, hogy közösen megtéve 4 kilométert demonstrálják, hogy lélekben leértek Afrika csücskére, és követelik, hogy a kibocsátás-csökkentés végre ne csak üres szavak legyenek. A Fiatal Föld Barátai Európa is részt vett ezen az eseményen.

Kisebb csapattal érkeztünk fél 2 körül a Gare du Nordhoz, ahol már gyülemlett a nép zászlókkal és transzparensekkel felszerelkezve. Mindenféle lobogók özöne fogadott minket, de a zöld szín messze dominált, mutatva ezzel, hogy mi is a menet célja. Lassan összegyűlt a tömeg, és dobpergésre neki is vágtunk, hogy „virtuálisan” célba vegyük Durbant.

A felvonulás a napsütés hiányának ellenére is karneválhangulatúnak tűnt, ritmikus dobszólamok között ki-ki a saját nyelvén hangosan követelte a klímacsúcshoz kötődő elvárásait. Akadtak a tömegben olyanok is szép számmal, akik a két láb helyett a kényelmesebb, vagy éppen a látványosabb megoldást választották: három biciklire szerelt óriástranszparens, napelemes kerékpár, sörcsappal; sörpaddal ellátott sokszemélyes bicikli, és még ki tudja mi más, amit a tömeg miatt az ember nem tudott megtekinteni. Még két „jegesmedve” is megjelent, rámutatva, hogy milyen sanyarú sors vár rá, ha nem születik megoldás a klímakonferencián.  

Mi, a Fiatal Föld Barátai sem érkeztünk üres kézzel. Már előtte este elkészítettünk két nagyobb transzparenst, és emellett többen „Young Friends of the Europe” feliratú molinóba burkolóztunk. Nagyjából kétórányi menetelés után meg is érkeztünk a végállomásra, ahol a szervezők kávéval, teával, és levessel fogadták az oda érkezőket. Miután feltöltődtünk egy kis energiával, úgy éreztük, hogy a lábunkra is ráfér egy kis regenerálódás, ezért a szállás felé vettük az irányt. Kis pihenés után aztán felvettük Skype-on a kapcsolatot azokkal, akik tényleg lementek Dél-Afrikáig, hogy beszámoljanak az ott történt eseményekről. Na de erről majd később írok.

Eisenbeck Tamás (Toma), Brüsszel

 Képek: Conrad Richardson